Lennél-e gyilkos? | Ferdinand von Schirach: Büntetés

Posted on 2020. július 4. szombat Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Nehéz elképzelni kevésbé klasszikus témát, mint a bűnösség, a bűn és bűnhődés kérdésköre. Ez az, ami a morál feltalálása óta foglalkoztatja az emberiséget: mi a bűn, ki és milyen mértékben bűnös egy adott helyzetben. A római jog születése óta kellemesen vitatkozgatunk arról is, hogy kit tekinthetünk annyira bűnösnek, hogy már védelmet sem érdemel.

A védőügyvédek pedig, nyilván, az ördög fattyai, akik eladták a lelküket jó pénzért, és az esetek többségében érthetetlen, hogyan védhetnek egy gyilkost, egy pedofilt, egy erőszaktevőt. Számos cselekmény annyira ellentétes az évezredek alatt belénk ivódott tabukkal és parancsokkal, hogy fel nem foghatjuk, hogyan állhat az ilyen cselekmények pártján bárki. Ilyen az emberölés is: bibliai, mózesi parancs a „Ne ölj!”, a Tízparancsolat alapvetése, aminél régebbi, még most is követett szabálykönyvet nehéz találni a nyugati civilizációban. Aki egy ember életét elveszi, bűnös, büntetést érdemel, aminek csak a vérmérsékletünk szabhat határt a börtöntől az azonnali kivégzésig.

Az élet szent. Én biztosan nem lennék arra képes, hogy megöljek valakit. Nem is tudom, hogyan tudnak a tükörbe nézni ezután. Mit mondhat a lelkiismerete? Hogyan alhat nyugodtan egy gyilkos?…” Ilyen és ehhez hasonló mondatok százezerével hangzanak el beszélgetésekben, vagy akár belső monológokban egy-egy hírt olvasva. Holott az élet mindig sokkal árnyaltabb ennél. Az apagyilkosság szörnyű bűntett, az alvó ember megölését kivégzésnek is nevezhetjük, talán mégsem találni embert, aki az elhíresült Simek Kitti-ügyben ne értett volna egyet a fiatal nővel, aki az őt és családtagjait módszeresen és kegyetlenül bántalmazó apját, más kiutat nem látván, megölte. Ki ne lenne képes a gyerekét bántalmazót puszta kézzel agyonverni? Ki ne szabadulna akár gyilkosság árán is egy szélsőséges helyzetből, ha másképpen már nem lehet, nem tud, nem bír?

Ezekkel a gondolatokkal játszik el Büntetés című könyvében Ferdinand von Schirach is. A tizenkét bűnügyi esetet felsorakoztató könyv nagyon más, mint amit a naiv olvasó vár. Nincs benne ítélet, nincs benne állásfoglalás, és legkevésbé sincs benne a szerző véleménye a leírtakról. Büntetőjogászként megedzette annyira az élet, hogy ne akarjon azonnal ítélkezni, és szakmájából adódóan pontosan tudja, amit a hétköznapi ember nem tud: a bűnösnek jár a védelem, az általa elkövetett bűnnek nem. A világ pedig nem kétdimenziós, egy cselekmény sem ítélhető meg a körülmények ismerete nélkül, hiszen gondoljunk csak bele: ugyanaz a tett lehet gyilkosság és önvédelem, azaz menekülés is.

A szerző tehát tizenkét ilyen történetet mesél el, ami erősen árnyalja mind a bűnösségről, mind az ügyvédekről kialakított képet. Az olvasónak sztoikus nyugalommal, lakonikus szűkszavúsággal, éppen csak a szükséges információkat írja le, de egy szót sem többet. Akárcsak a legjobb thriller esetében: hagy helyet annak, amit az olvasó elképzel, és az sokkal félelmetesebb, mintha egyszerűen megmutatnák neki a szörnyet. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy nem a szerző agyszüleményeit kapjuk, hanem ezek megtörtént esetek, amik csak azt bizonyítják, hogy milyen bonyolult a világ.

Olvassuk el a történeteket, és tegyük fel magunknak újra a kérdést: mi biztosan nem tudnánk egyiket-másikat megtenni? Egészen biztos, hogy nem kerülnénk soha olyan helyzetbe, mint a bűnesetek szereplői? És a legérdekesebb kérdésről se feledkezzünk meg: ők vajon mind, egytől egyig bűnt követtek el? Olyan bűnt, amiért a börtön a megfelelő büntetés? Aztán csendben nyugtázzuk magunkban a választ.

Von Schirach nem tör írói babérokra, nem szeretne bebizonyítani semmit, nem keresi a saját hangját és nem is utánoz. Leírja, amit az egyes esetekről tudnunk kell, és hagyja, hogy kitöltsük a réseket, ha szükséges. Hagyja, hogy elgondolkodjunk az esetek kapcsán. Sőt: kifejezetten ezt akarja. Mi pedig úgyis megtesszük. Egy könyv soha nem áll önmagában: annyiféle, ahány olvasója gondolkodik rajta, az írója csak abbahagyja, majd az olvasó fejezi be. Ebben az értelemben ez egy nagyon jó könyv, mert mindenkit továbbgondolkodásra ösztönöz. Más szempont pedig nem is lényeges.

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Ferdinand von Schirach

Ferdinand von Schirach: Büntetés
Fordította: Várnai Péter
Partvonal Kiadó, Budapest, 2020
208 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes webshop ár lira.hu-n 2399 Ft,
ISBN 978 615 578 3715 (papír)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Mi az igazság? Mi a valóság? Hogyan lettünk azok, akik vagyunk?
Ferdinand von Schirach legújabb, Büntetés című könyvében tizenkét bűnügyi történetet ismerhetünk meg, amikben ismét a bűn és bűnhődés örök témája kerül előtérbe. A védőügyvédként is praktizáló szerző hitelesen tárja elénk, milyen nehéz igazságot tenni, és mennyire elhamarkodottan aggatjuk valakire a „jó” vagy „rossz” jelzőt.
Ferdinand von Schirach soha nem ítélkezik. Nyugodt, távolságtartó derűvel és együttérzéssel teli hangon mesél magányról, a boldogság és kudarc keresésének furcsa módjáról. Igaz történetei rólunk szólnak.

Ferdinand von Schirach ismert emberek, politikusok és az alvilág védőügyvédjeként szerzett hírnevet. 2009-ben jelent meg első könyve, amelyben tizenegy filmszerűen pergő, különleges narrátori hangon előadott jogi esetet válogatott össze saját praxisából. A Bűnös? sikere után 2010-ben napvilágot látott a második kötet, így a szerző rövid időn belül az Ártatlan? újabb meglepő bűnügyi eseteivel Európa-szerte híres íróvá vált. Prózája irodalommá tette a büntetőeljárást, történeteit szikár líraiság, filmszerűen felvillanó jelenetek jellemzik. Tömör, száraz elbeszélései hatalmas érzelmi hatást váltanak ki az olvasókból szerte a világon.