Hogy is van ez? | Pintér Béla: Újabb drámák

Posted on 2019. február 28. csütörtök Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Nem könnyű határvonalakat húzni, hol kezdődik az „igazi” irodalom, az „igazi” dráma. (Nem feltétlenül kell – szerencsére.) Jelen esetben egyetlen dolog bizonyos, hogy Pintér Béla újabb drámái nem nagyon illenek bele semmiféle kánonba. Mert ha vannak is műfaji szabályok, az ő írásai (csakúgy, mint előadásai) azokat erősen szétfeszítik, módosítják. Mondhatjuk, lerúgja magáról a hámot. De kell-e hám?

Kell-e mindent elhelyeznünk viszonyrendszerekben, vagy inkább hagyni kéne, hadd formálódjék a maga módján? Tény, hogy az ismert, ismerős (vagy annak vélt) dolgokkal könnyebben barátkozunk, jobban befészkelődünk ezek otthonos melegébe. S ha csak a hírneves drámaíróknál maradunk, mindnél mást élvezünk: egyiknek pergő párbeszédeit, másiknak csipkelődő alaphangját, megint másiknak jellemábrázoló készségét vagy történetbonyolítási talentumát. S bizonyára van közöttünk, aki az emelkedettebb, más az oldottabb stílt kedveli, emez a tragikum jelenlétét értékeli, amaz a komédiai vénát.

És hogy milyen Pintér Béla, a drámaíró? Más. Nem nagyon sorolható be egyik skatulyába se. Kis hazai abszurd. De még attól is eltérő. Színházcsinálóként is egyéni. Nem véletlen, hogy az elmúlt húsz évben különleges státuszt vívott ki magának a színházi életben. Persze úgy értendő: ő meg a társulata.

Pintér nagy útkereső, kísérletező. Még szekta-teremtőnek is mondhatjuk, hiszen a köré gyűlt színházbarátok fanatikusan szeretik, amit csinál. Mások meg épp ezért fordulnak el tőle. De milyen drámaíróként? – ha ugyan leválasztható drámaírói mivolta az egész Pintér-jelenségről. Egyéni persze – mint a többi drámaíró, többnyire –, de így ez jelzőnek kevés. Értelmezésnek pláne. Ha a színházcsináló, szerepeket játszó Pintér Bélát nézzük – az sem hétköznapi jelenség. Csakhogy színrevitel közben egyúttal képes értelmeztetni is velünk, nézőivel a drámai anyagot. Segédeszközöket ad, hogy pontos(abb)an értsük, mire is gondol(hat), mit akar megmutatni. Iróniája, képei, többsíkúsága az előadásokon keresztül könny(ebb)en befogadható.

Ám mindennek feltámasztása a kétdimenziós papírverzióból – ez ám a kemény dió az olvasónak. Mert ahol az ember megtalálja emlékeiben, ott felidézheti az előadás színpadi megoldásait. A szöveg segítségével újra élni kezd a játék, élvezetes az olvasmány. Enélkül viszont – magamról beszélek! – agygyötrő a feladat. Labirintusféle, ahol folyton ellenőrizni kell, megvagyok-e még. Azt meg szinte képtelenség felfejteni, mindezt PB hogyan is gondolta, képzelte, élte meg.

Ugyanakkor mindez nem jelenti, hogy Pintér drámái érthetetlenek volnának. Jelenünkre – és velünk élő közelmúltunkra – reflektáló mondatai, figurái viszonylag könnyen nyernek dimenziókat, hiszen nem ismeretlenek. Ám az utalásrendszer kibontásához szükséges, olykor már-már bennfentes információkat nem könnyű értelmezni, helyre tenni. A színpadon technikailag érthetővé tett váltásokat, a zene dramaturgiai funkcióit, a jelzésértékű gesztusrendszert írásban nehéz láttatni. Mint ahogy nem egyszerű az iróniával teli abszurditás kezelése sem. (Hozzá kell tennem, olvasmánynak éppen ettől izgalmas.)

Egyértelműen átjön az intenzív, a társadalomra reflektáló erő, Pintér és társulata sajátos „kincse”. Az a „magyar hibrid” valóság, amelyben a nemes és az alávaló, a nevetnivalóan giccses és a fennkölt szinte egyszerre van jelen. Az, amely mosdatlan szájjal fogalmaz kritikát, mégis a lélek mélyéig hatol. Nyomorúságunk és nagyszerűségünk. Ha van utóbbi(nk). De legalábbis énünk jobbik s rosszabb fele köszön ránk a drámákból.

Látomásos, fanyar, abszurd, sírnivalóan röhejes és szívbe markolóan magyar, amit látunk/olvasunk. Akármelyik drámát tekintjük – Titkaink; BÁRKIBÁRMIKOR; Fácántánc; Szívszakadtig; Ascher Tamás Háromszéken – ismerős és mégis meglepő a téma. Vagy a benne rejlő fordulatok, a szereplők, a miliő. A vágyak és a hazugságok. A történeteink.

Külön érdekesség a kötetet záró, verses formában írt dráma, az Ascher Tamás Háromszéken. Ugyanis két szövegváltozata került a kötetbe; az eredeti, szerzői – és a megvalósult, színpadi variáns is. A húzások, változtatások utalnak a színpadra állítás során előbukkanó nehézségekre, és így bepillantást engednek az alkotás, a színházcsinálás folyamatába is.

Az összességében izgalmas, élvezetes – bár olvasmányként nem könnyű – kötet anyagát az elmúlt öt évben bemutatott darabok adják. (Hiányzik ugyan A bajnok, amely opera lévén nem kerülhetett a kötetbe, de várható a megjelenése CD-n.) A kiadás apropóját a társulat fennállásának húszéves évfordulója adta. Mit kívánhatnánk nekik? Minimum további húsz évet. Pintér Béla újabb és további drámáihoz van épp elég anyag „kies hazánkban”.

Pintér Béla

Pintér Béla: Újabb drámák
Saxum Kiadó, Budapest, 2018
352 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3160 Ft,
ISBN 978 963 248 2705

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az immár egyre népszerűbb rendező, színész, drámaíró Pintér Béla legújabb darabjai szerepelnek a kötetben, többek között a Titkaink, a Fácántánc, a Szívszakadtig, BÁRKIBÁRMIKOR, az Ascher Tamás Háromszéken.