Életfogytig – avagy Back to the USSR?* | Mihail Hodorkovszkij: Az Oroszország-feladvány

Pál Attila |

Fővárosi televíziós stáb utazik egy távoli szibériai kis faluba riportot készíteni az ottani életről. A felvétel után az egyik helyi lakos megkérdezi a riportert: „Mondja, kedveském, Moszkvában még mindig Lenin a cár?”

A vicc, ami még talán a hetvenes években született, alighanem túloz. De nem sokat. Aktualitása ma is vitathatatlan. Az orosz nép az elmúlt évszázadokban csak nagy sokára és erősen hiányosan értesült a fővárosban történtekről. A Kreml falain belüli eseményekről, fejleményekről még kevesebbet tudhattak, azok okairól és mozgatórugóiról meg semmit. Persze könnyű volt titkolózni, amikor még rádió és tévé sem volt, nemhogy internet. Legfeljebb egy-egy moszkvai újság juthatott el – heteken át utazva – a nagyobb vidéki városokba, vagy vidéki földesurak vihettek hírt, ha éppen valami dolguk akadt Moszkvában, és utána hazatértek.

A hatalmukat féltő uralkodók számára áldott a nép tájékozatlansága, s még inkább a tudatlanság. A Kreml mai urainak persze már nehezebb a dolguk, ám minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy csak az „ő valóságuk” jelenjen meg a médiában. Betiltják, ellehetetlenítik a kormánnyal kritikus sajtót. Nem riadnak vissza újságírók megfenyegetésétől, bántalmazásától, sőt végső esetben meggyilkolásától sem. És ugyanez igaz az ellenzéki politikusokra és aktivistákra, tiltakozások, tüntetések szervezőire, a kormányzati visszaélések (elsősorban a korrupció) leleplezőire is. Több példa is bizonyítja, aki szembeszáll a Kreml uraival, a Föld legtávolibb sarkában sem érezheti magát (és családját) teljes biztonságban.

Többek között ebben látja Putyin erejét Mihail Hodorkovszkij, az orosz emigráns ellenzék egyik vezető alakja, aki a nyolcvanas évek végén és az évezred utolsó évtizedében a hatalmas ország egyik leggazdagabb oligarchája volt. Pontról pontra feltárja, hogyan esett ki a liberális – ám gyenge kezű, végül kudarcos – Jelcint követő volt titkosszolga, Vlagyimir Putyin kegyeiből, s miért kapott tíz évi börtönbüntetést. A szerző – a brit újságíró, Martin Sixsmith közreműködésével – saját életútján keresztül mutatja be és magyarázza a szovjet, majd az orosz belpolitika alakulását, a nyilvánosság előtt, illetve a színfalak mögött játszódó eseményeket és következményeit.

Mihail Hodorkovszkij (1963–), mint korosztálya kiemelkedő képességű és nagyra törő képviselői közül oly sokan, a Komszomolban bontogatta szárnyait. A gorbacsovi reformok kezdetén jókor volt jó helyen, s informatikai vállalkozása gyorsan nőtt, sőt hamarosan egy bankkal is bővült. Felismerte, hogy a szocializmussal ellentétben (ahol minden tilos, amit nem engedélyeztek), a peresztrojka (átalakulás) szellemében immár mindent szabad, amit jogszabály nem tilt, és messzemenően élt is a lehetőségekkel.

A szerző szemléletesen írja le, hogy a kilencvenes évek elején miként is szorultak háttérbe a Kreml régi urai, s hogyan vették át a hatalmat a szemüket Nyugatra vető, a liberalizmus szellemét követő új vezetők egy, a Szovjetunió széthullása után megmaradt, újjászülető (?) Oroszországban. De még a jelcini rend(etlenség) felívelő szakaszában sem feledkezik meg a párt- és állami vezetésben megmaradt régi vágású, s továbbra is meglehetősen befolyásos politikusok visszahúzó erejéről, próbálkozásaikról a folyamatok visszafordítására, vagy legalábbis lassítására. Hiszen az ő kezükben volt a háttérbe szorított titkosszolgálat…

• Olvass bele!

Hodorkovszkij jól látta, hogy az évszázadok óta szigorú autokráciához szokott (hívják azt akár cárizmusnak, akár szocializmusnak) orosz társadalom nem vagy csak alig tud élni a szabadság adta lehetőségekkel, s szinte mindenkiben ott van a félsz a visszarendeződéstől és a megtorlástól. (Nem is alaptalanul.)

