Sors-orkán | Vogronics András: 2038 – Disztópia Magyarország

Paddington |

A 2038-as év megihletni látszik az újságíróból íróvá avanzsálni akaró magyar tollforgatókat. Míg a néhány éve megjelent, K. T. Zelenay, azaz Kalmár Tibor által jegyzett 2038 trilógia szerzőjének inkább a Pesti Srácok és a 888.hu környékén van rajongótábora, Vogronics András (a Kolozsvári Szalonna rendszeres szerzője) az ún. ellenzéki oldalon, sejthetően azon belül is a Jobbiktól távolabbi ellenzékiek körében keresi a rajongókat. Miért ez az összehasonlítás? Mivel az előbbit volt szerencsétlenségem olvasni (illetve csak az első kötetet, a mazochizmusomnak is van határa), kíváncsi voltam, mire ihleti ez az év a „ballib” szerzőt. Vannak könyvek, amelyekről az Olvass bele udvariasan csak annyit ír a kiadónak, hogy a kötetről inkább nem írnánk. Most is ezt tettük, aztán recenzensnek és szerkesztőnek más gondolata támadt. Íme véleményünk az élményről.

2038 igen jelentős év lesz a magyar történelemben. Zelenay arra hegyezte ki a Szent Korona-tanra épülő regényt, hogy ekkor lesz Szent István halálának 1000., egyesek szerint pedig Jézus halálának 2000. évfordulója. Vogronics inkább arra épít, hogy ekkor tölti majd be a könyvbeli főszereplő, Orkán Viktor a 75. életévét. És, láss csodát, nem kevesebbre készül (spoiler következik), mint hogy a születésnapján a fejére tegyék a Szent Koronát. Csak Zelenay meg ne tudja!

Vogronics kiindulópontnak a 2010 óta fennálló politikai berendezkedés sajátos és egyértelműen fővárosi – az utolsó bástyaként látott, a vidéket lenéző és nem értő – értelmezését használja. Valószínűleg szatírának szánta, hogy szinte szöveghűen felmondja az önmagát ellenzékinek definiáló sajtó közelmúlt- és jelenértelmezését, majd abból kiindulva képzeli el a lehetséges jövőt. Olvastam olyan elégedett olvasó értékelését, akinél célba is ért ez a jövővízió. Ám a jó szatíra (vagy disztópia, mint Frei Tamás hasonló stílusú és témájú regényei) legalább egy kis helyet hagy az olvasónak a találgatásra. Freit azért olvasta át az ember „bő nyállal”, hogy tudja, mitől fél a Fidesz. Az Orbán/Orkán, Rogán/Roglán, Soros/Sors ferdítés inkább izzadságszagú és poénnak második vonalbeli, bár azon felröhögtem, amikor az egyébként valósághű belváros leírásában a szerző a visszatelepített örömlányok uralta terület egyetlen utcáját kereszteli át, a Nagyfuvarost Nagykocsisra. (Erre kitaláltam több magyarázatot is.)

A történetben az EU-ból kilépett országban már csak Pest ellenzéki, az egész vidék Orkán rabszolgája (ami persze helyzetértékelési tévedés, de egy fikciós történetbe belefér), Budán pedig a nagyurak laknak. Pestet ezért a kormány „bangladesi szegénységben” tartja (bízzuk a szerzőre, hogy tudja, milyen is szegénynek lenni Bangladesben). Ennek ellenére Pesten (tizenöt év múlva!) a legmodernebb tömegközlekedési eszközök száguldoznak, az itteni lakosok drága kütyüket használnak. Éééééés – bár a híreket korlátozzák, a Nagy Testvér pedig minden internetes kommunikációt lát – az emberek gond nélkül megveszik az aluljáróban (a cigineppernél) a külföldi híreket, rátöltik a netre csatlakozott eszközükre, a titkos ellenzék pedig simán használja ezt a hálózatot. És ráadásul a leendő forradalmárok feltűnés nélkül közlekednek a „bangladesiben” a hatalmas, modern autóikkal. Komoly fantázia kellett ahhoz, hogy elképzeljük, fegyvert becsempészni nehéz, ezért egy egész hadseregre való fegyvert nyomtattak ki 3D-nyomtatóval (amit becsempészni szintén nem lehet egyszerű).

A történetben van pár egészen abszurd fordulat – túl az alapfurcsaságokon – Attila klónozásától a bechippelt embereken át odáig, hogy Sors György kineveli Orkán ellenfelét. De nem is akárhol, az amerikai tengerészgyalogosok között! Csakhogy nem veti be, kivár, meghal, az anti-Orkánra hagyja a vagyonát, aki szintén kivár, és majd 2038-ban… Ilyen abszurd például: az egyik főszereplő egyetlen felületes pillantással felismeri a kiskamasz korában eltűnt és azóta sem látott, kómában, becsövezve fekvő szexbomba testvérét. Az ellenzék vezetője össze-vissza kocsikázik egy kulcsfigurával, aki létfontosságú a „forradalom” számára, teljesen indokolatlanul elviszi egy csomó helyre magával, ahol a pasinak nincs dolga, miközben a főhadiszálláson már rég dolgozhatna azon, amiért elrabolták.

Magánkiadású könyveknél nem ritka (manapság már sajnos kiadók által gondozottaknál sem), hogy elmarad a szöveget megtámogató kiadói „szakmunka”: lektorálás, szerkesztés, korrigálás. Ennek a könyvnek is használt volna valamicskét egy gondos korrektor, ám még jobb lett volna, ha a fentiekre, meg sok minden másra egy szigorú szerkesztő felhívja a szerző figyelmét. A 2038 – Disztópiában ugyanis lett volna potenciál, ám így igencsak rétegközönségnek fog tetszeni.

Vogronics András: 2038 – Disztópia Magyarország
Magánkiadás, Pécs, 2022
350 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2990 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 615 011 0943

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

2038. Budapest. Az országot az „illiberális” diktatúra a kor eszközeivel uralja: harci drónokkal, rendfenntartókkal és olyan technológiai újdonságokkal, amiket ma még elképzelni is alig tudunk. A nemzeti oldal a budai várból irányítja az Európától elszigetelődött országot a keleti diktatúrákkal szövetségben.
A cselekmény egy titkos génlabor koordinátáinak megszerzése körül forog, azonban egy spontán forradalom átírja az eredeti terveket. A regényben a nemzetiek állnak szemben az ellenállókkal. A budai elit a pesti oldalt gettóként fenntartva és a vidéket is leuralva zsákmányolja ki az elnyomott lakosságot.
Az ország miniszterelnöke nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy génspecialista professzor segítségével életre keltse az egykori rettegett hun vezért: Attilát. Ezt a veszélyes emberkísérletet igyekszik egy maréknyi ellenálló leleplezni, hogy ezen keresztül a világ elé tárhassák az ország vezetőjének gaztetteit. Habár a forradalom kitörése átírja az eredeti terveket, a szerelem, erőszak és árulás szálai újrafonják az egyszerre szerencsés és tragikus történetet, amely a két egymással szemben álló főszereplő, Bálint és Lead taktikai csatáján és stratégiai lépésein keresztül bontakozik ki pergő ritmusban az olvasó előtt.