Nem emészthető meg egykönnyen | Móricz: Árvácska / Dollár Papa Gyermekei társulat

Posted on 2019. október 24. csütörtök Szerző:

0


Megvetve, megalázva (Simkó Katalin)

Tóth Anett |

Egy szenvedés történetét sokféleképpen el lehet mesélni. Ördög Tamás Árvácska-rendezése maga a nyers, ólomsúllyal a vállakra nehezedő valóság. Nincs rejtőzködés, csak az igazság a maga pőre formájában. A Dollár Papa Gyermekeinek elő­adá­sa felveti azt a kérdést: miért állnak érte kígyózó sorok hidegben-forróságban.

Az emberek többsége nem szívesen nézi más nyomorúságát. Pláne, ha valakinek fizikai bántalmazás, szexuális erőszak, elnyomás, kirekesztés és meg nem értés jut osztályrészül. Nem szeretjük tudomásul venni, hogy ilyen is van a világban, olykor épp körülöttünk – esetünkben pedig tőlünk alig pár arasznyira, a színpadon. Ezért is tortúra végignézni a Dollár Papa Gyermekei társulat Móricz-adaptációját – Bíró Bence példásan jó tömörítését. Tehetetlenül ülünk és félve sandítunk oda, micsoda terhet is cipel egy kislány a vállán – noha egy felnőtt nő áll előttünk –, s egy-egy jelenetnél már elfordítanánk fejünket a sok rémségről. Izmaink és elménk mégsem hagyják. A színészi teljesítmény és az a nyers erő, ami a színpadról árad – letaglózó. Olyannyira, hogy már-már felkiáltanánk: hagyják abba, ne bántsák szegényt.

A történetbeli Árvácska családról családra hányódása sokaknak ismerős, ha másért nem, mert valóság az alapja. Móricz valóban megmentett egy lányt az öngyilkosságtól, aki szörnyű dolgokat élt át.

Árvácska (Simkó Katalin) magáról mesél

Kulka János – akit első gondolatra Móricznak vélhetünk, de ha akarom, „a” meghallgató – menti meg Árvácskát (Simkó Katalin), aki cserébe „megajándékozza” az életével. A regény felépítését követve hét zsoltárban, fejezetekre adagolva kapjuk a horrort. Állami Árvácska az első családjának csak a pénz miatt kellett. A kislánynak még ruhát sem adnak, csak parazsat a tenyerére. A legszörnyűbb mégis az, amikor mostohaapja közelít a meztelen kislány felé, aki kétségbeesetten csak annyit tud mondani: ne tessék bejönni, most mostam fel.

Az első „kedvesapa” (Terhes Sándor) a sajátjait (is) így neveli

A produkciónak a másik nagy erőssége ez a momentum. Ritka eset, amikor egy pőre test láttán már az első pillanatban el tudunk vonatkoztatni az erotikától. Simkó Katalin esetében erre gondolni sincs időnk, annyira egyértelmű és elrémisztő a kép, a gyermek kiszolgáltatottsága. Nem válik látványosság a meztelen testből. Mégsem a sok fizikai erőszak és a sikolyokkal kísért küzdelem a legfélelmetesebb. Hanem amitől mindannyian rettegünk titkon: a magány. Árvácska története felmutatja: bármennyire is nem szolgáltunk rá, bizony egyedül maradhatunk. Minden ember vágyik a szeretetre, itt pedig megtapasztalhatjuk, milyen az, ha valaki ezt kisapró gyerek kora óta nem kapja meg. Milyen, amikor annyira szeretne valaki egy saját édesanyát, hogy minden nőben a magáét keresi. Aztán, mikor maga is anyává válhatna, lelencbe adja a gyermeket, aki talán ugyanezt az utat járja majd be.

