Bulvársajtó és diktatúra | Mario Vargas Llosa: Öt Sarok

Somogyi András |

Vargas Llosa könnyedén olvasható thrilleren keresztül ad egyfajta képet a diktatúrák eszközeként funkcionáló sajtóról – főként a bulvársajtóról –, a hatalomról, a társadalmat átszövő félelemről. A félelemnek két fő forrása volt Peruban Alberto Fujimori elnöksége (1990–2000) idején, a diktatúrát gyakorló titkosszolgálat és annak korlátlan hatalmú ura, a Doktor, valamint a Fényes Ösvény és a Tupac Amaru (MRTA) terrorszervezetek.

A titkosszolgálat főnökének lelkiismeretét (már ha lett volna neki) nagyon sok minden terhelte: emberrablások, gyilkosságok, piszkos üzletek, ellenzéki politikusok és újságírók eltüntetése. [A regény cselekménye ugyan fikció, de a Doktornak nevezett személy a valóságban Vladimiro Lenin (!) Ilich Montesinos, aki hosszú ideig valóban korlátlan és kegyetlen hatalmat gyakorolt, sokáig a CIA támogatásával. Tudomásom szerint jelenleg is sok éves börtönbüntetését tölti.]

Diktatúrában a bulvársajtó feladata, hogy a hatalom parancsai szerint kiteregesse a veszélyesnek vagy csak másként gondolkodónak vélt emberek szégyenletes titkait. Szabad (sőt kötelező) vájkálni életük szennyében, a botrányokat lehet felderíteni vagy kiprovokálni, majd nyilvánosságra kell hozni. Az áldozatokat emberileg meg kell alázni, meg kell semmisíteni – vagyis a hatalom számára ártalmatlanná tenni. Ezt mai kifejezéssel karaktergyilkosságnak nevezzük.

A regény szerint Enrique Cárdenast, Lima egyik leggazdagabb emberét megzsarolja Rolando Garro, a Destapes – éppen a szennyesek kiteregetéséből élő, és a hatalomhoz meglehetősen közel álló – bulvárlap főszerkesztője. Cárdenas két évvel korábban részt vett egy bulin, és számos fényképen örökítették meg, amint részegen vagy éppen bedrogozva számos prostituálttal töltötte kedvét. Garro komoly pénzt kér, hogy a fotók ne kerüljenek nyilvánosságra. (Ezt hívják régies kifejezéssel revolver-újságírásnak…) Cárdenas kidobja a szerkesztőt, a kompromittáló képek megjelennek. A botrány óriási, áthullámzik a többi lapba, Cárdenas nevét visszhangozzák a rádiók, a tévécsatornák.

• Olvass bele!

Garrót másnap vérben-mocsokban találják meg Lima egyik lepusztultabb részén, az Öt Sarokban. Lima nemigen vállalja ezt a nyomornegyedet szutykos sikátoraival, melynek népét nappal koldusok és csavargók, sötétedés után drogdílerek és narkósok, strichelő kurvák és ügyfeleik teszik ki… Itt lakik Julieta (Picur) is, Garro volt főmunkatársa. Az aprócska lányt az teszi boldoggá, ha lejárathat, megalázhat, bemocskolhat embereket. A gyilkosságért a gyanú Cárdenasra, a dúsgazdag bányabáróra terelődik – nem is véletlenül, hiszen Picur jelentette fel. Ám Picur – maradék lelkiismeretétől és néhai főszerkesztője iránti múlhatatlan vonzalmától hajtva – mégiscsak keresni kezdi az igazságot. Garro revolverlapjában végül igazi oknyomozó írása jelenik meg, amelyben felfedi a gyilkosság valódi hátterét.

A regény  kifejezetten olvasmányos, a szereplők jellemvonásait, egyéniségüket plasztikusan rajzolta meg a szerző – mégsem tekinthető Vargas Llosa legjobb könyvei egyikének. (Néha úgy éreztem, csak hirtelen pénzkereset végett rakta össze.) Tudjuk, hogy a Nobel-díjas írótól nem idegen az erotika, a szexualitás bevonása műveibe. Ebben a kötetben azonban túlsúlyos, domináns a szex, és ami sokkal nagyobb baj: a főbb és mellékesebb szereplők nemi életének nincs köze a történet folyamához.

A fordító, Szőnyi Ferenc magyarítása kiváló, amit különösen abban a fejezetben érezhet meg az olvasó, amelyben a szerző játékosan, bekezdésenként váltogatja a helyszíneket és a szereplőket.

Mario Vargas Llosa: Öt Sarok
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017
320 oldal, teljes bolti ár 2790 Ft,
kedvezményes webshop ár 2372 Ft,
ISBN 978 963 405 7062

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy dúsgazdag perui bányamérnök és egy paksaméta fotó. Nagyon kínos fotó. Enrique Cárdenas borzadva ismeri fel magát egy tucatnyi prostituált közt, meztelenül, a legkülönfélébb pozitúrákban, az elé tett felvételeken. Zsarolás. A zsaroló Rolando Garro, egy bulvárlap főszerkesztője, a képeket titokban készítették egy orgián.

Cárdenas nem fizet, a fotók megjelennek. Három utánnyomás egyetlen nap alatt! Óriási a botrány, a szégyen, egész Lima ezen csámcsog, a bányamérnök családja romokban. A főszerkesztőt nemsokára bestiálisan meggyilkolják – és a gyanú természetesen Cárdenasra terelődik…

A kilencvenes években járunk, Fujimori elnöksége és a Fényes Ösvény terrorcselekményei idején, amikor Peru tényleges vezetése gyakorlatilag a titkosszolgálat főnökének a kezében van, és amikor Fujimori (akivel szemben egyébként Vargas Llosa alulmaradt az elnökválasztási küzdelemben) jó pár évre a gátlástalan korrupció mocsarába süllyesztette az országot.

A Nobel-díjas szerző a latin-amerikai irodalom hagyományához híven ismét a diktatúra témájára írt variációt. Itt azonban – A Kecske ünnepe komor realizmusával ellentétben – könnyedebb írói fogásokkal él: a szemérmetlen politikai játszmákat szemérmetlen hálószobai játszadozásokkal fűszerezi.