Aki mondja, és amit, és ahogyan | Mucsi Zoltán * Bérczes László beszélgetőkönyve

Cserhalmi Imre |

Eldönthetetlen kérdés, hogy azok a házasságok boldogabbak, tartósabbak, amelyeket művészek kötnek egymással, vagy azok, amelyek egyik tagja „civil”. Statisztika nincs, nem is lehet, meggyőző példa mindkét változatra akad. Ez juthatott eszembe, bár a hasonlóság, természetesen nem tökéletes.

A Törőcsik Marival és Cseh Tamással készült beszélgetőkönyve után ezúttal Mucsi Zoltán volt Bérczes László társa. Tehát nem civil interjúkészítő, hanem színházi szakember, Mucsi régi barátja, munkatársa, sőt egy-két produkcióban a rendezője is. Ez előny is, hátrány is lehet. Kezdem az utóbbival.

Kikerülhetetlen a veszélye, hogy a hatalmas terjedelmű beszélgetés olykor atelier-üggyé szűkül. Olyan utalások, példák, hangsúlyok kerülnek a szövegbe – már a kérdésekbe is –, amelyek nyelvét, jelentését, rezonálását, háttér-hangsúlyait a beszélgetők tökéletesen értik, ám ebben csak vájtfülű „privátok” osztozhatnak velük. Ami a számukra evidencia, az másoknál magyarázatra szorulhat. Veszély lehet, hogy az azonos szakmájú szakember emiatt nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyek az olvasókat nagyon is érdekelnék. Hogy ezek a veszélyek többnyire veszélyek is maradnak, annak legfőbb oka, hogy Mucsi képes szinte lecsupaszítottan egyszerű, világos mondatokat fogalmazni a művészi tevékenység olyan – valóban nehezen ábrázolható – folyamatairól is, amelyekről a legtöbb pályatársa csak „lila sóhajokat” tud közreadni.

Az alaphelyzet előnyei számosabbak. A beszélgetést irányító társ olyasmit is szóba hoz, ami a még oly felkészült riporternek eszébe se jutna. Ismeri a színész lelkét, küzdelmeit, sajátos habitusát, és ezeket úgy tudja a beszélgetés közegében kezelni, hogy sohasem tűnik tolakodónak. Hiszen még hozzá sem kezdett az e könyvhöz szükséges – 6-7 hónapon át folyt – beszélgetésekhez, már „mindent” tudott Mucsiról.

Akik a beszélgetéseket hivatásszerűen végzik, tehát a nyilvánosság számára kérdező szakemberek, jól tudják, hogy a beszélgetés előtt az interjúalanyról keveset tudni: öreg hiba. De túl sokat tudni előtte, az sem veszélytelen. Mert gyakran az köt le energiát, figyelmet, időt és helyet, hogy megmutassa: milyen sokat is tud. Nem gyarlóság ez: a tudás meg akar mutatkozni. És ekkor következnek – gyakran szándéktalanul – a magamutogató passzusok, a felkészültséget bizonyító, iskolás beszámolók. Bérczes például önmagától is szívesen idéz, és ezzel nincs is baj, azon kívül, hogy felesleges. Abban az esetben, ha – és ezt a célt nincs ok elvitatni – a könyv Mucsiról szól.

• Olvass bele!

Felfogásom szerint lényegét tekintve egy ilyen beszélgetős könyv óriási, főként dialógusokból szőtt/festett/rajzolt portré, amelynek hitelesítő és értelmező háttere is nagyon fontos. A főhős megismerését nagy mértékben segítik, az olvasói élményt gazdagítják az írói idézetek – a többi közt – Sławomir Mrożek, Erich Kästner, Háy János és Dsida Jenő műveiből. Mucsinak az új színházi törvény elleni tiltakozó nyilatkozata, amelyet jóval fiatalabb kollégájával, Vecsei H. Miklóssal együtt írt, részletek színházkritikákból, próbanapló-részlet, riportszerűség egy olvasópróbáról, egy híres előadás színlapja, számtalan fotó. A tíz fejezetre tagolt könyv szerkezete kézenfekvő módon időrendre épül: Mucsi élete, művészete, sorsa a gyerekkorától napjainkig. A könyv írója és kiadója nyíltan vállalja a – tulajdonképpen legfontosabb – célt: egy különleges mesterség és életút birtokosának bemutatásával felmutatni az általános emberi értéknek hitt és bárki számára eligazíthatónak, esetleg példásnak érezhető morális és gondolkodási tartalmakat, életviteli módokat. Olykor keskeny mezsgye ez. Mert például rokonszenves és meggyőző Mucsi öniróniája, amikor kimondja a kételyét, hogy tanulságos lesz-e ez a könyv, de álszerénynek tűnik, amikor azt mondja – még ha tréfásan is –, hogy majd nyolcan fogják megvenni.

Minden szempontból érett, felnőtt férfi, akinek országos népszerűsége, szakmai elismertsége vitán felüli, s akinek a művészetről, a világról, az emberi értékekről és a saját életéről vallott gondolatai mindig érdekesek. Ez annak is köszönhető, hogy egykori döntéseit, cselekedeteit (vagy ezek hiányát) sohasem akkori okosságaként vagy fogyatékosságaként adja elő, mindig hangsúlyozza, hogy „mai ésszel” látja, véli, meséli így.

A könyv egyik kiemelkedően értékes eleme Beck Zoltán utószava, amelyben az ilyesfajta művészi-emberi kitárulkozás lehetséges, illetve elvárható társadalmi hasznáról és etikai problematikájáról is fontos mondatokat ír.

A könyvet Mucsi Zoltán film- és színházi szerepeinek, játszóhelyeinek és díjainak terjedelmes felsorolása zárja. Logikus, de picit visszás is. Mintha emlékkönyvet tartanék a kezemben; azokban szokás lezárt életművek leltárát közölni. De Mucsi Zoltán, hál’ istennek, még csak 64 éves. Nagyon sokan reméljük, hogy egyszer, majd nagyon sokára akár a duplájára nő a lista.

Mucsi Zoltán * Bérczes László beszélgetőkönyve
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2021
368 oldal, teljes bolti ár 4599 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2300 Ft,
ISBN 978 963 504 3026

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről.
Kis színháztörténet, nagyszerű szereplőkkel, feltűnik Scherer Péter (Pepe), az elengedhetetlen társ, nagyszerű alkotók, Jancsó Miklós, Cseh Tamás.
Kis családtörténet ugyancsak nagyszerű szereposztással. Hogyan lehet apának lenni, ha örökösen próbákra és előadásokra jársz, mit jelent felelősnek lenni gyerekekért, elvállalt feladatokért? Mennyi munka megy bele egy szerepbe, hány próbálkozás, hány kudarc vezet egy autentikus szerepmegformáláshoz?
Aki felnyitja ezt a könyvet, nem pusztán egy beszélgetésbe, hanem egy sorsba lép. Egy férfi sorsába, egy színész sorsába, egy apa sorsába. Aki felnyitja ezt a könyvet, ajtót nyit a saját sorsára is.