Norbert György: Klára (részlet)

a 81-esen (allegro)

Ahogy csörög a nyála Bratislava térképe felett, csattog a nyelve, mikor hozzáér a szájpadláshoz. A „cs”, „s”, „ts”, vagy ezek variációinál hallani jól. A „csillag” szóban például, mindig: „csillagos ég”, vagy „a csillagok állása szerint”, esetleg, „te milyen csillagjegyben születtél?”…

Tényleg, milyenben?
Tényleg, akkor most mi van? Akkor most a térkép, vagy ez?
Ez a vesszőparipája, mondta később a kolléga, ezen nyargalászik: a horoszkópok. Olvasott egy könyvet, efféle dolgokról, azóta más nem nagyon érdekli. A csillagok…
Ikrek, bökte ki végül.
Szép csillagkép, a Castor és a Pollux, két fényes pont az égbolton. Decemberben már jól látható, az Orion, a Bika és a Szekeres között – ismeri? Nem ismeri, a Kis Göncölt meg a Nagy Göncölt ismeri, és azokat is csak ritkán találja meg. Nem meglepő, egyébként, hogy nem ismeri – az Ikrek egyik fő jellemzője a felületesség, a felszínes tudás…
Bratislavát mennyire ismeri?
Felületesen.
A diszpécserhölgy felkönyökölt a préseltfa íróasztalon.

Nos… ezen a térképen megtalálni Bratislava tömegközlekedési vonalainak teljes hálózatát, az 1-es villamostól az 518-as éjszakai járatig, mindent. Amint látható: a zöld vonalak a villamost, piros a buszt, kék a trolibuszt jelzik, a megfelelő színű téglalapok a végállomásokat. A sárga folt a térkép közepén az egyes számú tarifa-körzet területe. Ez az öné, kérem, tanulmányozza át alaposan! A saját érdekében.
Miről nem szóltam még?
Igen, a jegytípusok, paragrafusok, egyéb hasznos tudnivalók, mindent megtalál abban a vékony füzetben, amit ha jól tudom, már megkapott. Kérem, ezeket is nézze át, és a járatok útvonalaival együtt a legrövidebb időn belül tanulja meg! A szerződése szeptember 1-től, 3 hónapos próbaidővel szól. Később meghosszabbítható, ha úgy alakul. Néhány személyes jó tanács: Saját zsebre ne dolgozzon, ha elkapjuk, mehet rögtön vissza Fiľakovóba, krumplit kapálni! A fizetése fix, nem számít hány potyázót kap el, de azért igyekezzen, év végén jutalmakat osztanak, kár lenne kimaradni! S végül ne feledje, ön azért van itt, hogy az utasoknak megérje megvenni a jegyüket. Világos? Világos.
A diszpécserhölggyel nem lehet lacafacázni. Ő aztán megmondja, kerek-perec.
Az Ikrek uralkodó bolygója a Merkúr, ami mozgékonyságot, jó kommunikációs készséget jelent. Nálunk e pozitív tulajdonságait remekül kamatoztathatja – persze azon is múlik, mennyire tudunk majd együttműködni. Mindezek ellenére, kedves Ikrek, úgy gondolom, hogy ön csapnivalóan rossz revizor lesz.
*
Ne nézz a szemükbe, mondta a kolléga a Bajkalskán, egy podnyikban ülve. Ő nevezte így, podnyik, a nejlonnal takart billegő asztalra támaszkodva, és hosszan, kollegiálisan, kicsit már részegen az Ikrek szemébe nézett. Ha félsz „tőlük”, ne nézz a szemükbe! Láttam, hogy félsz, ne mondd, hogy nem, láttam! Előkapod az igazolványt: jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre, legfeljebb ennyi, és nem nézel a szemükbe. Csak nyomulsz és vágod őket, mint a répát. Jegyeket, bérleteket… és ne félj te semmitől, hadd féljenek ők!

