A világon kívül élők története | Max Gross: Az elfelejtett stetl

kistibi |

Különböző kultúrák, civilizációk találkozásai az emberiség történelmében általában tragikusan alakultak. Az okok mindig egyformák: a rabolhatnék, a hatalomvágy. Általában így megy ez: előbb ki kell fosztani az áldozatot, mert kell a földje, háza, vagyona, ezért a vallási és kulturális különbségekre hivatkozva kirabolom, majd megsemmisítem, hogy ne követelhesse vissza a tulajdonát. Az örmény genocídium csak formai részletekben különbözött a holokauszttól, és az utóbbi céljaiban teljesen azonos volt az indiánok kiirtásával.

Lehet-e erről derűvel, iróniával írni? Lehet, mondta Mikszáth: feltámasztotta és a 16. századból saját korának Magyarországára repítette Zrínyit meg kétszáz katonáját. Az Új Zrínyiászban korának társadalmát Zrínyi szemével láttatta, de iróniája mélyén szomorúság lappangott. Kicsit hasonló az alapszituációja Max Gross regényének, Az elfelejtett stetlnek. Elmarad ugyan a misztikus előzmény, és maga a történet tűnik kicsit misztikusnak.

Valahol Lengyelország egyik hatalmas erdőségének mélyén fekszik a címbeli stetl, vagyis a jiddis szóval megnevezett kisváros, Kreskol. Lakosai kizárólag zsidók, kialakult, ősi, szokásrendszerrel. Jól megszervezett mini társadalmában fel sem tűnik, hogy nincs kapcsolata a külvilággal. Mindenki teszi a dolgát, egymás között kereskednek. A látszólagos egyhangúságot csak az töri meg, hogy évente egyszer cigány karavánja halad át a városon, és ők ilyenkor mindent felvásárolnak. Ugyanis itt az árak nagyjából egy évszázada, amióta a kisváros bezárkózott, változatlanok, míg a külvilágban 3000%-os volt az infláció. A cigányok ezt bölcsen elhallgatják a helyiek elől, hiszen nekik sem érdekük, hogy Kreskol létezése kitudódjon. Pontos adat nincs, mikor tűnt el szem elől a városka, de tudjuk, hogy ott nincs villany, nem tudnak a világháborúkról, a holokausztról.

Aztán zavar támad a gépezetben. Egy zsidó leányzónak, Peshának nem tetszik a férje. Egy darabig tűri, meghallgatja a rabbik bölcs tanácsait, a szomszédok okoskodását, aztán lép. Vagyis meglép. A férje, Jismáél utána ered, hogy fellelje önfejű feleségét. Az ügy az egész közösséget megkavarja, hiszen ilyen nagyon régen nem történt Kreskolban. Valamit határozni, dönteni kell. Összeülnek a rabbik, és azt találják ki, hogy az apátlan-anyátlan Jankelt – akire nincs is igazán szükség – elküldik, hogy kutassal fel a szökevényeket. Ez a nagyon ügyesen szerkesztett regény egyik történetszála, ami időnként megszakad, hol Jankel a főhős, hol Peshá, és Jismáél csak a történet végén kerül elő.

A másik történetszál Kreskolról szól. Megismerjük alapítását, és annak a történetét, hogy miért kellett elszakadni, elbújni a külvilág elől. Ez a szál is cselekményes, izgalmas, teli remek epizódokkal.

Természetesen az a legizgalmasabb, amikor a két kultúra találkozik. Jankel, aki a kutatás után visszatér, azt látja, hogy kitúrták az otthonából. Ezért megszökik, és a cigánykaravánt választja: „A cigány asszony szívesen beszélt, örült, hogy végre figyel rá valaki. A kabátjából rövid fehér botot vett elő, a szájába vette és meggyújtotta. A bot furcsamód nem égett el azonnal, de miután felizzott a vége, kék füstkarikák bújtak elő az anyóka orrából, aki nekilátott, hogy hosszadalmas monológokkal szórakoztassa hallgatóságát.”

Amikor Jankel hazatér a küldetéséből, helikopterrel érkezik.

• Olvasd el a jelenetet!

Még a felfedezés előtti időkben érkezik Spektor, aki megjárta s túlélte a koncentrációs tábort, és Kreskolban talált menedéket. A bölcs rabbik úgy határoztak róla, hogy a jesivában fog tanítani. Jó tanár, de amiket a gyerekeknek mond! Mesévé alakította a szörnyű történeteket, amiket a koncentrációs táborban átélt. Aztán eltünedezik, ásóval, csákánnyal járja a környéket. Kiderül, hogy eltünteti azt a néhány földutat, ami a városba vezet. Fákat ültet, hatalmas törzseket dönt keresztbe az úton. Nem akarja, hogy a civilizáció megtalálja a várost.

Tablóként épül fel a regény. Peshá és Jankel története szállítja az izgalmat, a fordulatos cselekményt, Kreskol mindennapjai pedig a mélységet, a filozófiát. A két szál összekapcsolódik, kiteljesítik egymást.

Amikor betör Kreskolba az, amit kultúrának és civilizációnak nevezünk, megszűnik a béke, a nyugalom. „Kreskol kettészakadt. Az egyik fele meggazdagodott. A másik elszegényedett. A szegények gúnyos megjegyzéseket tettek, amikor összeakadtak egy szomszédjukkal az utcán. A fogukat csikorgatták. Kerülték a bét din [rabbinikus bíróság] rabbijait, (…) és egy kisebb, fanatikusabb hitközséget alapítottak. Kreskol örökre megváltozott.”

Kreskol megváltozásának hátterében az igazi kérdés az, hogy az emlékek tudatos elnyomása, kitörlése hozzájárulhat-e a békéhez, illetve hogy van-e jogunk felejteni a béke érdekében. Ez adja a mű tragikumát. (Hasonló szemlélettel vizsgálta a világot Az eltemetett óriás című regényében Kazuo Ishiguro.)

Max Gross regénye nem csak Kreskol hatalmas tablója. Mint cseppben a tengert, úgy mutatja meg egy nép örök kívülállását, szüntelen küzdelmét a fennmaradásért. Számomra a könyv kapcsán a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy ezt az európai-lengyel-zsidó panorámaképet egy New Yorkban élő újságíró írta meg.

A művet Dési András György kiváló fordításában olvashatjuk. A jiddis-héber szavak magától értetődő természetességgel szövődnek a magyar szövegbe, és a sajátos nyelvi hangulat teremti meg a regény légkörét. Korábban Neil Gaiman, Stephen King, Woody Allen könyveit magyarította, most is nagyszerű munkát végzett.

Max Gross: Az elfelejtett stetl
Fordította: Dési András György
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2021
504 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3224 Ft
ISBN 978 963 504 4047

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Előfordulhat, hogy egy városkáról elfeledkezzen a világ?
Az apró lengyelországi stetl, Kreskol évtizedek óta él boldog elfeledettségben, a civilizáció vívmányaitól érintetlenül, változatlanul. Lakói zavartalan békességben töltik napjaikat, mit sem tudva a holokauszt borzalmairól vagy a hidegháborúról. Itt nincsenek autók, nincs elektromosság, sem internet vagy vezetékes víz.
Ám egy friss házasságban kipattanó botrány dagadni kezd, túlnő a városka határain, és ennek eredményeképpen a kreskoliak egyszer csak szembesülnek a 21. század létezésével. A külvilág pedig mindent megtesz, hogy a keblére ölelje és magához emelje az elfelejtett várost – akár akarják a lakói, akár nem.