Tätowierer | Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Kleyer Éva |

Számtalan formában dolgozták már fel a felfoghatatlant. A legyilkolt milliók nem számolhatnak be az átéltekről, ők áldozattá váltak. Minden egyes szemtanú azonban, aki túlélte, és hosszú idő után képes volt elmesélni az átélteket, talán hozzátesz valamennyit a nagyipari szintű emberirtásról szerzett tudásunkhoz.

Sok fik­ciós mű is született az eltelt idők során, de mindig azok a művek a legmegrázóbbak, amelyek a túlélők beszámolói alapján készültek. Akkor is, ha a múltat utóbb kissé átformálta az emlékezet, mindig gyomron vág az elmondott, első kézből származó történet. Egyre fogy azonban a túlélők száma, ezért nagyon fontos, hogy minden személyes történetet lejegyezzünk. És Lale Sokolov története ilyen.

A Szlovákiából származó fiatalember huszonnégy évesen kerül Auschwitzba. Hat nyelven beszél, tehetséges, talpraesett, és a szörnyű vonatút utáni első napon elhatározza, hogy ő márpedig túléli ezt, akármi is jöjjön. Rátermettsége és talán a szerencse is hozzájárult ahhoz, hogy a kivételezettnek számító tetováló (Tätowierer) segédje lesz, majd ő maga vési minden frissen érkező fogoly karjába a kiosztott számot. Kicsit különb elbánásban részesül, mint az átlag foglyok. Külön szobát kap, kicsit több élelemhez jut, szabadabban járkálhat Auschwitz és Birkenau között. A szám darabbá, tárggyá teszi az embert. Mindenki megkapja, akár munkára osztják be, akár orvosi kísérletek alanya lesz, de akkor is, ha azonnal a gázkamrákba irányítják.

Lale kezei között mindenki megfordul. Gyakran éjjel is dolgoznia kell, hogy a folyamatosan érkező transzportok szerencsétlenjeit megjelöljék. 1942 áprilisában érkezik egy lány, akire Lale felfigyel. Elhatározza, hogy ő lesz az, aki miatt érdemes életben maradni, akiért küzdeni fog, és akivel le akarja élni az életét. Már amennyiben lesz élet. Ha túlélik.

Nem egyszerű megszervezni, hogy találkozhassanak, hogy túléljék a betegségeket, a brutalitást, a bezártságot, hideget és a nácik kiszámíthatatlan kegyetlenkedéseit.

Lale azonban nemcsak talpraesett és tehetséges, de roppant kedves, szeretetre méltó is, EMBER az embertelenségben. Rájön, miként tud élelmiszert szerezni, ezzel nemcsak szerelmesét tudja életben tartani, de enyhíti a körülötte levők szenvedését is, sőt meg tudja vásárolni a kápók lojalitását is. A tórai idézethez tartja magát, amely szerint ha egy életet megmentesz, egy világot mentesz meg. Márpedig két életet mindenképp meg akar menteni, a magáét és Gitáét.

• Olvass bele!

Bevallom, elképzelni sem tudom, képes lennék-e mindezt elviselni? Azt beláttam, hogy az ember messzemenően alkalmazkodik az egyre romló viszonyokhoz is, nagyon erős a túlélési ösztöne, de vajon meddig lehet elviselni hideget, éhezést, megaláztatást, kegyetlenséget? Mi mindent kell feladni, feláldozni a túlélés érdekében? Vajon hol a határ, ameddig az ember még elmehet a kollaborálás vádja nélkül?

Lale elfogadta a tetoválói állást, ezzel a bűn zsoldjába állt. Vajon én is így cselekedtem volna? Valószínűleg. Szégyelltem volna magam? Valószínűleg. Elítélem őt ezért? Semmi esetre sem. Lale elvégezte az embertelen, de számára életmentő munkát. Ha semmi másra nem koncentrált volna, mint hogy önmagát és szerelmét megmentse, akkor sem érhetné vád. De kiváltságos helyzetét emellett arra is használta, hogy segítsen másokon is, élelmiszert, gyógyszert, külön elbánást vásárolt rengeteg embernek, akik ezért becsülték, szerették és adott esetben megmentették a büntető barakkban.