Söralátétet csúsztat a rövidebb láb alá. Pillanatok alatt eltűntet negyven deka francia salátát, jót húz a csapolt tízes kozelből, kiböfög. A lenyalt alumínium villával a maradék sörből kikeveri a szénsavat. Ezek belebasszák mindenbe, aztán csak felfújja az embert. Te mit iszol, te nem iszol? Nem tudom, valami narancsot… narancsot már, hülye vagy, jó, akkor talán egy pohár bort, száraz fehér, van itt ilyesmi? vlašský rizling, müller thurgau, akkor müller thurgau, két deci, és a számlát is kérem!

Rendel még egy kört, plusz válltömésnek rumot, mert van a sörital, és van a rumital… (beletenyerelni a hamutartóba azért nem kell) és van még a nagy kurva élet. Az van. Főleg az. Én már csak tudom. Ebben utazott jó pár évig. Sofőr volt, a SAD-nál. Mindenki engem baszogatott, de ennek most vége, most majd én fogok mindenkit baszogatni.

Az Ikrek kiitta harmadszor is a két deci müller thurgaut. Egész nap nem evett, alig valamit. Gyomra csomóban, többszöri nagyvécén. Anális szorongás, mondta később a doktor.
Az ital megzavarta a fejét.
Reggel még úgy volt, ha vége a műszaknak, kimegy a Hlavná Stanicára és az éjszakai gyorssal irány Fiľakovó! Itt szarom ezt az egészet és elhúzok a picsába! Köszönés nélkül. Ez volt a terv. Most viszont már úgy gondolta, miért ne, sőt, egyáltalán! Nem nézni a szemükbe, senki szemébe nem nézni, és kész. Slussz-passz, ennyi. Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre, és „ezek” majd… igen, ezek majd félni fognak.

A kolléga jó fej, ez most már biztos, valódi vagány, érti a csíziót, a középhullámon meg Sinatra szól, és furcsa ez a déli szél, mintha átfújna az emberen, mintha átfújna a revizoron, ha-ha-ha, és miért ne csinálhatnám én ezt végig, mondjátok meg, miért ne!
*
A kollégától a hónap elején, egy szomorúan nedves délelőttön költözött el.
Az Ikrek annó nagyon megörült, mikor a kolléga felajánlotta szoba-konyhás albérleti lakását, mondván, amíg a helyzetek itt nem tisztázódnak, és amíg az asszonyka fel nem jön utána (mármint ide, a kolléga után, Bratislavába), addig szívesen, és tényleg, bármikor, bármeddig, vagyis addig, megosztja királyságát. Persze, csak ha neked is megfelel, kacsintott ravaszul, naná, hogy megfelel (a szlobodárkától azért frankóbb lesz, gondolta), akkor érezd magad otthon!

Az Ikrek, immár biztos fedéllel a feje fölött, hamar rákapott a müller thurgaura. Száraz, fehér indul, két lépésben mattot ad, visította a klotyó előtt állva, miközben a kolléga nekilátott a hat tojásból készült szalonnás rántotta elfogyasztásához. Hüpp, hüpp, hüpp, barbatrükk, volt tojás, nincs tojás! Ennék még valamit, dőlt hátra a recsegő ikeás széken, miután egy újabb szelet szezámmagos kenyérrel kitunkolta a teflont. Lekvár, kenősajt, kovászos uborka, vajas- fokhagymás pirítós, két behűtött kozel, plusz egy rumba-csoki desszertnek pusztultak el még rövid időn belül.
Jóllakott.
Most nagyokat böfög, elégedetten simogatja szőrös mellét. Pocakjának mintha arca volna.
A tévében valami svéd film megy.
Az Ikrek szerette a svéd filmeket, mert azok olyan nyomasztóak, fekete-fehérek. Pont olyan, mint én, gondolta, pont olyan, mint ő itt Bratislavában, mert az Ikreknek Bratislava fekete-fehérben volt meg. Színeket csak azon a térképen látott (zöld vonal a villamos, piros a busz, kék a troli), amelyet a diszpécser hölgy adott neki. Mint a 39-esen. Vagy a 88-ason, ami átvisz a Starý moston. Vagy az 5-ös villamos, az alagútban… Pont olyan, dőlt hátra a rúgós díványon, és kortyolt egyet a száraz fehérből.

