Szeresd a felét! | Elizabeth Enslin: Amíg az istenek aludtak, avagy életem Nepálban

Bodó Viktória Booklány |

Különösen érdekesek tudnak lenni azok az önéletrajzok, amelyek szerzője egy, a sajátjától gyökeresen eltérő kultúrában merítkezik meg, és az ottani tapasztalatait foglalja össze. Az olvasó jóleső érzelmi biztonságban, másodkézből élheti át a kultúrsokkot, és mindent, ami azzal jár. Az ilyen könyveknek az a lényege, hogy bennfentes információkhoz juthatunk, amikről a hivatalos források nem beszélnek, az útikönyvek szemérmesen hallgatnak, és nagyon is személyesek.

Ezen a ponton könnyű a szerzőnek a saját csapdájába esni. Személyes élményekről írni úgy, hogy elfelejti: nem ő maga az érdekes, hanem az adott hely, a vele megtörtént események pedig nem miatta fontosak. Könnyű kiesni a közvetítő szerepéből, kellő alázat híján.

Sajnálatos módon Elizabeth Enslinnek nem sikerült átlépnie a saját árnyékát. Könyvében legalább annyit olvashatunk róla, mint Nepálról. Részletesen megismerhetjük, hogyan szeret bele egy nepáli férfiba az egyetemen, hogyan telnek az együtt töltött hónapok a házasságkötés előtt és után, hogy a fiatal nőnek éveken át nem sikerül egy elfogadható kutatási témát felvonultatnia antropológusként. Olvashatunk a gyerekkori élményeiről és arról, hogy milyen volt a szülése (ez utóbbiról szinte kínos részletességgel), no meg persze arról is, hogy amikor kisgyerekes anyaként Nepálban, a férje családjánál lakik, hogyan gründol kutatási témaféleséget, majd egy könyvféleséget a vele és a körülötte megesett dolgokból.

• Olvass bele!

Talán az én hibám, amiért azt hittem, hogy az „életem Nepálban” kitételből az utóbbi sokkal hangsúlyosabb, mint az előbbi. Talán én tévedtem, amikor elhittem a fülszövegnek, hogy a távoli országban szerzett tapasztalatok és információk sokkal hangsúlyosabbak lesznek egy ismeretlen, átlagos nőnél. Nem számítottam erre a körülbelül fele-fele arányra.

Még akkor sem, ha nagyon érdekes dolgokat mesélt el a szerző arról, hogy milyen érzés egy nepáli földművelő faluban lakni, terhesnek lenni és pár hónapig gyereket nevelni. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia a nagyon is fontos feminista, de még inkább nőjogi aspektusnak, a nepáli asszonyok helyzetének. Sokkal jobban érdekelt volna a nepáli kultúra ezer színe és árnyalata, nem pedig annak elemzése hosszú oldalakon keresztül, hogy mennyire nincs kedve és energiája bármibe is érdemben belekezdenie a szerzőnek, hogy a végén leírhassa: sosem tudott meg például arról sem valami sokat, hogy apósa miért és milyen isteneknek áldoz. Antropológusként. Családtagként. Az ő házában élve.

Említést érdemel feltétlenül az a (kissé felületes) tisztelet, amivel a nepáli közösségi társadalmat figyeli Enslin. Hosszan ír arról, hogy mennyivel könnyebb gyereket nevelni közösségben, mint abban a társadalomban, ahonnan elindult, hiszen Nepálban ott van rá az egész falu, valaki mindig készen áll egy kis gyerekfelvigyázásra, valakinek a szeme mindig a gyerekeken van, ellenben a nyugati civilizáció azt várja el, hogy oldj meg mindent magad, őrült logisztikával, stresszel, szervezéssel.

Sok beszédnek sok az alja: a könyv fele érdekes, a fájóan kihagyott lehetőségek ellenére, ám a másik fele totális érdektelenségbe fullad. Sokkal inkább egy ismeretlen, átlagos nő szüléstörténetének feldolgozása, meg annak a fájdalomnak, amit naivitásának elvesztése fölött érzett, mint bármi egyéb. Olvassátok így, egy traumatikus szülés feldolgozásaként, akkor talán kisebb a csalódás.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Elizabeth Enslin: Amíg az istenek aludtak,
avagy életem Nepálban
Fordító: Kővári Botond
Tericum Kiadó, Budapest, 2018
304 oldal, teljes bolti ár 3970 Ft,
kedvezményes webshop ár 3170  Ft
ISBN 978 963 438 0276

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az antropológus szerző beleszeret egy nepáli férfiba, és választottja hazájába költözik, egy isten háta mögötti nepáli faluba. Egy szigorú erkölcsi és szokásrendet követő bráhman családban találja magát, olyan életkörülmények között, amilyenekre sosem gondolt volna. Amikor kiderül, hogy kisbabát vár, szembesülnie kell azzal, hogy az ifjúkori romantikus elképzelései egy pillanat alatt szertefoszlanak. Miközben próbál beilleszkedni a család és a faluközösség életébe, nemcsak a saját magával szemben támasztott elvárásainak kell megfelelnie, de a szerelem, házasság, terhesség, szülés és anyaság kihívásaival is meg kell küzdenie.

A kötet betekintést nyújt a nehéz sorsú nepáli asszonyok életébe is, abba, miként küzdenek az egyenjogúságukért, valamint egy nepáli falu hol munkával, hol vidám ünnepségekkel teli hétköznapjaiba. Hogyan lehet egy pillanat alatt magad mögött hagyni mindent, ami voltál, és felfedezni egy új éned? Milyen lehet egy bölényistálló feletti padláson lakni pókok és denevérek között? Miként lehet nőként érvényesülni egy hindu vallású, férfiak által irányított világban?