Szuhai Barbara: Mesélő Házak (részlet)

Tejeskávé habbal

Szűz utca 5–7.

Jártam már ebben a házban pár éve. Akkor azért akartam megnézni, mert tudtam, hogy egy szecessziós csoda, hogy a legfelső szinten hajdan csodás műtermei voltak tetőterasszal, és hogy ugyanaz tervezte, mint az általam már megcsodált Thököly úti szecessziós virágcsokrot, vagyis hasonlóan szív-és lélekmelengető szépség élvezetében lesz részem akkor is, ha a jelen állapotok nem optimálisak. Nem kellett csalódnom.

A Szűz utca 5–7. messziről kiragyog környezetéből. Mondjuk, szegény Magdolna utca irányából, ha érkezik az ember, mindez nem nehéz, ritka szomorú csücske ez a városnak. A Szűz utca itt zsákutca, szemben alacsony épület, óvoda áll, kertjében szép, nagy platánfával – oázis a városi dzsungelben. A szecessziós bérház magyaros hímzéses vakolatdíszeivel, hullámzó formáival, változatos keretezésű teraszaival még négyzetesre arctalanított tetőtéri ablakaival is kitűnik kopottas szomszédai közül, és mivel legutóbbi felújításakor mindezt halványszürke-fehérre festette a kivitelező önkormányzat, igazi szín az éjszakában: tejeskávé habbal.

Pár évvel ezelőtti látogatásomkor épp dolgoztak a kapuhoz vezető folyosó és a lépcsőház felújításán. Az eredmény igényes, ízléses, halványsárga és fehér falaival fény költözött a kapualjba. Lefestették mindkét lépcsőház ablakait is, látszik, igyekszik a ház menteni, amit az elmúlt fél évszázad leginkább csak elhanyagolni tudott. Büszkék a lakók szép házukra, amire még bőven van mit költeni, de így is meseszép. A barátságos fiatal pár, aki beengedett, emlékeztetett: ne felejtsek el kilépni az udvarra, ha felnézek, ugye tudom, mit látok majd? Igen, a Kék Pillangót. Így, nagy betűvel. Bőven megérdemli a tervező, aki a pesti kőtengerbe úgy álmodik házat, hogy a szűk, kevés fényt befogadó belső udvart ölelő falak fent egy hatalmas, tökéletes pillangót formáljanak. A lepke középvonala pedig egy lélekvesztő folyosó a fő- és melléklépcsők között. Napi használatban, városi kötéltáncosoknak.

 

A tervező a szintén gyönyörű Thököly út 46. után nem meglepő módon ifj. Nagy István építész. Aki Lechner mester csodálója volt, magyaros mintáit viszont nem drága majolikából, hanem a kevésbé tehetős befektetőknek is elérhető vakolatból mintázta háza falaira. Hasonló munkája a Dob utca 53, az oda bemerészkedők a lépcsőház üvegajtóin is megcsodálhatják a hímzett tulipánokat. Ifjabb Nagy István Pestre járt egyetemre, de valamiért nem fejezte be, nem kapott építészdiplomát, csak építőmesterit, 1899-ben. 1900-tól dolgozik önállóan, 1908-ig lechneri stílusban, 1909 után inkább a jugendstil felé fordul majd.

De itt, a Szűz utcában még virágos korszakát éli. A bejárat nagyon hasonlít a Szenes-házéra, felnézve – ezt a ház minden pontján érdemes megtenni – legyező formában néz vissza ránk egy nagy csokor virág. A főlépcső csigavonalban tekeredik a legfelső szintre. Középen a szokásos, dermesztően ronda lift pöffeszkedik. Biztosan hasznos, de ha tudták volna egy fokkal szebbre tervezni anno, mennyivel jobb lenne! Az utcára, illetve az udvarra néző lakások előtt tágas előtér szép, kovácsoltvas korláttal. Emlékeztet ez is a Thököly útra, ott a pillangók kovácsoltvas formában gyönyörködtetik a szerencsés látogatókat. Itt a homlokzat mögötti gangokon szívformájú virágok koronázzák az indákat. Az ajtók eredeti rácsozata is megvan még, újabban szép, sötétzöld festéssel. Minden részlet igényes, a melléklépcső szűk tereit bevilágító ablakok, a korlát díszei is.

