David Schalko: Nehéz csontok (részlet)

Posted on 2021. április 20. kedd Szerző:

0


Az Erdbergi Spedíció

Ferdinand Krutzler akkoriban egész Bécs első számú önvédelem-specialistája volt. A bíróság tizenegyszer mentette föl halálos kimenetelű önvédelem vádja alól. Túlzásba csak a legvégén vitte. Amikor ott ült, a rettegett Bregovic-klán tagjai között. Az amúgy mindig hangos jugoszlávok akkorra elcsendesedtek. Az egyetlen hang, amit hallani lehetett, az volt, ahogy a vérük a padlóra csöpögött. Önvédelem volt, suttogta a Krutzler. Aztán a pisztolyát kitette maga elé az asztalra, és várta, hogy letartóztassák.

Sokan megesküdtek volna rá, hogy a Krutzlernak nincs lelke. De egyénisége, az volt neki. Az ilyet messziről fölismerni. Azzal a két méterével, merev felsőtestével, hatalmas koponyájával és vastag, fekete szemüvegkeretével úgy nézett ki, mint valami túlméretezett rovar. Nem volt az a kimondott szépség. Még az anyja, aki feltehetően azért élt olyan sokáig, mert soha senkitől nem kért bocsánatot, szóval még az anyja is azt mondta a fiáról, hogy már születésekor is olyan volt, mint egy szarvasbogár. Szabályosan megrémült, amikor karjába vette nem kívánt porontyát. A hatkilós kis szörnyeteget farral előre kellett a világra nyomnia. És mindehhez a Krutzlerné akkor már negyvennégy éves volt. Hát ki az, aki ebben a korban még számít rá, hogy teherbe esik. Csak az lehet, hogy szegény pára igazán kétségbeesetten a világra akar jönni. És ez ritkán jelent jót. Mert csak az ördög ilyen kétségbeesett. Isten udvariasan távol tartja magát a világtól.

Mindenesetre anyja az elejétől fogva idegennek érezte ezt a szörnyeteget. Soha, egy percre sem kerültek közel egymáshoz. Még születésekor is csak lármát és fájdalmat jelentett neki. Ha sejtette volna, hogy fiából egyszer Bécs legveszélyesebb embere válik, alighanem elcsináltatja. Pedig valószínűleg még a Hitler anyja sem hajtatta volna el a kölykét, ha tudja, hogy milyen szörnyeteget szabadít a világra.

Akkoriban még semmit sem lehetett sejteni a Ferdinand Krutzler későbbi kvalitásairól. Csak negyven évvel később, titokban, suttogva terjedtek a róla keringő legendák. Például, hogy senki sem érhetett bézs színű teveszőr kabátjához. Hogy soha életében egyetlen nőt sem csókolt meg. Hogy állítólag éjjel pont olyan jól látott, mint nappal. És hogy minden hazugságon átlátott.

A legendákban sok minden el volt túlozva. Ahogy a vele szemben tanúsított respektus is túlzott volt. Csodálták az ízlését. A stílusát. És a nagyvonalúságát. Különösen a nőkkel szemben. Némelyek azt mondták, hogy ajándékai hiányzó sármját pótolták. A Krutzler nem volt a szavak embere. Inkább a tetteké. Ha a Krutzler felszólított valakit, hogy üsse meg, akkor az illető tudta, mit kell tennie: örökre eltűnni a városból, és soha többé nem odatolni a cifferblattját. Persze a Krutzler nem volt ijedős. Csak elvei voltak. Meg módszere. A Krutzler-féle torokszúrás nem csak Bécsben váltott ki nagy furort. Híre egészen Hamburgig eljutott. És amikor a késről átállt a géppisztolyra, sokan mondták, hogy most már vége a Krutzlernak. Hogy leáldozott egy kornak. A nagy egyéniségek korának, alkatrész-utánpótlás híján. Persze a Krutzlerok sem kész egyéniségként jönnek világra. Az egyéniségért előbb meg kell dolgozni. És a Krutzler az elképzelhető legkeményebb iskolán ment keresztül. Sokak szerint különben esélye sem lett volna rá, hogy önvédelem-specialista váljék belőle. Első ellensége az anyja volt. Mert az szeretni csak a szép Gottfriedot szerette – a Krutzler tíz évvel idősebb bátyját, aki 1942-től kezdve fekete-fehér portré alakjában lógott a hálószoba falán.