Lale megmenekült, segítségével Gita is megélte a felszabadulást, és megint csak csodával határos módon újra találkoztak, hogy kalandos menekülésük után új életet kezdjenek Ausztráliában.

Történetük sokkoló, szívszorító, de reménytkeltő is: az élni akarás, a leleményesség, és persze a mindent legyőző szerelem csodás története. Lale ötven éven keresztül hallgatott, és történetüket csak szeretett felesége halála után fedte fel. Kalandos megmenekülésük filmre kívánkozott, s találkozott az ausztrál Heather Morris a csaknem kilencvenéves férfival, aki lassan megnyílik neki. Így született ez a könyv: Az auschwitzi tetováló.

„Az első találkozás után heti két-három alkalommal kerestem fel Lalét. Három évig tartott, mire kibontakozott a történet. Meg kellett szereznem a bizalmát, és időre volt szükség, hogy belemerüljön az önelemzésbe, amire a történet egyes pontjain szükség volt. Barátok lettünk – nem, több volt ez annál, életünk összekapcsolódott, ahogy letette a több mint ötven éve hordozott bűntudat súlyát, a félelmet, hogy Gitával együtt esetleg náci kollaboránsnak tarthatják. Lale terhének egy része átkerült az én vállamra, ahogy ott ültem vele a konyhaasztalnál. Láttam, hogy ennek a drága embernek hatvan évvel azután, hogy átélte az ember történelmének legszörnyűbb fejezetét, még mindig remeg a keze, elcsuklik a hangja, bepárásodik a szeme.”

Lale soha nem adta fel. A legszörnyűbb szituációk sem tudták megingatni hitét, kitartását, optimizmusát. És beigazolódott a mesebeli jelszó: jó tett helyébe jót várj. Mindenki, akinek a három évnyi táborélet során segített – a foglyok, a tábor lengyel munkásai, szabadulása után az orosz tisztek –, később hálásan támogatták, hogy elérhesse célját: túlélni és boldogságban élni a nővel, akit szeret.

A könyv utószavában egyetlen gyermekük, az Ausztráliában született Gary beszél szülei szabad életéről, egymás iránti határtalan szerelméről. Az „azutánról”. A borzalmas múltról nem beszéltek, mégis jelen volt minden napjukban. És a család még így is boldog és biztonságos fészket jelentett mindnyájuknak.

A lenyűgöző történetet Moldova Júlia fordításában kapjuk kézhez. Morris könyvén persze érezhető, hogy eredetileg forgatókönyvnek készült: az eseményekre, párbeszédekre erősebben koncentrál, mint a szereplők karakterének ábrázolására, a lelki folyamatok bemutatására. De így is letehetetlen. A kitartásról, szeretetről és emberiességről szóló igaz történet.

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló.
Lale Sokolov igaz története alapján
Sorskönyvek sorozat
Fordította: Moldova Júlia
Animus Centrál Kiadó, Budapest, 2019
304 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2952 Ft
ISBN 978 963 324 5675

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A holokausztról számos könyv született, és bizonyára még fog is. Ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy „a tetováló”, aki – félelemből és féltésből – annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.
Azt hihetnénk, hogy Auschwitz-Birkenauról már mindent tudunk. Túlélők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a „túlélésre kiválasztottak” egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?
Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Szinte mindenütt járt: a cigányok barakkjában lakott, ott dolgozott, ahol a szelekció zajlott, naponta betért az irodába, kapcsolatot tartott foglyokkal, kápókkal, bejáró lengyel munkásokkal egyaránt. Hat nyelven beszélt. Megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat, a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.