Menny és pokol között, de nem félúton | Hieronymus Bosch rejtélyes világa kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Paddington |

Hieronymus Bosch, az északi reneszánsz, a németalföldi festészet egyik legfontosabb és kétségkívül ma legnagyobb hatású alkotója. A Menny és pokol között című, a napokban zárult tárlat a Szépművészeti Múzeum beharangozója szerint „nemcsak Közép-Európa valaha volt legnagyobb kiállítása [volt] Bosch műveiből és művészetéről, de a teljes nemzetközi múzeumi világot tekintve is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlatának ígérkez[ett]”.

A tárlat látogatói menny és pokol között ingázva érezhették magukat, bár nem feltétlenül azért, mert a festő művészete ide is, oda is elragadta a nézőket.

Bosch festményeiről a kezdő művészetrajongók is tudják, hogy telis-tele vannak különös teremtményekkel, izgalmas részletekkel. Bár legtöbb fennmaradt művének témája alapvetően vallásos, az alkotó túllépett a bibliai történetekhez kapcsolódó hagyományos szimbólumrendszeren. A festményeken a korszak mindennapi életének különös és jellegzetes alakjai, tárgyai éppúgy megjelennek, mint a fantázia szüleményei. A reneszánsz korszak nyitottságát mutatja, hogy az a fajta képi világ, amely a 20. századi szürrealista irányzatokhoz hasonlítható, elismert és keresett volt a korabeli tehetősek és befolyásosak körében, így Bosch nem szegény, tengődő művészként élt. Néhány képen az alkotói fantázia olyan különleges építményeket vagy éppen szerzeteket hozott létre, amelyeket talán jelen korunk merész építészei vagy a sci-fi és fantasy műfajok közelmúltbéli szerzői, megfilmesítői közelítettek meg. Bosch talán legismertebb képe, a Gyönyörök kertje – amely sok más képpel egyetemben a kiállításon végül csak egy kortárs másolatában volt látható – például egészen biztosan megihlette a Star Trek sorozat megálmodóit.

Mégis: a kiállítás egyik nagy hiányossága, ami a végül igencsak szegényesre sikeredett eredeti képanyagot bőven ellensúlyozhatta volna, hogy nem fordítottak több figyelmet Bosch hatására a későbbi korok művészetében. Arról bőségesen értesülhettünk, hogy kortársaira nagy hatással volt, hiszen a tárlaton kiállított képek zöme korabeli festők másolata – néhol aránylag precíz, máshol (erről a képek melletti szöveg is szól) a másoló kezének nyomát jobban visszatükröző kópiák. Az ugyanakkor sajnos a legtöbb esetben nem derült ki, mely kortársakról van szó, mivel a legtöbb kép alkotóját a feliratok nem azonosították (mert talán források híján nem sikerült), így az említett képét sem. Így igazán sem Bosch világáról, sem a rendszeresen „Bosch követőiként” aposztrofált különféle, névtelenül maradt alkotókról nem lehetett sokat megtudni, ahogy – a tömeg miatt – az alkotásokat megismerni sem. A kiállítás végére egyetlen olyan fotó került, egy aranybánya fényképe, amely azt volt hivatva bemutatni, Hieronymus Bosch ma is hatást gyakorol a művészekre.

A kiállítóterembe lépve a tárlatlátogatókat egy fordított idővonal fogadta, amelyről a bejárattól az első kiállított tárgyak felé haladva megismerhettük a Van Aken festőcsalád leszármazottja, a Hieronymus Bosch néven ismert festő életét halálától születéséig, valamit az életét övező politikai eseményeket. Ennek tanulmányozására bőséges idő jutott, mert a kiállításra korlátlanul engedték be a látogatókat, fejenként 4400 forintért, így az első kép elé eljutni is hosszú időt igényelt.

Viszont az érzékelt átgondolatlanság nemcsak az idővonalban, hanem a kiállítás szervezésében is konzekvensen jelen volt. A tömeg mozgását talán lehetett volna szabályozni, így nem a kijárattól ballagtunk volna vissza, hogy megnézzünk 2-3 részt, amit a szemünk sarkából láttunk, de semmi nem utalt arra, hogy nincs útvonal, ami majd arra is elvisz. A legalább 175 centisre nőtt szerencsések 1-2 percig bármelyik képet nézni tudták másik 20 ember feje felett. Ám pont arra, hogy elmerüljünk a különös teremtmények és mikroportrék világában, nem volt lehetőség. A tömeg tovább sodort, a kiállítás rendezői pedig nem számítottak (?) arra, hogy az ilyen elmélyülést igénylő képeket 1,5 méterről néző látogatónak legalább néhány részletet reprodukáljanak, akár lapozgatható vagy képernyőn nézegethető formában.

A Szépművészeti Múzeumnak nem ez volt az első nagy csalódást okozó kiállítása, ám kétségkívül ez volt eddig a legkellemetlenebb élmény – kezdve az előreváltott (időre szóló) jegy ellenére eltöltött hosszas várakozással a tűző napon. Ezt a látogató minden bizonnyal megbocsátotta volna, ha ez a kontrollált számú látogató ára, ám mint kiderült csak a példátlanul macerás, táskavizsgálattal és hatalomtól megrészegült teremőr nénikkel súlyosbított beléptetés okozta. Más múzeumok 15 perces belépési időszakokkal (és normális beléptetéssel) is segítik ezt, a Szépművészeti jegyeivel viszont 60 perces belépési ablak van. A jegyek száma, ha egyáltalán korlátozott volt, biztosan a bevétel maximalizálását célozta, az aktuális 60 perces időszakra ugyanis annak kezdetekor is lehetett még online jegyet váltani és előreváltott jegy nélkül bejutni, miközben kint is, bent is állt a jegyet birtokló tömeg.

A képre kattintva nagyobb méretben láthatod
a Gyönyörök kertjének részletét!

E sorok írója számos olyan tárlatot látott már itthon és külföldön egyaránt, ahol akár 2-3 eredeti műalkotás értő tárlatrendezői kezekben csodálatos kiállítás alapját kínálta. Bosch óriási lehetőségeket rejt magában, ám ezeket a budapesti kiállítás – őszinte sajnálatomra – mind kihagyta. Már a látogatás előtt is olvastam néhány negatív véleményt, de azt hiszem, olyan kiállításon még sosem voltam, ahol minden harmadik lépésnél elégedetlenkedő megnyilvánulásokat hallottam volna – főleg nem Magyarországon, ahol a 4400 forintot erre rászánó értelmiség körében nem az elégedetlenkedés, hanem az ájult tisztelet a comme il faut.

A címoldalon Bosch követőjének képe látható: Koncert a tojásban

A képek forrása: Szépművészeti Múzeum