Holdfény ǀ Chopin két zongoraversenye Farkas Gáborral és Vásáry Tamással

D. Magyari Imre |

Talán az volt a május 10-i Müpa-hangverseny legszebb pillanata, amikor a két Chopin-zongoraverseny eljátszása után Vásáry Tamás megölelte Farkas Gábort, az idős mester a fiatalt. Vásáry Tamás idén nyáron lesz kilencvenéves, 1933. augusztus 11-én született Debrecenben, egészen elképesztő, hogy még mindig alkot. Már nem könnyen ér el a karmesteri pulpitusig, de ha feláll rá, még mindig csodát tud tenni.

A csodához persze kell a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is, amelynek még 1993-ban főigazgatója lett, 2004 óta pedig örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója. Farkas Gábor csak 1981-es születésű, de már joggal nevezhető mesternek ő is, a kísérőfüzet csaknem két oldalon keresztül sorolja ámulatos eredményeit. Közülük most csupán azt emelném ki, hogy 2017 óta a Tokyo College of Music állandó professzora, európaiként az első ebben a rangban. S persze a Zeneakadémia tanszékvezetője, az ottani doktori iskola egyik alprogramjának irányítója. Méltó utód. A közös muzsikálás valóban közös volt, érezhetően hasonlót gondoltak a művekről, Chopinről s talán a zenéről is.

Bensőséges volt a koncert, s ez a bensőségesség ott van a Hungaroton felvételén is. Fittler Katalin teljes joggal mondja megunhatatlan csodának, „ahogyan Chopin a gyöngyöző, briliáns technikát a kifejezés mélységével ötvözi”. Ez az ötvözés elemezhető egy bizonyos pontig, elmondhatjuk, hogy a két nyitótétel „hagyományosan szonátaformájú” (ha nem tudjuk, mi a szonátaforma: gyors, lassú, gyors), észrevehetjük, hogy a „moll hangnemű versenyművek dúr hangnemben csendülnek ki”, s elmondhatunk sok minden mást. Elvitatkozhatunk azon is, hogy a két versenymű abba az ívbe tartozik-e, amely Hummel és Moscheles műveivel kezdődik s majd Schumann és Grieg alkotásaival folytatódik – Fittler Katalin ezt egyetértően idézi, Chopin kiváló monográfusa, Alan Walker* szerint azonban „ez a megközelítés aligha tartható”, legalábbis ami Hummelt és Moschelest illeti. Ja, akkor ne tartsuk. Vagy tartsuk? Azt hiszem, ha sokat hallott zenetörténész lennék, akkor sem foglalkoztatna különösebben ilyesmi: hallgatnám a zenét. A művészet nagy alkotásainak elemzésében az ember úgyis folyton elér a csodáig, ami megmagyarázhatatlan, ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a mű besorolható-e egy ívbe vagy sem. A lényeg, hogy érzékeljük a csodát. Nem olyan gyakori.

Az emberi lélek működésére valamelyest még mindig kíváncsi emberként inkább érdekel, amit a művek „megértéséhez” (megérteni egy zeneművet? ugyan már!) egyáltalán nem kell tudni, de jó tudni: az 1830-as e-moll zongoraverseny második tétele, az f-moll-koncert Larghettója (kissé áradóan, kissé szélesen), de talán a két alkotás egésze mögött ott rejlik a húszéves Chopin magába fojtott szerelme Konstancja Gładkowska iránt. Az e-moll második tétele, a Romance: Larghetto „az egyetlen olyan műve – mondja Walker –, amelyhez valaha is bárminemű irodalmi programot társított, kommentárja felett nem szabad csak úgy elsiklanunk”. Ám ne sikoljunk! Tehát ezt írta a tételről egy levelében Tytus Woyciechowski nevű barátjának: „…kedves pillantásként kell hatnia, olyan helyet kell láttatnia, ahol ezernyi drága emlék ötlik az ember eszébe. – Egyfajta merengés, gyönyörű tavaszi időben, de holdfényben.” Walker szerint „amikor Chopin holdfényes merengésről vagy »ezernyi drága emlék«-ről áradozik, már-már kimondja, hogy ez a tétel egy képzeletbeli szerelmi jelenetet foglal magában”. Szerintem nem mondja ki, de Walker kérdése jogos: „Lehetséges, hogy e mögött a zene mögött is Konstancját kell keresnünk?” Lehetséges, nagyon is! Sőt keresnünk sem kell… A lélek, a személyiség, ha ilyen intenzív, ráadásul örömöt és fájdalmat egyaránt okozó érzelem tölti el, nagyon el tud vele telítődni, s ez a zseniknél is ritka ihletettség mintha ott lenne a zenében.

