Iványi Orsolya: Mindent a változókorról (részlet)

Bevezetés

Minden úgy kezdődött, hogy megőrültem – írtam a blogomon 2018 nyarán. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez egy életre szóló kaland lesz köztem és a menopauza között. Nem tudtam, hogy a menopauza sokkal több, mint némi hőhullám és hangulatingadozás, és azt sem tudtam, hogy nem csak a tüneteket kell túlélni, hanem hogy jön ez a változókor nevű valami, amelyre egyáltalán nem vagyunk felkészítve (sem felkészülve), és meg kell találni a pozitívumot benne valahogy.

A menopauzát, mint küldetést avagy missziót „vicces módon” az endometriózisnak köszönhetem, amikor a nővér kérdésére, hogy menopauzában vagyok-e, fogalmam sem volt mit válaszoljak. 44 évesen, honnan tudtam volna, hogy mi az a menopauza?

Szeretem magam jól informált nőnek tartani, így a kellemetlen incidens után beleástam magam a témába, és megállapítottam, hogy ez sokkal komplexebb és komolyabb téma, mint gondoltam. De még messze van, gondoltam. Fél évvel később éreztem először, hogy megcsapott a menopauza előszele, a perimenopauza. Ma már inkább a menopauza gonosz kistestvérének hívom, de akkor még az elején jártam a tapasztalatoknak. Az első blog poszt megpecsételte a sorsomat, ki gondolta volna, hogy egy ilyen őrült ötletből karrier is lehet?

Akkor is és ma is azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma az edukáció hiánya. Ha valamit ismerünk, attól kevésbé félünk. Mivel a menopauza még mindig tabu, hiteles információkhoz jutni is nehézkes. Ez nem a mi hibánk, hogy amikor a pubertásról tanultunk, akkor nem volt odaírva, hogy majd lesz egyszer egy olyan is, hogy a menstruáció el is fog menni, és ez járhat kellemetlen tünetekkel is, meg amúgy az egész életet is átírja, mert az is számít, hogy állunk hozzá ehhez „az egészhez”.

Amikor először kiírtam a Facebook oldalamra, hogy menopauza aktivista, tulajdonképpen bele sem gondoltam, hogy mibe vágtam a fejszémet. Azt persze tudtam, hogy sokan fognak pislogni meg kiröhögni, de azt is tudtam, hogy egy csomó nő járhat ugyanabban a cipőben mint én, hogy fogalma sincs, hogy mi történik vele. És talán eszébe sem jut, hogy ez bizony a (peri)menopauza.

Aktivistaként több célt tűztem ki magam elé: minél többet beszélni a menopauzáról, hogy ne legyen tabu téma, és így normalizálni a témát, felvilágosítás hiteles forrásból, és hogy minden nő kapjon megfelelő ellátást. Így 0t év után, talán az utolsó még mindig a legnehezebb, de erről majd részletesebben később.

A zárt csoport a Facebookon (M-Klub) tulajdonképpen egy olvasó kérésére hoztam létre, az első menopauzás „megőrülős” poszt után, mert hogy mégis csak intim téma, legyen egy zárt csoport. Három nap alatt 500 nő csatlakozott, ma már közel nzolcezren vagyunk. Egyszerre volt ijesztő és felemelő, hogy ennyi nő megjelent és tudtam, hogy segítséget várnak. Így lett a nők egészségügyi felvilágosítása a hobbim először, majd küldetésem, persze akkor még nem tudtam ezt ilyen szépen megfogalmazni.

A közösség ereje elképesztő – bár sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy női közösségem –, és azért is nagyon jó, mert megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül ebben a nagy utazásban, hiszen minden nő átéli így vagy úgy. Nem hiába a #menopauzaösszeköt a kedvenc hashtagem lett az alcíme a könyvnek. Egy biztos, hogy aki bent van nálam a közösségben és látja, hogy hogyan beszélgetünk a legkényesebb témákról is, az kiviszi ezt a hozzáállást és ez jó. Ha sokat beszélünk róla, és egyszer csak már nem lesz annyira meglepő, ha látunk egy cikket a menopauzáról.

