Boszorkány(?) a konyhában | Bonnie Garmus: Minden kémia

Paddington |

Az 65 éves Bonnie Garmus jött, látott, győzött, majd nagyjából úgy járt, mint könyvének főhőse. A Minden kémia (eredeti angol címe Lessons in Chemistry, azaz Kémialeckék) című debütáló regényét a Goodreads a nem-fikciós irodalom kategóriában jelölte az év legjobb könyvei közé.

Mi más is lehetne a kémialecke? A nagyon is fikciós regény hőse, Elizabeth Zott kémikus. Az 1950-es évek végének Amerikájában ez ugyanígy nem illik a képbe, így aztán Elizabethről vagy azt hiszik, hogy férfi, vagy azt, hogy legfeljebb titkárnő lehet. Garmus olyan hollywoodi tündérmesét írt, amiben – bár még tündérkeresztanyától is esik szó benne – a viszonylagos happy end ellenére véresen komoly témákról van szó.

A középkorú vagy idősebb olvasók egy része számára biztosan nagy meglepetést okoz, hogy a sokak számára a modernség fellegvárának számító Amerikai Egyesült Államokban bő 60 évvel ezelőtt mennyire távol voltak attól a női egyenjogúságtól, ami mifelénk sokkal magától értetődőbb volt. A fiatal olvasókat pedig érdemes figyelmeztetni, hogy amikor ez a regény játszódik, a szocializmus Magyarországán a nők bizony tanultak, dolgoztak és már régen egyenlő jogaik voltak a férfiakkal. Ebben a korszakban, ahogy a regény is mutatja, a nők számára a tengerentúlon a norma a háziasszonyi élet volt, és amíg az elmaradott szocialista Magyarországon akkor több női miniszter volt, mint ma, „odaát” bizony deviánsnak számított, aki egyforma elbírálást várt férfitársaitól. Az 1960-as évekig törvény tiltotta például, hogy a nők bankszámlát nyissanak, ahhoz az apjuk vagy férjük aláírása is kellett – aminek a regényben is van jelentősége. Biztosan sokan éltek át megkülönböztetést női mivoltuk miatt idehaza is (bár nekem sosem volt részem benne), de ne feledjük olvasás közben, hogy hazánk már a második világháború előtt is előrébb járt ezen a területen, mint az USA 1960-ban.

• Olvass bele!

Ebben a patriarchális közegben kezdi meg tehát vegyészi pályafutását Elizabeth Zott. Szerencsétlenségekkel teli gyerekkora után el tudja végezni az egyetemi alap- és mesterképzést, ám doktori fokozatot nem tud szerezni, mert az, akivel „kedvesnek kellett volna lennie” ehhez, megerőszakolja, a lány pedig – és ez a nem elfogadható elem – ezt az esetet jelenti is. Egy kaliforniai magánkutatóintézetben kezd dolgozni, ahol egyedül egy nagyon különc vegyész fogadja el valódi tudósnak, aki maga is sok nehézséget élt át. Na meg, persze először ő is azt hiszi a lányról, hogy titkárnő. Tragikus és botrányos szerelem szövődik közöttük. Az amerikai prüdéria nem nézi jó szemmel, hogy házasságon kívül együtt élnek, egészen addig, amíg aztán a férfi autóbaleset áldozata lesz. Meghal, de ott marad belőle egy kicsi, Elizabeth ugyanis gyereket vár, amiről a férfi halálakor még nem tud. Életükben – és a regényben – fontos szerepet játszik egy nagyobbacska keverék kutya, Hatharminc is. Hol van még akkor Amerika attól, hogy kutyabarát helyek legyenek mindenfelé? (Na, jó, ebben Magyarország sem járt és jár az élen.) Hatharminc azonban mindenhová elkíséri gazdáit, később pedig ő jár a kislányukért az iskolaelőkészítőbe.

Elizabeth végül egy főzőműsor sztárja lesz, amit – sokszor a producer és a csatorna vezetőinek legnagyobb megrökönyödésére – egyrészt arra használ, hogy kémiát tanítson a háziasszonyoknak, hiszen a főzésben a kémia nagyon fontos szerepet játszik. Másrészt arra buzdítja a nőket, hogy merjenek kilépni a hagyományos szerepből, és harcolják ki az egyenjogúságot. Ezzel megint csak számos botrányt idéz elő, ám egyik sem mérhető ahhoz, amikor élő adásban elmondja, hogy ő ateista. Bármennyire is furcsa ez európai szemmel, ez még a mai USÁ-ban is tabunak számít. A Trump–Clinton versengést hozó elnökválasztás előtt – így aztán Obama elnöksége alatt – beszélgettem az MIT egyik professzorával, aki azt mondta, a színesbőrű, ám keresztény elnök után előbb lesz az országnak női, meleg vagy éppen zsidó elnöke (bizony, egyelőre ez is elképzelhetetlen a „korlátlan lehetőségek hazájában”), mint egy ateista.

Az olvasmányos, remek stílusú történetnek – és ebben komoly része van Goitein Veronika nagyszerű magyarításának – gyorsan a végére érünk. Persze szeretnénk megtudni, mi lett a főhősök sorsa 10-20 évvel később, amikor már nem számított ekkora újdonságnak egy női tudós (saját unokatestvérem éppen vegyészként lett professzor valamikor a hetvenes években). A csavarok egy része nem meglepő a rutinos olvasó számára, a regény mégis egyedi és nehezen félbehagyható. A magyar kiadáshoz szerencsére megtartották az eredeti, jól sikerült és jól észrevehető borítót is. Ajánlom jó szívvel nem csak feministáknak (magam sem vagyok az), hanem mindenkinek, aki élvezi a jól megírt történeteket, szeret talpraesett, önállóan gondolkodó nőkről olvasni, és nem bánkódik, ha a lehetőségekhez mérten happy endet kap.

Bonnie Garmus: Minden kémia
Fordította: Goitein Veronika
Central Könyvek, Budapest, 2022
440 oldal, teljes bolti ár 5390 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4312 Ft,
e-könyv változat 3290 Ft
ISBN 978 963 614 1035 (papír)
ISBN 978 963 614 1042 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elizabeth Zott nem átlagos nő. Sőt biztosan kikérné magának, ha bárki úgy gondolná, hogy létezik átlagos nő.
De a 60-as években a Hastings Kutatóintézet csupa férfiból álló tudóscsapatának igen ódivatú fogalmai vannak a nemek egyenlőségéről. A kivétel Calvin Evans, a magányos, zseniális, Nobel-díjra jelölt mizantróp, aki beleszeret Elizabeth elméjébe… is. Csodásan működik köztük a kémia.
Csakhogy az élet ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint a tudomány. Elizabeth néhány évvel később már egyedülálló anyaként próbál boldogulni, és bár nem tervezte, de tévésztár lesz: ő vezeti Amerika legkedveltebb főzőműsorát, a Finom falatok hatkort. Forradalmi, különc hozzáállása a főzéshez („elegyítsünk egy evőkanál ecetsavat egy csipet nátrium-kloriddal”) rengeteg rajongót szerez. De ennek nem mindenki örül. Elizabeth Zott ugyanis nemcsak főzni tanítja a nőket, hanem arra bátorítja őket, hogy igenis borítsák fel a status quót.
Ez a történet azoknak az okos lányoknak szól, akik nem hajlandók ostobának tettetni magukat.