Pedagógia, nem középiskolás fokon | Szatmári-Nagy Anikó: Trencsényi László

Sváb Ági |

A könyv egyik lektora, Kellei György a fülszövegben monográfiának nevezi ezt a kötetet. És abból a szempontból igaza van, hogy a tanítvány és szerző, Szatmári-Nagy Anikó részletesen bemutatja, elemzi Trencsényi László életét és munkásságát. Ugyanakkor többet is kapunk: megismerhetjük azt a szellemi közeget, ahol Trencsényi felnőtt, de még azt a hatást is, amit felmenői, testvérei és felesége a pedagógiára gyakoroltak.

Ez a pezsgő környezet egyben magyarázatot ad az alcímben szereplő 80 évre is, hiszen Trencsényi László csak 2027-ben tölti be a nyolcvanadik életévét. De a gyerekekhez, tanításhoz, kultúrához való viszonyát már az elődöktől örökölte. Nagyapja, Waldapfel János a Felvidéken született, a Trencséni Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten hallgatott matematikát és fizikát. Később, középiskolai tanárként lett a tanárképzés jelentős alakja, aki sürgette a századforduló pedagógiai megújulását. Öt gyermeke közül Imrét (ti. Trencsényi-Waldapfel Imrét) valószínűleg nem kell bemutatni, nagyon sokan ismerik nevét egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, műfordítóként. Minden középiskolai szöveggyűjteményben olvashatjuk például Szophoklész-fordításait. Felesége, Petrolay Margit szintén pedagógus és műfordító volt, de leginkább meseíróként ismert. Három gyermekük (közülük László a legfiatalabb) budapesti értelmiségi miliőben nevelkedett, nem meglepő, hogy mindhárman a pedagógia és a gyerekközösségek közelében maradtak.

Trencsényi László számára általános iskolai és gimnáziumi évei is meghatározók voltak a pályaválasztásában, a kötet egyik forrását adó interjúk során nagy szeretettel emlékezik vissza egyes tanáraira. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar-pedagógia szakán kezdte, de áthallgatott a Képzőművészeti Főiskolára is. Tanári pályája pedig egy nógrádi iskolában indult, feleségével, Makai Évával együtt.

A monográfiában nagy hangsúlyt kap az úttörőmozgalom – ebben Trencsényi előbb diákként, majd vezetőként is részt vett, egészen a harmadik évezred küszöbéig (amikor a helyét és szerepét visszavette a cserkészet). Izgalmas arról olvasni, hogy ezt a gyermekszervezetet mi hívta életre, mennyi és milyen változáson ment keresztül, milyen belső ellentétek feszítették az évtizedek során, ugyanakkor mennyi értékes tudás halmozódott fel benne – csak emlékeztetőül: a nyári táborok programjaiból fejlődött ki a rendszerváltás környékén a drámapedagógia.

• Olvass bele!

Hasonlóan izgalmas olvasni, hogy miképpen jöttek létre az Általános Művelődési Központok (ÁMK) – a koncepció megfogalmazása, működésük szintén nem volt vitáktól mentes. A 80-as években ezek az intézmények az iskolai oktatáson kívül kínáltak többek között művészeti nevelést, foglalkoztak mentálhigiénés szolgáltatásokkal, családgondozással is. Az ÁMK-kban a különböző szolgáltatások nem egyszerűen egy fedél alatt léteztek, hanem szervesen összetartoztak és együtt is dolgoztak. Működtetésük kialakításában Trencsényinek hatalmas érdemei voltak – sajnálatos hanyatlásuknak az oka, hogy a kilencvenes évek politikai változásai más irányba terelték a pedagógia koncepcióit.

Trencsényi László nemcsak pedagógusként jelentős, hanem egyetemi oktatóként és pedagógiai szakíróként is. Jelentős szerepet játszott a Miskolci Egyetem bölcsészkarának indulásában, később pedig az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karán oktatott. A nevéhez fűződik többek között a Játék- és Szabadidő-szervezés szak létrehozása (azóta a szak – sok másikkal együtt – sajnos megszűnt). Szerzőként ezernél is több tudományos cikket jegyez, alapított és szerkesztett szakfolyóiratokat, a reformpedagógiákat nem csupán ismerte, de népszerűsítette is. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben megjelent közéleti szereplőként is, amikor felfigyelt arra, hogy a közoktatásból gyakorlatilag eltűnt a nyolcvanas években elkezdődött pedagógiai reform minden pozitív hatása, és a politika a legrosszabb emlékű ódonságokat erőlteti.

A tanítvány, Szatmári-Nagy Anikó hatalmas munkát vállalt magára, amikor Trencsényi László színes, gazdag és termékeny életművét megpróbálta kötetbe rendezni, a rengeteg forrásból merítő kötetből pedig az olvasó megismerheti a nagybetűs Mesterpedagógust.

Szatmári-Nagy Anikó:
Trencsényi László.
Személyes tükör 80 év
pedagógiatörténetéről 
Napkút Kiadó, Budapest, 2024
324 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft
ISBN 978 615 675 9634

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Pályámra visszatekintve úgy látom, hogy a fontos állomásoknál ott állt mellettem Trencsényi László. Kitágítva a horizontot, ha valami fontos történt a magyar oktatás, nevelés és a hozzá kapcsolódó közművelődés területén, akkor találkoztunk Trencsényi László nevével. Ez a felismerés vezetett arra az elhatározásra, hogy megírjam az életrajzát. A kutatómunka során arra is rájöttem, hogy életútja tükröt tart a magyar pedagógiának. – Szatmári-Nagy Anikó

Azzal kell kezdenem, hogy öröm volt olvasni Szatmári-Nagy Anikó sok szeretettel és szorgalommal megírt munkáját. A szerző komoly forrásfeltáró munkát végzett. Le kell szögezni, hogy azt adja, amit a címben ígér: a könyv bevezeti az olvasót az elmúlt évtizedek pedagógiatörténetébe, a családi háttér bemutatása révén ez valóban több évtized, mint amennyit a címszereplő életkora alapján elvárnánk, és természetesen személyes is, hiszen nem neveléstörténetről van szó, hanem az újabb neveléstörténet egy valóban különleges szereplőjének élettörténetéről. – Knausz Imre oktatáskutató

Ismerem a szerző korábbi köteteit, így határozottan kijelenthetem, hogy ezúttal is bámulatos empátiával, tárgyi/szakmai alapossággal mutatja be modelljének páratlan, tiszteletre méltó és többrétegű pedagógiai munkásságát. Lenyűgöző kutatómunkájának és élvezetes, cizellált stílusának köszönhetően az átfogó életrajz mögött megtaláljuk az egymást követő évtizedek társadalmi, politikai anomáliáit, változásait. A monográfia azért kuriózum műfajában. – Kellei György író, újságíró