A kamasz mindig kamasz | Janikovszky Éva: Aranyeső

●   R E S T A N C I A *  ●

Sváb Ági |

A Móra Könyvkiadó új kiadásban sorra jelenteti meg legendás szerkesztőjének és szerzőjének, Janikovszky Évának a könyveit. Nemcsak a gyerekeknek szóló, jól ismert regényeit, hanem a felnőtteknek szánt írásait is. Az Aranyeső éppen e két kategória közé esik: a csíkos könyvek (vagyis a 14+-os olvasókat célzó) sorozatban jelent meg 1962-ben. A könyvborítón maga az író tette fel a kérdést, mások-e a mai kamaszok, mint 60 évvel ezelőtt.

A kiadó jól láthatóan halad a korral: a könyv borítója érdekes és esztétikus, de a cím betűtípusa, és a lány stilizált frizurája utal arra is, hogy a regény nem manapság játszódik. Izgalmasak, finomak és szépek az aranyesőt mintázó virágok a könyv lapjainak élén: mostanában ezt a technikai mézesmadzagot vetik be a fiatal olvasókat megcélzó könyveknél.

Maga a főhős, Burián Ágnes is fiatal: 19 éves, frissen érettségizett. Kilóg egy kicsit a családjából: elsőként jár gimnáziumba, elsőként van esélye arra, hogy tovább tanulhasson, és ne kelljen gyárban dolgoznia, mint a nővérének. Ráadásul egy többgenerációs orvoscsalád legifjabb sarja udvarol neki (akkoriban így mondták). Még a neve is különleges: a család többi tagjának j szerepel a vezetéknevében, de az övét elírták az anyakönyvezéskor. A kivételezett helyzetnek viszont egy csapásra vége szakad, amikor kiderül, hogy nem vették fel az egyetemre.

Ágnes egy kicsit megsértődik a világra, elvágja a kapcsolatot az udvarlójával, és elköltözik otthonról. (A fiú majd egy drámai ponton még visszatér.) Hosszas kesergés és keresgélés után véletlenül rátalál egy kétéves, bentlakásos nővérképzésre, és ez új irányba tereli az életét.

• Olvass bele!

A nővérképzős hónapok leírása hangulatában kicsit emlékeztet az Abigél világára. A csupa lány közösségnek megvannak a jellegzetes figurái, megjelenik a szigorú, de bölcs igazgatónő, akad példaképnek tekinthető főnővér is. És persze megjelenik a szerelem is. Ágnes hol visszasírja az (elűzött) fiúját, hol egy orvosba szeret bele, hol egy társa bátyjába. Közben pedig küzd az identitásával is: nehezen tudja eldönteni, hogy maradjon-e ezen a pályán, hogy irigyelje-e a gyorsan férjhez menő osztálytársait, vagy hogy akarjon-e megfelelni a szülei és – nagyon szeretett, de betegeskedő – Dédikéje elképzeléseinek. Az érzelmi csúcsponton ráadásul újra találkozik a korábbi udvarlóval, aki pont abban a kórházban kezdi meg a gyakorlatát – és döntésre kényszeríti a lányt.

Janikovszky Éva azt kérdezi, mások-e a mai kamaszok, mint a 60 évvel ezelőttiek. És bizonyos szempontból dehogy mások! Mások a díszletek, mint az 50-60-as évek fordulóján, de ugyanúgy túláradnak az érzelmek, le kell válniuk a családjukról, párkapcsolatokat kell kialakítaniuk és pályát kell választaniuk. Talán egy különbség van: a regény Ágnes életének körülbelül egy évét mutatja be. Ezzel szemben a mai fiatalok évekig küzdenek ezekkel a krízisekkel.

Nem árulom el, mi lesz Ágnes sorsa. Járjon utána a kedves olvasó, aki lehet 16 és 66 éves is. Mindenkinek másért ajánlható ez a regény – és egyáltalán nem poros.

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

Janikovszky Éva: Aranyeső (felújított kiadás)
Illusztrátor: Khor Fruzsina
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2025
304 oldal, teljes bolti ár 4999 forint
online ár a kiadónál 4499 forint
ISBN 978 963 603 7932

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mai olvasó szemével nézve tulajdonképpen történelmi regényt tartok a kezemben. Pedig amikor írtam, még „mai tárgyú” volt. Mennyi minden változott azóta körülöttünk! De vajon belül is mások voltunk? Másképp szerettünk, örültünk, bánkódtunk, szégyenkeztünk, csalódtunk, álmodoztunk? Másképp kerestünk barátokat, másképp éreztünk féltékenységet, szánalmat, megbánást?
Mindezt a mai olvasónak kell eldöntenie.
Aki elolvassa Burián Ágnes tizenkilenc éves pesti lány történetét, talán meglátja saját nagyszüleiben vagy az utcán szembejövő hatvanas nénikben a hajdani szőke, barna, fekete lányokat, akik éppen úgy voltak fiatalok, mint most ő. S talán kicsit magára ismer bennük. Ennek örülnék. – Janikovszky Éva

A regény 1962-ben jelent meg először, azóta több mint 150 000 példányt adtak el belőle.