Az általam ismert és nagyra tartott, építészet és szecesszió tárgykörében olvasásra érdemes szakirodalomban mindenki rendületlenül Rákosi Jenő színigazgatót, újságírót, írót, lapszerkesztőt, főrendiházi tagot, MTA levelező tagot említi mint a Szűz utca 5–7. építtető tulajdonosát. Ennek ellentmond a kor legautentikusabb forrása, a Budapesti Czím- és Lakjegyzék. Eszerint a ház építésének évében a tulajdonos: Rákosi Jakab és felesége.

A lakcímjegyzék szerint Jakab bádogos volt, ami száz év távlatából nem tűnik olyan tőkeerős vállalkozásnak, melynek jövedelméből egy divatos építésszel könnyedén fel lehet húzatni egy szép, kényelmes, nagy bérházat. De akkor bizony az volt. Ne feledjük: rettentő iramban épül a város, nemcsak magánbérházak, de nagy középületek is. Rákosi Jakab komoly céget hozott létre, és olyan feladatokra pályázott sikeresen, mint a Bomba (ma Batthyány) téri vásárcsarnok, a Meteorológiai Intézet, a Keleti pályaudvar fűtőháza vagy a Stomatológiai Klinika összes bádogos és/vagy víz- és „légszeszvezetékszerelési” munkái. A cég csak 1912-ig működött, akkortól a mester már fényesen megélt ingatlanai jövedelméből. Mert a Szűz utcai ház után következett a Vas utca 3., a Hajós utca 16. és egy ötemeletes a Mester és Haller utca sarkán, benne mozival. Ezeket viszont meglepő módon hamarosan eladta, és átnyergelt a mozibizniszre, méghozzá nagyon sikeresen – de ez már messzire visz minket a Szűz utcától.

A ház régi lakói egészen színes képet mutatnak. És ugyan nem színigazgató építtette, de azért még színészt is találunk a listán: Faludi Antalt, a Nemzeti Színház büszke tagját, aki majd 1914-ben, 40 év színészkedés után nyugdíjba vonul, és egyúttal – számomra meghökkentő fordulattal – elszegődik hivatalnoknak a Postatakarékpénztárhoz. Egyéb művészből is akadt bőven: itt lakott egy időben Bornai Viktor szobrász, Tábor János festőművész, grafikus, Az Est munkatársa, Aradi Miklós festő, M. Murányi Stefánia festő és szobrász, Borszéky Frigyes festő, keramikus, Pap Emil festőművész, Fáy Dezső, Romek Árpád festők. A legfelső szintre – Lechner Ödönnek a mai Bartók Béla út 40-be, a testvére, Gyula számára tervezett házához hasonlóan – két műterem került a párkány fölé, egy igen kellemes tetőterasz társaságában. Az itt tanyázó művészkolónia baráti összejöveteleiről volt híres, ahol a közeli Rigó utcában lakó Gulácsy Lajos is szívesen fordult meg.

Az idők folyamán lakója volt még a háznak Stefánusz Gyula „czinkográfus” (nyomdai kliséket készítő mester), Bagi Gyula építész, dr. Vígh Viktor, dr. Reich Károly és dr. Halmágyi Artúr ügyvéd, Bolgár Gyula mérnök, Bromberger Jakab rajzoló, Büky Aurél meteorológus asszisztens, dr. Barla-Szabó Jenő és dr. Almer Sándor orvos, Dankó Ödön iparművész, Klöckner Ede zeneműkereskedő, Mocsányi Károly alezredes, Cserny Győző királyi erdőfelügyelő és Firtkó István fakoporsógyáros.

A Szűz utca 5–7. egy újabb példa arra, hogy Pesten gyakorlatilag mindenütt emelt fővel és nyitott szemmel érdemes közlekedni. Minél kevésbé várná az ember, annál több rejtett csoda veszi körül. Az Arcanum oldalán gyönyörű fényképek láthatóak a fénykorról, azokat nézve kicsit szomorú a mai valóság, de a ház áll, és egyre szépül. Drukkolok, hogy legyen pénz a belső homlokzat, és a kovácsoltvas korlátok újjászületésére is.

Fotók: Koncz Márton – We Love Budapest (KM), Polinszky Tibor (PT)

Szuhai Barbara: Mesélő házak
Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2022
368 oldal, teljes bolti ár 6900 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 5175 Ft