Helsinki fölött pottyant alá az égből. Anyja három éven át kapta tőle az anzikszkártyákat a szétbombázott Kairóból, az égő Párizsból és a lerombolt Athénból. Legalább, hála a Führernek, egy kicsit világot láthatott.

Mivel úgy esett el, hogy leesett, és természetesen holttest sem maradt utána, az elhamvadt Gottfried időtlen szépségként függött a hálószoba falán. Az öreg Krutzlerné lefekvés előtt minden este eldiskurált egyenruhás hercegével. És mivel az – mindenki mással ellentétben – nem beszélt vissza, a post mortem anyai szeretet elképesztő mértékűvé fokozódott.

Ennyi szépség elejétől fogva nem sok jót ígért, mondták. Az olyanért, mint a Gottfried, nem csak a fehérnépek kepeszkedtek. Egy ilyet az Úristen is igyekszik magához venni, amilyen hamar csak tudja. A Ferdinandnak viszont már gyerekkorában sem merte senki keresztezni az útját. Teljesen az apjára ütött, akiről mindig azt mesélték, hogy életvidám egy ember volt.

A Krutzler anyja vadorzónak mondta a férjét. Mivel Gramatneusiedlben nemcsak ember, de őz is alig volt, mindenki tudta, hogy érti ezt. Az öreg Praschak, akinek – lévén hentes – tudnia kellett, szóval még az öreg Praschak is azt mondta egyszer, hogy messziről fölismeri a Krutzlerokat, mert minden Krutzlernak egyformán nehéz a csontozata. A nőknek is. Ami persze nem jelent semmit. Egy ilyen helyen hamar mindenkinek egyforma lesz a fizimiskája.

A Ferdinand késői gyerek volt, ennek ellenére egész életében nem tudott meg sokkal többet az apjáról, mint hogy az életvidám ember volt. De a pillantások, amelyeket túl nagyra sikeredett fiára vetett, mindent elmondtak a zöldségesről, aki nemigen hagyott gyümölcsöt leszedetlenül. Mindenfélét rebesgettek róla, és sokan úgy vélték, hogy Gramatneusiedlben tulajdonképpen mindenkinek az ő nevét kellene viselnie. Valahányszor az öreg Krutzler zöldségeskocsija hosszabb ideig állt valamelyik ház előtt, azonnal tudta mindenki, hogy mi az ábra. Feltehetően megint gyümölcsöt szakajt. Vagy éppenséggel rázza a pofonfát. Vagy éppen idegen barázdában szánt. A kis Ferdinand nem értette, mire gondolnak a felnőttek, amikor locsogásba öltöztették a kimondhatatlant. Míg a kis Krutzler kölyök gyanútlanul üldögélt kint a zöldségeskocsin, az apjára várva, mindenki tudta, mi folyik odabent. A kis Ferdinand akkor sem kapott magyarázatot, amikor egyszer nem bírta már a hőséget a kocsiban, és összeszedve a bátorságát, bement, hogy megnézze, mit csinál odabent az örege, akit in flagranti gyümölcsszakajtáson kapott, bár egy jó nagy verés be lett ígérve. Hogy kotródjon vissza a kocsiba, és várjon ott, amíg ő itt nem végez a dolgával. Azt mondták, a Krutzler már gyerekkorában is összekeverte az üzletelést az üzekedéssel. Ezt az öregétől tanulta, aki ilyen életvidám egy ember volt.