Amikor Borisz Jelcin kényszerűségből lemondott, ő maga ajánlotta utódjának a KGB-növendék Vlagyimir Putyint, aki annak rendje és módja szerint meg is ígérte, hogy megőrzi az örökséget. Csakhogy (ezt nem mondta) nem a demokratikust, hanem a régebbit, az autokratikust. Lépésről lépésre haladva, előbb viták, majd fenyegetések, később a nyílt hatalmi erőszak lépéseivel Putyinnak sikerült visszahoznia a sztálini kor szellemét, felhasználva a sztálini kor jó néhány eszközét is. Így fosztották meg vagyonuktól, személyi szabadságuktól, s olykor életüktől is, a jelcini rendszer oligarcháit. Hodorkovszkij részletesen leírja börtöntapasztalatait is, soha nem szűnő harcát az új önkényuralom ellen. Ebben a köntösben ismerjük meg a putyini rendszer belső viszonyait, a maffiaállam felépítését és működését.

A könyv megírására végül az Ukrajna elleni háború megindítása késztette Hodorkovszkijt. Leleplezi Putyin – sokak által sejtett – illúzióját a hajdani Szovjetunió, s főleg annak világpolitikai tekintélye, súlya visszaállításáról. Szerinte az agresszió és a különféle helyi konfliktusok kirobbantása Afrikától a Közel- és Közép-Keletig mind-mind azt szolgálja, hogy elterelje az orosz közvélemény figyelmét az egyre romló hazai életviszonyokról, és megteremtse az erős nagyhatalom illúzióját. Emellett természetesen célja a Nyugat (és a NATO katonai erejének) megosztása is, és ezért semmi sem drága.

A szerző óva inti a Nyugatot, hogy egyenlő félként üljön tárgyalóasztalhoz Putyinnal. Szerinte ma minden pauza az ukrajnai harcokban az orosz elnök malmára hajtja a vizet. Időt ad, hogy a maffiafőnökként viselkedő Putyin feltöltse fogyatkozó haderejét (fegyvereket, lőszereket, kiképzett katonai állományát). A világ nem teremthet precedenst azzal, hogy enged az agresszornak. Putyinnak ezzel a háborúval semmit nem szabad nyernie.

A mű Hodorkovszkij gondolatait közvetíti a brit újságíró megfogalmazásában és szerkesztésében (ahogy ez ilyenkor szokás), a függelék bemutatja mindkettőjüket, az „orosz világ” megértését pedig gazdag és pontos névmutató segíti.

* Back to the USSR – a címet nem a Beatles dala ihlette…

Mihail Hodorkovszkij: Az Oroszország-feladvány
Fordította: Kende Tamás
Jaffa Kiadó, Budapest, 2023
340 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 3999 Ft,
ISBN 978 963 475 7504

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Meglehetősen nyugodt alak vagyok, olyan, akit nem könnyű csak úgy megijeszteni. És mégis, némiképp aggódni kezdtem, amikor egy nap, szokásom szerint bekapcsolván az Ekho Moszkvi rádió adását, a hírekben azt hallottam, hogy a Kreml vérdíjat tűzött ki a fejemre. Nem tették ugyan hozzá az élve vagy halva kitételt, de közel jártak hozzá…”

Mihail Hodorkovszkij Putyin álarca mögé látott. Olajmágnásként, Oroszország egyik leggazdagabb embereként felszólalt Putyin korrupt rendszere ellen, s ezért a Kreml megbüntette. Megfosztották vagyonától, és több mint tíz évig börtönbe zárták.
Az immár szabad, de emigrációba kényszerített Hodorkovszkij új könyvében bepillantást enged a harcba, amelyet hazája megmentéséért vív. Az Oroszország-feladványban gyorselemzést ad arról, hogy miként ment félre a putyini Oroszország, bemutatja országa felemelkedését és bukását, saját útját a jellegzetes szovjet ifjúkortól az olajmágnási létig, majd hatásos belső képet fest a politikai ellenállásról. A szerző erőteljes hangon áll ki a Kelet és a Nyugat közti megbékélés mellett.
A Sunday Times népszerű szerzőjével, Martin Sixsmithszel közösen jegyzett könyvében Hodorkovszkij páratlan éleslátással leplezi le a putyini maffia-klán vágyait és erkölcstelenségeit, ugyanakkor igyekszik bemutatni a nyugati közönség számára azt, hogy miért muszáj szembeszállni a Kremllel ahhoz, hogy megalapozhassanak egy jobb jövőbe vezető utat.