A kolléga nem kimondottan szerette a svéd filmeket. Sőt, kimondottan nem. A svéd fekete-fehéreket meg pláne. Félszemmel hunyorgott egy darabig a készülék előtt, aztán az előretartott hüvelykujjával, mint nagy festők, ha arányt vesznek, arányt vett a képernyő jobb oldalán síró svéd színésznőről. Néhány másodperc múlva ugyanezt tette a képernyő bal oldalán épp öngyilkolni készülő svéd színésszel is. Mikor a mozdulatsort megismételvén újra a svéd színésznővel próbálkozott volna, a hölgy ravaszul eltűnt a képernyőről, és helyébe nyomasztó svéd táj (magányos fa, borús tengerpart), került. Unalmasak ezek a svéd filmek, horkant fel ingerülten, és kitávkapcsolózta az egész svéd bagázst.
Elaludt.
Valamikor 3 és 4 óra között aztán hirtelen felült az ágyon és hangosan káromkodni kezdett: érzem, a gecik megint nyitva hagytak egy ajtót valahol! Az Ikrek egy női magazinban olvasta, hogy hajnali 3 és 4 óra között alszik a legmélyebben az ember, ezért ebben az órában halnak meg a legtöbben. Már gyerekkora óta erős halálfélelem gyötörte (bár ezt még a doktornak sem mondta el), nem meglepő hát, hogy a kérdéses órában az Ikrek nem aludt. A kollégát figyelte, ahogy kipattan az ágyból, veszettül kirohan a folyosóra, és az egész lépcsőházban, a földszinttől a tizenkettedik emeletig ellenőriz minden ajtót, külsőt, belsőt egyaránt, míg meg nem találja azt az egyet, ami tényleg résnyire nyitva áll. Egy ajtó azért van, hogy be legyen csukva, üvöltötte, és nem azért, hogy ki legyen nyitva! Mi a fasznak akkor ajtó? Ha ki van nyitva?
Az Ikrek elköltözött.
Dúbravkán, a 34-es, 35-ös, 83-as busz, valamint az 1-es, 5-ös, és a 12-es villamos végállomásánál, Pri Kríži, szigorúan a második tarifa-körzetben, talált egy garzonlakást. Kivette. Azonnal. Rámegy majd a fél fizetés. Nem számít. (A kolléga jó fej, még kölcsön is adott.) A belvárostól több mint félóra – jobb esetben. Az ötödiken. Lift elakad, lift elindul. Lift elakad, hosszú-hosszú időre, az Ikrek persze benne. Ablak nem szigetel, ajtó nem szigetel. Postaszekrény feltörve, később postaszekrény nincs stb. Örült a lakásnak, tényleg. Majd később, plakátokkal, fotókkal, ilyenekkel, a szobát, a csupasz falakat, kicsit lakhatóbbá, plasztikusabbá tenni. Aztán mégse. Nem akarom magam itt otthon érezni, mondta a telefonba. Ott itthon. Semmiképpen. Az a körülcsempézett, kényelmes kád, amit a kollégánál annyira megkedvelt, az viszont hiányzott.
Fürdeni!
Belelépni a forró vízbe, lassan, először az egyik láb, aztán a másik. Észrevette, ha csak egy lábbal áll a vízben, forróbbat is kibír. Szerette, mikor a térdén, azt az utolsó kis pontot is ellepi a víz – egyáltalán, mennyire fontos, hogy a térdet teljesen ellepje a víz. Szerette érezni, ahogy puhul a bőr, ahogy fokozatosan átmelegszik és a legbelsőbb sejteket is áthatja a forróság. Csak feküdni ott, behunyt szemmel, időnként megvizezni az arcát, ezt szerette. S mikor teljesen elbágyadt a hőtől, a párától, tarkójára langyos vizet csorgatni… Kihúzni a dugót, nem mozdulni, figyelni, ahogy az Ikrek teste lassan visszanyeri eredeti súlyát.

*
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
Ő az első ajtón, kolléga a hátsón. Felmutatja az igazolványt, kezdi szépen sorban. Senkinek nem néz a szemébe. A kolléga a busz végéből átkacsint. Megy ez nekünk, pajtás, nem meg mondtam!