Miért nem foglalkoztunk a menopauzával korábban? Én leginkább arra vezetném vissza, hogy tabu téma és nem szeretünk róla beszélni. Ezért is fontos, hogy ne folytassuk a korábbi generációk hagyományait, nem kell csendben otthon kell ezt végig szenvedni. Egyrészt mert az egészségünket veszélyeztetjük vele, másrészt mentálisan sem jó ilyenkor bezárkózni. Másrészt, 1920 és 2020 között az átlagos emberi élettartam megkétszereződött, ami azt jelenti, hogy 80 évig is élhetünk, és így 40-50 körül, igazából még kis túlzással csak a felénél vagyunk az életünknek, sok minden állhat még előttünk. Másképpen gondolkozunk az életről, magunkról, és 40 felett talán már az elvásárok szorításából is kijöttünk.

Nevezhetjük próbatételnek is, hogy ezen a nagy változáson át kell esni minden fizikai és pszichológiai kihívásaival együtt. Szétesünk, aztán újra összerakjuk magunkat. A menopauza egyik jótéteménye az, hogy rákényszerít arra, hogy többet foglalkozzunk magunkkal, mint előtte. Ha jól akarunk élni életünk második felnőttkorában, nincs más választásunk, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy az előttünk álló évtizedeket egészségesen tudjuk leélni.

A várható élettartam világszerte a 80 felett van, különösen a fejlett országokban, a női népesség egyre nagyobb hányada van posztmenopauzában. A nők életük több mint egyharmadát posztmenopauzában töltik. Az ösztrogénhiány tünetei és jelei egyesülnek a természetes öregedéssel kapcsolatos problémákkal. Ahogy a világ népessége növekszik, és ennek a népességnek nagyobb hányadát teszik ki az 50 év felettiek, a kifejezetten a posztmenopauzában lévő nőkre irányuló orvosi ellátás a modern orvostudomány fontos aspektusávának kell válnia.

A könyvről

A könyvvel egyfajta perspektívát szeretnék kínálni arra, hogyan tekints a változókorra és lásd, hogy mi történik veled. És minden egyes nővel.

Az ambiciózus cím ellenére, nyilvánvalóan nem lesz benne minden részlete a változókornak, az egy orosz nagyregény lenne, inkább annak fényében állítottam össze a könyvet, hogy mely témák jöttek elő sokszor az olvasóktól vagy amelyekről tudtam, hogy mindenképpen akarok írni, mert annyira ellentmondásos témák, például a menopauzális hormonterápia, a táplálékkiegészítők vagy a tesztoszteron.

Próbáltam egyensúlyozni, hogy ne legyen túl száraz orvosi viszont igenis legyenek benne új és hasznos információk, melyek segíthetnek eldönteni, hogyan is álljunk hozzá ehhez az utazáshoz.

Olyan alapvető dolgok részleteibe nem megyek bele, hogy hogyan stresszmentesítés vagy hogy mit mozogj (de adok ötletek), inkább olyan információkat szeretnék itt átadni, amelyeket máshol nem találsz meg ilyen formában magyar nyelven.

Az egyetlen dolog, ami előre megjósolható a menopauzával kapcsolatban, az a kiszámíthatatlansága. A félretájékoztatás, a reprodukciós folyamatok ismeretének hiánya és a női test változásaival kapcsolatos szégyen vezetnek oda, hogy a nők bizonytalanok, mire számíthatnak a perimenopauza időszakában és azon túl. A menopauza nem betegség, hanem egy tervezhető és megélhető változás.

A menopauzával és a nők egészségi állapotával kapcsolatos félrevezető információk miatt a nők jelenleg nem eléggé informáltak, és hajlamosak arra, hogy pénzt költsenek felesleges termékekre és szolgáltatásokra. Profin tálalt, látványos marketing eszközökkel húzzák le a kiszolgáltatott nőket. Ezt a könyvet azért írtam is meg, hogy azok a nők, akik ezt a könyvet elolvassák, hiteles információkkal felvértezve tudjanak megfelelő döntést hozni saját egészségükkel és életükkel kapcsolatban.