A káposztalopásért parázsbüntetés jár (Terhes Sándor)

Akár olvastuk Móricz regényét (vagy láttuk a belőle készült nagyszerű filmet), akár nem, ez a darab örök emlék marad legtöbbünknek. Igaz, a pofonokról is szól a történet, de sokkal érdekesebb, ami a fizikai erőszak mögött van: a motiváció. Feloldozást nem kaphatnak, akik bántották Csöre-Árvácskát, mégis érdekes, ahogy az előadás a sorok közti olvasásra vezeti a nézőket. Egyik mostohát a pénz (állami támogatás!) ösztönzi a kis lelenc befogadására, a másiknak egyszerűen házicseléd kell. Igazi szörnyetegek, akik fölött az elnyomás zászlaja lobog. Talán nem tudják, mit is cselekszenek, mégis látni engedik, mitől váltak rideggé, számítóvá. Az első „kedvesanya” (Dudásné) Török-Illyés Orsolya alakítása maga a két lábon járó ridegség, ilyen hiteles alakítást ritkán látni. Dudást, a férjet Ördög Tamás meglepetésekkel alakítja. Kezdetben csak azt hinnénk, nemtörődöm, de végül kiderül, ő is épp olyan, mint felesége.

A második „kedvesanya”, Szennyesné (Török-Illyés Orsolya) megrendszabályozza Árvácskát

Messaoudi Emina (a másik „kedvesanya”, Szennyesné) és Terhes Sándor párosa egyenesen iszonytató, s ez így van jól. Messaoudi egyszerre erőszaktevő és áldozat is, épp ezért erősen próbáljuk megfejteni mögöttes okokat. Terhes Sándor – bármilyen meglepő – nem akkor a legfélelmetesebb, amikor részegen nőnek tekinti a gyereklányt. Sokkal borzasztóbb, mikor józan – és még úgy is kegyetlen. Már majdnem megbíznánk a Grófban (Georgita Máté Dezső), de végül benne is csalódnunk kell. A gyerekszereplők megnyugtatóan keveset vannak a színpadon, így is megrázó, mikor Árvácska a karácsonyfa alatt nyugalmat és édesanyát kíván magának.

Mai szemmel nézve másképp reagálunk a mű születésekor (meglehetős természetességgel elfogadott) jelenségekre. Nem lehet szó nélkül elmenni a szétrozsdált, de egyben tartott házasságok mellett, jobban felfigyelünk a gyerekek kegyetlenségére. A mostohatestvérei fenyegetik Árvácskát – a ma is sokakat foglalkoztató bullying, egymás terrorizálása 90-100 éve mindennapos és megtorlatlan dolog volt. De nemcsak a gyerekek körében, hiszen a rögtön utána bemutatott édesanya legalább annyira retteg az apjuktól, mint Árvácska olykor az egész családtól.

Házi terror, megalázás, bully (Simkó Katalin, Kulka János, Georgita Máté Dezső, Stork Natasa)

Persze sokan azért kaptak kedvet a produkcióhoz, mert Kulka János betegsége után először ebben lépett színpadra. Kulka mindvégig csupán ül és figyel. Csak az utolsó pillanatokban szólal meg. A legtöbben annyira várták a visszatérését, le se tudták venni róla a szemüket. Ám Simkó Katalin és a többiek játéka visszaterelte a figyelmet Árvácskára. Simkó bűvkörébe vonja a nézőket, mellette szinte minden másodlagossá válik.

Az előadást az év elején debütált a Trafó színpadán, én a MASzK Egyesület Őszi Kollekciójának részeként láttam Szegeden, a Régi Zsinagóga színpadán. Budapesten a Trafó továbbra is műsorán tartja.

Fotók: Nagy Gergő

Árvácska
Móricz Zsigmond regényét színpadra alkalmazta: Bíró Bence
Rendező: Ördög Tamás

Szereplők:
Kulka János, Messaudi Emina, Ördög Tamás, Simkó Katalin, Stork Natasa, Terhes Sándor, Török-Illyés Orsolya
Jelmez: Je Suis Belle – Dévényi Dalma, Kiss Tibor

További előadások és jegyvásárlás