Agyunk sokkal rugalmasabb, mint a csontjaink | Iványi Orsolya: Mindent a változókorról

Fazekas Erzsébet |

A könyv elején jogi nyilatkozat figyelmeztet arra, hogy az olvasó ne ebből válasszon magának terápiát, hanem problémáival forduljon orvoshoz. Az ilyenfajta figyelmeztetésekre általában szükség van – de itt és most inkább csak a kiadó önvédelmét szolgálja.

Ugyanis Iványi Orsolya könyve a női szervezet hormonális – és ennek nyomán sok szervet érintő – működéséről szól. Felvilágosít, oktat, útba igazít, beavat. A változás korszakáról terjeszt nagyon értékes, hasznos tudást. Újdonságokat is: számomra is egészen meglepő volt például arról értesülni, hogy a női libidó csökkenését tesztoszteron-(férfihormon-)pótlással előnyösen lehet befolyásolni. Iványi életvezetési tanácsokat is ad, nem csak gondolatébresztő tudással szolgál. S miközben minden fejezetét aprólékos gonddal olvastam végig, nagyítóval keresve se találtam semmiféle olyan házi praktikát, aminek a kipróbálása, bármilyen értelemben, mértékben árthatna az öngondozást (és nem az öngyógyítást!) választó nőknek.

Az említett jogi nyilatkozat egyesek számára akár elbátortalanító hatású is lehet. Pedig a tanácsok józan logikával is követhetők, ártalmatlanok. Például, hogy a kellemetlen hőhullámok terhe tompítható akár csupán a hálószoba hőmérsékletének csökkentésével. Ugyancsak ártalmatlan tanács, hogy ilyenkor (is) célszerű a réteges öltözködés. Hogy jótékony lehet a hordozható kis ventilátor, továbbá ha kerüljük a hőérzetet kiváltó vagy erősítő, fokozó tényezőket – az alkoholt, a fűszeres ételeket, a koffeint, vagy a dohányzást. Jótékony hatású a korábban megszokott testsúly megtartása – de eredményt hozhat a meditáció is.

Tehát, kedves olvasó, az alkatához illő (kellő) mérlegeléssel bátran követheti az előbbiekhez hasonló, egyszerű és magától értetődő ötleteket. Természetesen mindent a saját esetére vonatkoztatva – nem csupán azért, mert egészségügyi témákban kiváló nevet szerzett szerkesztő (is) felel a szövegért, hanem elsősorban is azért, mert a lexikonként is forgatható mindennapi meno-útikalauz szerzője jó munkát végzett. Teljes egészében hiánypótlónak találom. Több mindent magam is tanultam belőle, holott több évtizede írok szövegeket a női-férfi (gyerek, idős) szervezet – testi-lelki működésének – mibenlétéről. A betegségekről, a kórfolyamatokról – ezeken belül a hiányállapotokról is. Ezt a könyvet közérthető formában írt tudományos kisokosnak tekintem, igen gazdag tartalommal. A kötet szerzőjével nincs is vitám – bár az olvasás kezdetén még nem így gondoltam.

Vitatom ugyan az előszót jegyző dr. Jakab Attila (nőgyógyász, endokrinológus, a Magyar Menopauza Társaság elnöke) állítását, hogy „a menopauza van olyan fontos – biológiai, pszichés hatásokkal terhelt –, akkora jelentőségű életszakasz, mint amilyen a serdülőkor vagy a terhesség” – noha abban egyetértek vele, hogy az élettartam várható növekedése miatt mi, nők életünk csaknem harmadát ösztrogénhiányos állapotban, azaz menopauzában töltjük.

Mògsem gondolnám, hogy ez a harmad egyenértékű lehetne a serdülőkor hormonális viharai okozta felfordulással. Azt pedig talán a terhességet átélt minden nőtársam elutasítja, hogy létezhetne bármi, ami ehhez a fantasztikus (áldott) állapothoz foghatóan, csak kicsit is hasonló átalakulást jelentene. Mert a várandósság bizony az egész további életet meghatározó sarokpont. Különös, hogy Jakab doktor ezt nem így látja…

A menopauzában töltött évek egyesek – a szerencsés kisebbség – számára alig jelentenek változást, mondom saját példám alapján. Az idő előre haladása legfeljebb azon mérhető le, hogy minden újabb születésnapon eggyel tovább kell számolni. A születéskor várható élettartam növekedésével párhuzamosan (2030-ra) a szakemberek 1,2 milliárdra becsülik az általában 45-55 év között (12 hónappal az utolsó menstruáció után) kezdődő menopauza érintettjeit – de nem áldozatait. Kezdeti tünet a súlygyarapodás (az esetek 60-70%-ában) és/vagy a hőhullámok. 50 és 60 között átlagosan 6,8 kilót szedünk magunkra, testalkattól függetlenül.

Iványi Orsolya adatgyűjtése során úgy találta, a magyar nők 50-51 évesen kezdenek ’változni’ – ettől az eltérés nagy szórású lehet. A perimenopauza 44–55 közé esik. Akinek 12 hónapja nincs vérzése, posztmenopauzában él. A köznyelvben a peritől a posztig minden klimax. (A preklimax kifejezésben a pre- előtag a termékeny évekre utal.) Összességében a változókor a 45–60 közötti évekre esik.