Mintha – mert igazából semmit se tudhatunk.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Walker szerint a tételnek a nyitótéma visszatérést bevezető néhány üteme „mintha egyenesen Debussy etűdjeiből vagy Ravel Tükrök sorozatából (amit azt Fülei Balázs tavalyi CD-jén hallhattuk) keveredett volna ide – alátámasztva Chopin időutazó énjét”. Annyi mindent lehet kikeverni egy zongorán! És ha az ember nem vigyáz, ha csak a billentyűket nézi, könnyen kilép az időből. A művészet egyetlen szőttes, mondogatom már rég, aminek ha megrántjuk egy szálát, sosem tudhatjuk, hol mozdul meg egy másik.

Akkor valamit Konstancjáról. Walker egyenesen fejezetcímbe emeli és „a távoli kedves”-nek nevezi, ami stilisztikai lustaság, mert távoli kedvese, ugye, Beethovennek volt, ez a jelzős szerkezet már foglalt. De tény, hogy túl közeli kedvesnek Konstancja sem mondható.

Énekesnőnek tanult a varsói konzervatóriumban, Chopin 1829 tavaszán hallhatta először a vele egykorú, szőke és kék szemű lányt énekelni egy hangversenyen, majd különböző összejöveteleken találkoztak vagy legalábbis voltak egyszerre jelen. A zeneszerzőben hamar afféle trubadúros, ábrándos, éteri rajongás ébredt, mint ezt Tytus barátjának írt, Walker által is idézett híres levele bizonyítja: „…nekem – talán szerencsétlenségemre – már megvan a magam ideálja, akinek hűen szolgálok, pedig már fél éve, hogy nem beszéltem vele, akiről álmodom, akinek emlékére a zongoraversenyem Adagióját írtam…” (A levél dátuma – ezt Barbara Smoleńska-Zielińska könyvéből** tudjuk, – 1829. október 3. Az Adagio éppenséggel lehet az f-moll zongoraverseny második tétele. A dolgot kissé bonyolítja, hogy a lengyel biográfus könyvében más fordítás szerepel. Meg kellene nézni Chopin leveleinek eredeti szövegét…)

Chopin 1830 októberében tartott búcsúkoncertje után a két fiatal gyűrűt cserélt – erről Smoleńska-Zielińskánál nincs szó, arról viszont ír, hogy Chopin végül rászánta magát szerelme megvallására. Nem világos, miként jutottak erre az elhatározásra, az sem világos, mit terveztek. Chopin aztán hamarosan elhagyta Lengyelországot, ahová sosem tért vissza, Konstancja pedig férjhez ment egy gazdag család sarjához, s lemondva énekesnői karrierjéről, az idők során öt gyereket szült neki. Négy évtizeddel élte túl Chopint, akiknek a leveleit sokáig őrizte, de halála előtt még gondosan elégette őket. Kár, hogy Chopin nem olvashatta a Tonio Krögert, abból megtudhatott volna egyet s mást a szőkékről és kék szeműekről.

Eszükbe jutott-e olykor a másik? Bizonyára. De ez mindegy is. A két zongoraverseny lassú tételeiben, hogy a romantikához illően fejezzem be, nem halványulón ott a holdfény.

HCD 32872 Gábor Farkas
Chopin: Piano Concertos Nos. 1 & 2
Hungarian Radio Symphony Orchestra,
conducted by Tamás Vásáry

Hungaroton, Budapest, 2023

Az album elérhető
a digitális zenemegosztók kínálatában
A CD megvásárolható a MüPa CD boltjában,
a Rózsavölgyi Zeneműboltban
és a Kodály Zoltán Zeneműboltban.

– – – –

*Alan Walker: Fryderyk Chopin
Fordította: Fejérvári Boldizsár
Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2020
782 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft
kedvezményes ár a lira.hu-n 5592 Ft
ISBN 978 615 506 2445

**Barbara Smoleńska-Zielińska:
Chopin élete és zenéje
(CD-melléklettel)
Fordította: Mihályi Zsuzsa.
Szakmailag ellenőrizte: Szilasi Alex
Európa Kiadó, Budapest, 2009
288 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft
ISBN 978 963 078 8496