Az Astronomickán kezdtek, a 97-esen. Hradská, Vrakúnská, Komárovská, stb., aztán a Prístavný most, onnan át a 96-osra, Dolnozemská cesta, Mamateyova, egészen a Petržalka-Holíčska végállomásig. Potyázó nem akadt, csak egy szerencsétlen csöves, szakadt, szürke posztókabátban. Pörköltcukor-, ázottkutya-szag. A kolléga csak legyint, hadd menjen, úgy sem tudsz vele mit kezdeni. Páran megjegyzéseket tesznek, ne foglalkozz velük! Nem foglalkozom velük.

Kis papírmunka, aztán a 98-assal egészen a Bajkalskáig. Egy tízes kozel, ügyesen, két deci müller thurgau. Vágni, mint a répát! Fel a 39-esre, megfingatjuk az egyetemistákat. Most még kevesen vannak, a szemeszter csak később. Trnavské mýto, Račianské mýto, Mýtna, Zochova, Lafranconi, Mlynská Dolina, minden rendben. Ezek túl becsületesek. Elsősök, tacskók még. Jövőre majd, ne félj, ott basznak át, ahol csak tudnak. De mi résen leszünk és megropogtatjuk a mogyoróikat. Erre mérget vehetsz!

Egy jó kebab, negyvenért, az araboknál. A kolléga csak kissörözik, messze még a fájront. Stíröli a csajokat. Pontozza. Egytől tízig. Azok meg semmi, csak rogyadoznak a kövér hátizsákok alatt. Lassan töltik a Šturákot. Alattam rogyadoznátok, kiscsibék! Az ott például, az a hullámos kis barna, egész jó, egy hetes, mondjuk, vagy az a szemüveges, valami entellektüel lehet, biztosan verseket ír, meg filmkritikákat, kicsit nagy a segge, hátulról mint a človeče-bábu, azért elmenne – egy ötös, szigorú vagy, jó, legyen öt és fél, legyen átlagon felüli! És az a hosszú szőke, ahhoz mit szólsz, az a legjobb, az már egy nyolcas is megvan, de az már foglalt, és az mióta gond neked, végül is, mondasz valamit.

Azt nézd, ott az ablak mellett, ez már a 81-esen, úgy hat felé, fájront felé, az Einsteinova környékén, a sofőr mögött, abban a fehér harisnyában! Nem rossz, de nem ám, kicsit fiús, a rövid frizura miatt, olyan szűzies. Kilenc, vagy tudod mit, legyen tíz, ma már jobbat úgy sem találunk!

Kint hideg szél, de a nap az ablakon keresztül mintha melegítene. Időnként a magasabb fák, épületek bevillognak. A Rusovská cesta jön, aztán a Námestie hraničiarov. A lány, a fehér harisnyában, mindjárt a sofőr mögött, az ablaknál. A film itt kétfelé fut: az ablakban, menetiránnyal ellentétesen, és a sofőr mögötti plexiüvegen, menetiránnyal azonosan, kétszeres sebességgel.
Ezt nézi.
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
Az Ikrek pillantása a lány harisnyájára téved. Csipkártya, amit előkotor az oldaltáskájából – študent, ez áll rajta, három hónapos bérlet, minden rendben, köszönöm. Na, hogy hívják? Nem tudom, nem néztem meg. És mit néztél meg, a csöcseit legalább megnézted? Szeplős. Mi szeplős, a csöcsei szeplősek? Hülye vagy, az arca szeplős. Szóval ronda! Nem, nem ronda, nekem tetszenek a szeplősek. Attól az még ronda! Nem ronda. De nem is tízes…

A következő megállónál a lány leszállt. Mi volt az, melyik utca, nem figyeltem. Az Ikrek nem figyelt. Most a Technopol jön, szóval a Technopol előtt eggyel. A 81-esen. Megnézem majd, otthon a térképen…

Lezuhanyozott. Késő éjszakán. Leült a konyhaasztalhoz. Teát szürcsölt, bögréből, tenyerét erősen a forró porcelánhoz szorította.
Trikóban, gatyában.
Itt vagyok, mondta később a telefonba, itt vagyok, és ez most a legfontosabb.
Kicsit megnyugodott.