Iványi Orsolya megállapításait saját kellemetlen tapasztalatai mellett a hosszú évek alatt gyűjtött adatai teszik hitelessé. Nehéz időszak lehet a változások kora azok számára, akiknél a klimax úgynevezett agyi ködöt idéz elő. Jó, ha ők akár ebből a könyvből megtudhatják – ha eddig még senki nem figyelmeztette őket előre –, hogy ne kapjanak idegösszeomlást, tehát ne gondolják azt, hogy megőrültek. Nekik és a hasonló durva módon „változó” nők számára feltétlenül alapmű ez a könyv. És még mindig jobb későn megismerni a tényeket, mint soha! De azért igen sajnálatos, ha innen tudják/tudták meg – és nem háziorvostól, nőgyógyász szakembertől, vagy a már nagymama korba került saját anyjuktól –, hogy a hormonszint változásának következménye a hosszan tartó fáradtság, a normál mindennapi tevékenység iránti érdeklődés elvesztése, a fogyás (vagy sokaknál a hízás), a szomorúság, az ingerlékenység. Egyértelmű, hogy számukra szinte ’életmentő’ lehet a hormonterápia.

• Olvass bele!

A későbbi „meno-aktivista” szerző 2018 nyarán írta a blogjába, hogy megőrült – mert olyan furcsa változásokat tapasztalt magán. Aztán, endometriózisa okán műtétre készülve, amikor a nővér azt kérdezte, menopauzában van-e már, megvilágosodott. Akkor tudta meg, hogy mit nem tud… Elkezdett tehát a menóval foglalkozni s indította el mozgalmát. Az „Éljenek a 40 feletti nők! Ez a Második Tavasz Alapítvány, ami a 40 feletti nők jólétét (sokkal pontosabban: jól-létét) és egészségét helyezi fókuszba”. Úgy véli, ez a téma ma is tabu. Nos, ezt a megállapítását nem fogadom el (bár kétségtelen, hogy a blog írása idején igazabb volt). Azért sem, mert a közelmúltban láttam egy bevallottan e témára íródott színházi előadást, aminek közönsége, a férfikísérőket is beleértve, nagyon tájékozottan – és igen jól szórakozva – reagált minden utalásra. (A Hőhullámról egy következő alkalommal számolok be olvasóinknak.)

Öt évnyi felkészülés után született ez a könyv. Témáját túl intimnek tartva, Iványi Orsolya a Facebookon indította el a Menopauza-klubot, amihez három nap alatt 500 nő csatlakozott. Ma nyolcezren vannak. A közvetlen párbeszéd lehetősége híján itt kérdezem tőle, vajon e zárt csoport létrehozásával, a zártság fenntartásával, nem járul-e hozzá ő maga is ahhoz, hogy a téma továbbra is tabu maradjon?

Az fb-csoport tagjai minden benyomásukat megosztják egymással. A menopauza előnyeiről például azt, hogy mintegy félezer alkalom után nincs több havibaj. Elmaradnak a vele járó nyűgök: nem kell tamponra, betétre költeni (7,5-8 millió forint megmarad). Nem kell többé fogamzásgátló tablettát venni. Szedni se, ami egyértelmű nyereség a szervezet számára. Fontos előny, hogy a szervezet ezen hormonális állapotában zsugorodnak a miómák.

Lehet azonban sokféle hátránya is: „A nők csaknem fele szorong attól, hogy a külseje meg fog változni.” Sokan, érzelmileg átfűtötten, így fogalmaznak: „élvezhetnénk, hogy eljutottunk életünk feléig, és sikerült sok mindent letenni az asztalra, s jóval bölcsebbek lettünk, mint fiatalon voltunk, erre jön ez a változás, és az összes – olykor nehezen – elért vívmányunkat el akarja venni tőlünk.” Csak kevesen képesek hűvös tárgyilagossággal úgy szemlélni a fejleményeket, hogy jó vagy sem – de ez a helyzet… Az évek múlnak, de mi akkor is megyünk előre. Pedig érdemes volna magunkévá tenni az angol írónő, Fay Welon megfogalmazását: „egy emberi lényt nem a hormonszintje határoz meg, a boldogtalanságnak sokkal több oka van.”

Bár ez a mindennapi használatra szánt könyv tudományos tényeket tár az olvasó elé – de olyan feldolgozással, annyira hétköznapi stílusban fogalmazva, hogy minden elemében jól és könnyen értelmezhető. Sokféle tünetet sorol fel: puffadás, égő száj szindróma, szédülés, az allergiás panaszok gyarapodása, bőrviszketés, kiütés, a mellek érzékennyé, fájdalmassá válása, ízületi gyulladás, csont- és izomfájdalmak, szabálytalan szívverés, szívdobogás (palpitáció), áramütés-érzés, változás a testszagban, bizsergő érzés testszerte (paresztézia), hangulatváltozások, a libidó eltűnése. (Ki gondolta, hogy ennyiféle következménye lehet a hormonális változásnak.) Ebből a könyvből tudtam meg azt, hogy 2023 óta Nagy-Britanniában nők is kaphatnak tesztoszteron-tapaszt a változókori tünetek kezelésére, elsősorban is a libidó növelésére. Az ennyire friss tudományos adatok mellett részletes ismertetést kapunk a múltról is – a hormonpótlás történetéről, az alkalmazását övező dilemmákról. Haszonnal tanulmányozható az a táblázat, hogy kinek, mikor, hogyan célszerű elindítani a pótlást. Megtudhatjuk, melyek a változás korában leggyakoribb kórok: a keringést, a csontok állapotát, az agyi tevékenységet érintő betegségek.

