A kórházszökevény naplója | Adam Kay: Ez fájni fog

Bodó Viktória Booklány |

Mit tudhat vajon egy könyv, amely az egész­ség­ügyről szól – és amely a sikerlisták csúcsait ostromolja? Vajon mitől olyan különleges, hogy milliós példányszámban kel el? Miért érdekli ez a téma az embereket annyira? Adam Kay első köny­ve, az Ez fájni fog nem várt sikert hozott a szerző számára, olyannyira, hogy a második, a Mert szülni karácsonykor kell is villámgyorsan megjelent.

De vissza az augusztusban megjelent első könyvhöz! Adam Kay pályaelhagyó brit orvosrezidens, aki hat éven át dolgozott Nagy-Britannia – a hazai viszonyoktól igen eltérő, másban viszont roppant hasonló – kórházaiban. Pályája során végig naplót írt a tapasztalatairól. Ezek bár igen gyakran fájdalmasak vagy embert próbálók voltak, nem nélkülözték a szorongatott helyzetekben legszükségesebb fegyvert: a morbid humort (nagyon passzol a jelző a kórházi környezethez). Egy fiatal orvos mindennapi küzdelmeit ismerjük meg a túlburjánzott bürokrácia aknamezején, s eközben próbál életben tartani pácienseket, a barátnőjével való kapcsolatát, a szülőszobán sorozatban világra jövő csecsemőket, és végső soron önmagát.

• Olvass bele!

A gyakran naturális részleteket sem nélkülöző történetfoszlányok, naplórészletek nagyon jól érzékeltetik azt az érzelmi hullámvasutat, amit a fiatal orvos élt át, és ami végül a pályája elhagyására késztette. És amíg a mulatságos történeteket olvassuk, bepillantunk a végsőkig kizsigerelt, a tudásuk legjavát adni igyekvő fiatal gyógyítók lelkébe is. Szinte tapinthatóvá válik az, amit az egészségügyi rendszer nem képes, az egyszeri páciens pedig semmiképpen nem akar tudomásul venni: hogy az orvos is ember. Nem mindenható, nem mindentudó, fáradt, elfárad, lelke van; a mindennapi működésének fizikai és érzelmi korlátai vannak. A munkáltatója robotként tekintenek rá, a páciensek pedig mindenható szupermenként, a családja majd szétcsattan a büszkeséggel vegyes elvárásoktól, míg a barátnője szemében csupán megbízhatatlan figura, akire nem lehet számítani.

Apropó, magánélet. Vajon mennyire lehetett nehéz bejelenteni az orvos szülőknek, hogy szépreményű gyermekük felhagy a gyógyítással, és elmegy írónak, humoristának, tévés léhűtőnek? Valószínűleg erre a helyzetre éppúgy nem volt elfogadható magyarázat, ahogy az egyszeri barátnő sem értheti meg, hogy a társa miért nem ér haza soha időben, miért nincsenek hétvégék, ünnepek, vakációk stb.

Ha ezeket a helyzeteket Kay nem is tudta zökkenőmentesen megoldani, az olvasók tömegeihez szélvészgyorsan utat talált. Hiszen az emberek alapvetően imádnak kukkolni, mindenki kíváncsi a bennfentes történetekre. Az egészségügyhöz pedig előbb-utóbb mindenkinek köze lesz élete során, így válnak ezek a történetek nagyon is személyessé. A humor pedig, amiben a kötet bővelkedik, gyakran metsző, néha keserű is, de mindig célba talál. Nem tudom, orvosnak milyen volt a szerző, de humoristának átlagon felüli. Egy szó, mint száz: „Második részre fel!”

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Adam Kay: Ez fájni fog
Fordította: N. Kiss Zsuzsanna
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
304 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2959 Ft
e-könyv változat 1949 Ft
ISBN 978 963 293 9063

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szerző Nagy-Britanniában orvosrezidensként dolgozott 2004 és 2010 között. Képzése alatt mindvégig naplót vezetett; az Ez fájni fog lapjain a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat frontvonalának esetei és napjaink válságának elemzései olvashatók. Egy fiatal orvos számol be életéről, örömeiről, bánatairól, áldozatvállalásokról és a számunkra, magyarok számára is ismerős őrjítő bürokráciáról.
Kész szerelmi vallomás ez azokhoz, akiken bármelyik pillanatban az életünk múlhat. A morbid humor kedvelői ki ne hagyják!
„Íme a naplóm a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál töltött időmből, a véres valóság. Hogy milyen volt a frontvonalban, hogyan csapódtak le a dolgok a magánéletemben, hogyan sokalltam be egy szörnyű napon. (Elnézést a spoilerezésért, na de a Titanic vetítésén is tudni tetszettek, mi a vége.)”