Út a tragédiáig | Dennis Kelly: 23 perc / Jurányi

Bedő J. István |

A monodráma mindig kikészíti a nézőt: ha jó, azért, ha mégsem, akkor azzal. Dennis Kelly darabja az első kategóriába tartozik. Járó Zsuzsa másfél órára odaszögez a székhez.

Egy szerethető, kedves nő életét meséli el. A munkaszerzést, a szerelmet, a házasságot. Szóval egy többé-kevésbé átlagos élet történetét. A rendező, Keszég László nagyon jó szöveganyagot kapott a kezébe (Fabacsovics Lili érzékeny, de ha kell, durva fordítása), Járó pedig alig néhány négyzetméteren, alig elmozdulva innen, néha a fotelbe kuporodva mesél. A játék mindvégig hordoz valami lappangó feszültséget. Először csupa mulatságos sztorinak tűnik, hogyan látta, találta meg a pasiját, akiből a férje lett, hogyan szaladt velük a szekér. Aztán lesznek gyerekeik, akiket az anya nevel békés játékra, együttműködésre, udvariasságra. (Tegyük hozzá, kevés sikerrel.)

Járó Zsuzsa ezerarcúan és ezerhangúan hozza elő életének szereplőit, miközben annyira eszköztelen, hogy az előadás szinte rádiójáték felvételének tűnik. De miközben a nő pályája sínre került és dinamikusan sikeres, a férj munkája csődbe fordul. A pár érzelmei elmorzsolódnak, az együttélés a válás felé tart. De mégsem válás lesz belőle, hanem tragédia.

A feladványt hárman oldották meg példásan, az író, a rendező – és harmadikként, de alapvetően a színész. A vég érteti meg a kezdettől lebegő feszültséget. A történet elmesélése alaposan meg van tűzdelve mulatságos epizódokkal, de ha utánagondolunk, egy életet ÍGY elmondani, végighaladni mocskos és tragikus epizódokon aligha lehet nevetgélve (mert az elején nevetgélünk). Az előadás utolsó tíz perce ad magyarázatot a 23 percről szóló címre. De hát hogyan is mondható el, ha a férj előbb sikertelen, majd depressziós, végül gyilkos lesz. A család megsemmisítője. Meg sem nevezett hősnőnk pedig most terápiás csoportokba jár, elmondani ezt a történetet.

 

Kemény, feszes, remekül megírt és nagyon jól eljátszott művet láttunk. Alakváltó a darab, fokozatosan sötétedik el, alakváltó az elárvult feleség is. Nevetsz vele, rajta, de nem érzed, hogy felszabadítana. Csak gondolkodni kényszerít.

Ám ki az igazi címzettje a 23 percnek? Kinek ajánlhatom? Természetesen elsősorban azoknak, akik a jó színházat értékelik. Meg azoknak, akik valami elrozsdált kapcsolatban élnek, és nem tudnak (nem mernek) más utat választani. Talán tényleg itt is a terápiás körök résztvevőinek kellene látniuk. Nőknek, akik elmenekültek a családi erőszak elől, és próbálnak újrakezdeni, nem visszaesni (egy következő asszonyverő pasi mellé).

Ha az előadás legalább egyvalakinek tud segíteni, már megérte. Addig jöjjenek a jó színház szerelmesei.

Az előadás a MASZK Egyesület (Szeged), az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE együttműködésében jött létre.

Fotók: Gergely Bea

Részletek és jegyvásárlás