Szó esik egészen hétköznapi témákról: a tudatos étkezésről, a táplálék-kiegészítőkről, a testsúlygyarapodás (a hasi zsír-felszaporodás) veszélyeiről. Hasznos táblázatok ismertetik a speciális diétákat. Minden éjszakát érintő kérdés, hogy eleget alszunk-e. Megismerhetjük a medencefenéki torna (Kegel-gyakorlatok), az agytréning hasznát. Az agytorna kapcsán gondolkodjunk el a következő megállapításon: „Az agyunk sokkal rugalmasabb, mint a csontjaink!”

A nőorvosok (szülész-nőgyógyász) mellett több orvosi szakterület képviselője – neurológus, szomnológus (alvásgyógyász), endokrinológus, obezitológus (elhízásszakértő), esztétikai bőrgyógyász, pszichológus – ad interjút vagy közöl tanulmányt a könyv oldalain.

E tartalmas, értékes könyv következő kiadása kemény borítót érdemelne, mert kézikönyvként, kisokosként az éjjeliszekrényre kívánkozik – vagy minden háztartás könyvespolcára… Charles Darwin úgy fogalmazott: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Én ide vonatkoztatva úgy módosítanám, hogy a változás korát azok a nők élik meg optimális harmóniában, akik képesek alkalmazkodni a körülményekhez: vagyis a szervezetükben zajló folyamatokra a leginkább rugalmasan adnak válaszokat.

A 40 körüli nőknek fel kellene készülni erre a változásra – „a csontritkulásban szenvedők 80%-a, az Alzheimeresek kétharmada nő – és az alvási apnoéban szenvedő nők 90%-át nem diagnosztizálják”. Ne elégedjünk meg azzal a magyarázattal, hogy „belefáradtunk az életbe” – inkább járjunk utána, mi okozza panaszainkat. „A menopauza nem magánügy. Mindenkit érint, aki körülöttünk el. A férjünket, a családunkat, a barátnőinket, a munkatársainkat, a főnökünket. Sokkal könnyebb dolga lenne mindenkinek, ha kellően tájékozott lenne, ezért is kell beszélni a témáról. (…) magunknak kell kikutatnunk, megtalálnunk a nekünk való megoldásokat és közben saját magunkkal is egyre közelebbi viszonyba kerülnünk. Így aztán lassan rájövünk, hogy a megoldás igazából mi magunk vagyunk.”

Dicséret illeti a könyv szerkesztőjét, aki nagyon gondos, alapos munkát végzett és ahhoz is elég bátor, körültekintő volt, hogy szaklektort alkalmazzon, azzal a céllal, hogy a helyzetet, a tüneteket sikerüljön pontosan, helyesen értelmezni, és szakmailag megbízható legyen a tudományos eredmények bemutatása is.

Interjú a szerzővel

Iványi Orsolya: Mindent a változókorról #amenopauzaösszeköt
Szerkesztette: Mörk Eleonóra
Szaklektor: Prof. dr. Jakab Attila
Jaffa kiadó, Budapest, 2023
320 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft
online ár a kiadónál 3999 Ft,
ISBN 978 963 475 8419

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Itt az ideje, hogy őszintén beszéljünk a változókorról… Negyvennégy éves voltam, amikor egy nőgyógyászati műtét előtt megkérdezték tőlem, menopauzában vagyok-e, és fogalmam sem volt, mit válaszoljak. Az majd csak ötven körül történik meg, nem? Akkoriban azt gondoltam, a hormonterápia az ördög találmánya, és hogy ezek a kérdések tulajdonképpen nem is annyira fontosak. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
A menopauza természetes folyamat, amely egy bizonyos kor után minden nő életében bekövetkezik, és erőteljes kihatással lehet az élet minden területére, az egészségtől a párkapcsolaton keresztül a munkavégzésig. Mégis nehéz róla beszélni.
Ezt a könyvet azért írtam meg, hogy segítsek azoknak a nőknek, akik már beléptek a változókorba, és miközben nem tudják pontosan, mi történik velük, de szeretnék visszakapni a testük és lelkük feletti kontrollt. Emellett azoknak a nőknek is szól, akik még a menopauza előtt állnak. Ez az új életszakasz ugyanis felkészülést, rugalmasságot és nyitottságot igényel, és csak akkor leszünk képesek megfelelő menopauza-stratégiát kialakítani magunknak, ha tisztában vagyunk a tényekkel.