Emlék és valóság | Pasi Ilmari Jääskeläinen: A furcsa macska napja

● K A R Á C S O N Y
U T Á N I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Somogyi András |

Jääskeläinen (ejtsd: jészkelejnen) regényének főszereplője a negyvennyolc éves várostervező, Kaarna. Felesége Minerva oknyomozó újságíró, és van egy hároméves kislányuk is. Kaarna meséli el a történetet, a helyszín Finnország, Enyészfolyam város. (Úgy hiszem, a városnév a fordító leleménye, de lehet, hogy az eredetiben fontos szerepe van a névnek…) Az elbeszélés szerint 2015 szeptemberének utolsó szombatját írjuk.

Kaarna anyja, Alice, aki korábban világszerte ismert és megbecsült pszichológus, pszichoterapeuta volt, most a Cseresznyéskert idősotthon lakója és súlyos demenciában szenved. Mivel a közelmúltban volt az Alzheimer-kór és a demencia hónapja, nemigen kell magyaráznom, mi is ez az állapot. A gondolkodás, az érzelmi élet, a társas érintkezés képességének, általában a teljesítőképesség hanyatlása jellemzi. Feltűnő jele a rövid távú memória károsodása. Évtizedekkel korábbi eseményekre emlékszik a beteg, de arra nem, hogy mit evett reggelire.

Kaarnát a története kezdetén arról értesítik, hogy Alice haldoklik, és ha búcsúzni akar tőle, siessen az otthonba. A városban éppen fesztivált tartanak, a tömeg elzárja a taxi útját, így Kaarna már csak Alice kihűlt testét találja szobájában. A fülszövegben említett fantasztikus események itt kezdődnek, ugyanis a halott életre kel és megszökik a rémült, a vécébe zárkózó Kaarna elől. Később azért megtudjuk, hogy a tetszhalált egy kísérleti gyógyszer okozta, ami képes visszaállítani az emlékezetet.

Ezt a gyógyszert Alice régi barátja, a német származású Engel Lang alkotta meg és Cattus Mutansnak, azaz mutáns macskának nevezte el. Lang sikeres és gazdag gyógyszergyáros, az egész országban ismert személyiség. A hetvenes években kapcsolatot tartott a Stasival (az NDK titkosrendőrsége) és jó barátságot ápolt Alice-szal – a kommunizmus ideológiáját szolgáló elvtársak voltak. A dolgok az olvasó számára egyre erősebben összefüggenek, mert Minerva éppen a Stasi finnországi tevékenységét kutatja. Kaarna is, Lang is próbál az eltűnt asszony nyomára jutni. A keresés közben Kaarna emlékeibe réved.

• Olvass bele!

Ezek az emlékek azonban meglehetősen ellentmondásosak – különösen, hogy a szerző különböző forrásokból szerzi őket. Nagyon hatásos írói eszköz ezek ütköztetése. (Igaz, azzal a következménnyel jár, hogy az olvasó egy idő után egyik jellemzésnek sem hisz, sőt abban sem biztos, hogy melyik évben jár.)

Hadd idézzek egy példát a könyvből. A Régi Antikvárium tulajdonosa szerint Kaarna gyermekkorában jégcsákánnyal megölte az ő Trockij nevű macskáját. Hasonlóan pocsék véleménye volt róla a Gyermekkönyvtár idős vezetőjének: Kaarna maga volt a megtestesült Gonosz, aki fel akarta gyújtani a könyvtárt. Viola néni viszont igen jó gyereknek ismerte Kaarnát, akit tízévesen pesztrált, amíg Alice-t külföldre szólította a kötelesség.

Alice-t közben többször is megtalálják, majd újra eltűnik, de megtudjuk, hogy ő Viola néni véleményével értett egyet. A gondolataiban különböző évtizedekben élő Alice-t végül sikerül megfogni, és gondozását Lang veszi át. Kaarna ekkor – a saját megfogalmazását idézem – kiszáll a történetből, amely azonban itt nem ér véget. De az olvasó, ha folytatja, további meglepő fordulatokat élhet át.

Szólnunk kell a szerző másik írói eszközéről, a valóság és a misztikum ütköztetéséről. A történetben számtalan macska fordul elő. Elterjedt nézetnek tűnik, hogy a macskára nem szabad ránézni, sőt még rá gondolni is veszélyes. Ezt megerősíti egy régi közmondás is: Menj akár mérföldnyit hiába, de rá ne nézz a furcsa macskára! Mert az a kedves házi cicus, ha ránéznek, szörnyeteggé is válhat: Kaarna pedig látott is ilyet, legalábbis ezt mondja. Öt szeme, hetven lába volt, és felfalni készült őt, de előbb azonban szétrobbant a feje. Vajon hol lehetett az a világ, ahol ilyen macska fordul elő. A mikorra már rá sem merek kérdezni. Nem sikerült eldöntenem, hogy Jääskeläinen kísérletezik velem (meg a többi olvasóval), vagy ő maga lép át ilyen könnyedén a valóságos világból az általa kitaláltba, és azt várja, olvasói rendületlenül kövessék.

A szerző – és vele a kiváló fordító, Bába Laura – ritka vagy különös szavakkal színesíti a történetet. Jääskeläinen egyik kedvenc szava a torpor, ez a kábulatot, öntudatlan állapotot jelölő angol orvosi szakkifejezés, valószínűleg a zsibbadt agyú, demens személyeket minősítették így. A jelentése ugyan kiolvasható a szövegkörnyezetből, de én is csak azóta tudom, amióta utánakerestem. (A medvék téli álmát is így nevezik.) Viszont a szerző gazdag fantáziájának és a fordító talentumának lenyomatai ezek a szóösszetételek: mélyvörösből önkormányzatszürkére őszült; rossz-szándékú nyomorúság; a rejtélyek hullavirágként kezdtek kinyílni. Ezekkel még barátkozom.

Pasi Ilmari Jääskeläinen: A furcsa macska napja
Typotex Kiadó, Budapest, 2024
Fordította: Bába Laura
Typotex Világirodalom sorozat
336 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
online ár a kiadónál 4050 Ft
ISBN 978 963 493 2918

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kaarna telefonhívást kap a gondozóotthonból, ahol demenciába süllyedt anyját ápolják – siessen, ha még életben akarja találni. Késve ér oda, és a gyász első perceit hátborzongató esemény szakítja félbe. Ezzel váratlan fordulatok sora veszi kezdetét, amelyek tönkreteszik a városépítészként dolgozó férfi gondosan megtervezett napirendjét, végül pedig fölforgatják az egész életét, a múltat és a jövőt egyaránt.
Milyen titkokat őrzött az anyja, a nemzetközi karriert befutott pszichoterapeuta? Kaarna a múlt nyomába eredve eszeveszett hajszába kezd, a rejtélyek azonban egyre csak sokasodnak, ahogy az elfeledett és most felszínre kerülő emlékek az egyik váratlan fordulattól a másikig vezetik a férfit.
Vajon vissza lehet-e térni a demencia ködös mélyéről? Megbízhatunk-e az emlékezetünkben és az emlékeinkben?
A furcsa macska napja egyetlen nap alatt játszódó története krimiszerű feszültséggel boncolgatja az emlékezés és a felejtés határait, Pasi Ilmari Jääskeläinen letehetetlen regénye a részletgazdag valóság és a burjánzó fantázia határvidékére kalauzolja el az olvasót.