Később, ha a Krutzlert a gyerekkoráról kérdezték, mindig azt felelte, nem emlékszik, hogy lett volna neki ilyenje. Azt rebesgették, hogy azért nem lehet megérinteni a ruháját, mert kisebb gyerekként a Gottfried levetett gönceit kellett viselnie. Hogy azért szeretett volna mindig első lenni, mert születésétől fogva második volt. Hogy egész életében csak a bátyján állt bosszút, és mindenki más csak a Gottfriedot helyettesítette. Gottfried állítólag gyerekkorában szabályosan kínzócölöphöz kötözve tartotta, és amúgy is megtanította rá, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, az igazmondó viszont nemcsak hogy sánta, de lába sincsen. Az apjától pedig úgyis csak azt tanulta, hogy ököllel minden kérdés megválaszolható. Még az Isten létezésére vonatkozó kérdés is ilyen. De mindez csak szóbeszéd volt, mert a Krutzler, mint mondtuk, nem emlékezett a gyerekkorára.

Az apja haláláról akkoriban ugyanannyi mendemonda keringett, mint életéről. Sokan azt mondták, hogy a baleset az ifjú Krutzler első önvédelme volt. Ilyen hosszú idő után nehéz összeilleszteni a részleteket. Még a háború előtt történt.

Mindenesetre a Krutzler apja gönnolt magának egy életvidám estét. Utolsó fuvarja után a kocsmában játszotta el a napi bevételét. Aztán kiitta magából a dühét. Maradt benne valami szentimentális szeretetéhség, amire nem volt fogadókészség. Az öreg Krutzler elég érzékeny lélek volt. De teste most nem részesült vigaszban. Így aztán a vadorzó éjjel háromkor zsákmány nélkül és ennek megfelelően indulatokkal tele tért meg otthonába, és mint valami tántorgó óriás a törpék házában, az öklével hadonászott. A szép Gottfried az anyja szoknyája mögé bújt, a Ferdinand viszont, akit senki sem szeretett, odaállt eléjük, amit amúgy soha nem köszöntek meg neki. Ilyen helyzetekben utóbb nehéz megmondani, mi volt baleset, mi szándékos és mi a sors akarata. Úgyis mindig minden ezeknek a keveréke. A Ferdinand meg még gyerek volt. Nem mintha egy gyereket minden bűn alól föl kéne menteni. De akkor még alakulhatott volna úgy, hogy a Krutzlerból később majd ne önvédelem-specialista váljék.

Mindenesetre azt rebesgették, hogy a Ferdinand volt az, aki kioltotta életvidám apja életét. Ellökte. Hogy megvédje az anyját. És akkor valahogy hülyén esett az örege. Egy ilyen törpeházban mindig akad valami hegyes dolog, ami éppen útba esik. A Krutzler anyja soha egy szót sem árult el az esetről, sem a rendőröknek, sem másnak. Egyáltalán, ez volt szokása, mindent hallgatásba fojtott. Ennyiben az sem volt csoda, hogy később az ő halálát mi okozta. A halál oka legtöbbször passzol az illető ember életéhez. Még az önvédelem-specialista Krutzleré is, alapjában véve az sem volt más, mint önvédelem.

A baleset után Gramatneusiedl-szerte több mindent híreszteltek róluk, mint amennyi egy ilyen kis, Kreutzler-féle házban egyáltalán történhetett. Nem csoda hát, hogy a család hátramaradott tagjai menekülésszerűen Bécs leghírhedtebb negyedébe, Erdbergbe költöztek, a Krutzler anyjának a húgához. A szóban forgó Elvira tanti szívtelenség dolgában semmivel sem maradt el a rokonság többi tagja mögött. Azt beszélték, negyvenkét infarktust hordott ki lábon, anélkül, hogy akár csak egyet is észrevett volna. De végül nem a szíve vitte el, hanem a hiúsága. Az, hogy mindig tetszeni akart a férfiaknak.

David Schalko

A háború után az a hír járta róla, hogy egy pár nejlonharisnyáért mindenre hajlandó. Mivel azonban tudta, hogy az amerikaiaknak leginkább az egészséges görlök tetszenek, különös figyelmet szentelt arcbőre színének. Halálát az okozta, hogy napozás közben elaludt. Úgy nézett ki, mint akit a grillsütőben felejtettek. A diagnózis felállításához orvosnak sem kellett lenni, hőgutát kapott. azt mellre szívta. Mivel személyisége ugyanolyan törpe méretű volt, mint a termete, nem nyugodott, amíg maga alá nem gyűrte a férfiakat.

David Schalko: Nehéz csontok
Fordította: Győri László
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021