Beszédes hallgatás | Tompa Andrea: Omerta

Nádudvari Anna |

Mintha négy mélyinterjút tartalmazna Tompa Andrea vaskos, terjedelmes könyve. Hogy hol olvashatunk valóban interjút, hol beszél valóban maga a szereplő, regényalak – regényalak, mert kétségtelenül nem interjúgyűjteményt, hanem regényt olvashatunk –, és hol lép közbe az írói fantázia, nehéz lenne kideríteni, s persze felesleges is.

Regény a könyv, hiszen a szereplők sorsa összekapcsolódik, életük szálai át- meg átszövik egymást. Az első elbeszélő Kali, vagyis Klára, egy Székre valósi, sikerületlen életű parasztasszony. Mintha a mása, de legalábbis párja lenne annak a Kalinak – Győri Klárának –, aki maga írt könyvet Kiszáradt az én örömem zöld fája címmel. (1975-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál.)

A Kali könyve címet viselő részben Kali beszámol arról, hogyan fordított a sorsán, hogyan szökött meg Székről, elviselhetetlen férjétől, hogy új életet kezdjen Kolozsvárott. A „cselédpiacon” elszegődik egy gazdához – s valószínűleg itt vált át az interjú, az elbeszélés regénnyé, az író által alakított történetté.

A legrövidebb rész következik ezután, a Vilmos könyve. Rövid, mert itt nem csörgedezik a főszereplő mondandója. Ami kiderül róla, más forrásból, nem a saját szájából származik, noha a szöveg itt is egyes szám első személyben íródott. Azonban érződik valami: a szerző nyilván dokumentumokra, a legkülönbözőbb közlésekre hagyatkozott (volt kénytelen hagyatkozni): Vilmossal nem készült interjú. Ebben a fejezetben találkozhat az olvasó az 1950-es évek meghatározó romániai politikusaival, betekinthet a korabeli közéletbe. Egyes elemei, az iskolázatlan káderek felemel(ked)ése nagyon ismerősek a magyarországi történelemből. A kertészkedő Vilmost „felfedezik”, felelősségteljes pozícióba helyezik, kitüntetik, még Párizsba is elutaztatják.

Egyenetlen ez a fejezet, el-ellankadhat az olvasó figyelme, mégis jó, ha nem megy el közben a kedve, mert ha a Vilmos könyvén átrágta magát, élvezheti a szépséges Annuska könyvét és, ha lehet, még szépségesebb Eleonóra könyvét.

Testvérek a Butyka lányok, Annuska és Eleonóra. Az utóbbit Rózának keresztelték, az Eleonórát csak akkor kapta, mikor szerzetesnek állt. A lányok révén beléphetünk Kolozsvárnak a Hóstát városrészébe. Különös az ott élők világa: keményen dolgozó földművesek meg állattartók – de kikérik maguknak, hogy ők parasztok lennének: ők hóstátiak. Városlakók.

Annuska szívszorító magányban dolgozik látástól vakulásig, elviselve részeges apját, társalogva rég meghalt anyjával, s minden körülötte levő élővel. És íme a kapcsolódás a kötet más részeihez: szerelembe esik Vilmossal. Ez utóbbi sem zavaró, belefér az ő sóvárgó, hóbortos életformájába. Eljutunk vele, Annuskával odáig, hogy szívünk szakadhat a Hóstátért, annak a felszámolásáért, azért, hogy „blokkházak” (panelházak, lakótelepek) épüljenek a területre, ahol addig magángazdaságok, mindentől és mindenkitől független kis zárt világok alakultak ki, s működtek évszázadokon át.

• Olvass bele!

„Csak a testvérem miatt mondom el. A testvérem miatt, mert annyira kérlel” – így indul az Eleonóra könyve. Nem is tudhatnánk meg egy szerzetes, mégpedig egy hosszú évekig politikai bűnösként fogva tartott szerzetes sorsáról, gondolatairól semmit, ha ő maga el nem mondaná. Még jó, hogy hallgatási fogadalmat nem tesznek a szerzetesek – bár vannak olyanok, akik azt is –, csak szegénységet, tisztaságot, engedelmességet fogadnak meg.

Bár nem a rendfőnökének, de Eleonóra is hallgatást fogadott. Az omertát – ami a könyv címe. Az omertá: hallgatási parancs. Hogy senkinek nem beszél arról, ami a kihallgatása során, majd a börtönben esett vele. S mégis beszélt valakinek, annyit, hogy leírva több, mint száz oldal lett. Hiteles: ilyen egy hívő ember hite. (Apró megjegyzés: éppen az első oldalon olyat írtak a szövegébe, amit hívő ember nem mondhatott. „Imádja a salátát.” Igen, manapság már mindent „imádnak”. Kivéve a hívőket. Ők csak egyet. Minden mást szeretnek, kedvelnek, érdekesnek tartanak stb.)

És végezetül, ami a Hallgatások könyvét lenyűgözővé teszi: az elbeszélés gyönyörűséges nyelve. Tompa Andrea könyvének – legalábbis szerintem – ez a nyelv legnagyobb erénye. A Kali könyve híven tükrözi, híven adja vissza a szerző a kolozsvári és Kolozsvár környéki úgynevezett egyszerű emberek beszélt nyelvének sajátosságait: szóhasználatát, mondatépítését, fordulatait. És hogy a nyelvhasználat nem változik meg, amikor az interjú átfordul elmesélt történetté, vagyis regénnyé: nem kis teljesítmény. Érzékelhetjük az érzésvilágot, az észjárást, a logikát, mely megjelenítődik a beszéd során.

Csodálatos, hogy Tompa képes erre, hiszen az azonos vidékről származó értelmiségiek – amilyen ő is – már régen elszakadtak teljesen földijeik kifejezésmódjától, mintha csak egymással és a magyarországi meg a román értelmiséggel érintkeznének.

Érdekes és sajátos a Vilmos könyvének szövege: a szerző megtartotta ugyan az „egyszerű emberek” beszédét, de amikor Vilmos a valóságban „magas körökbe” került, alighanem elhagyta ezt a beszédmódot.

Sokaknak mond köszönetet Tompa Andrea könyv végén, sokan segítették a munkájában. Az író ezeken az oldalakon tanúságot tesz arról, hogy valóságos személyekről írt: tudósít hőseinek a már regényen kívüli sorsáról.

A könyves.blog.hu (Rostás Eni) interjúja Tompa Andreával

Tompa Andrea: Omerta – Hallgatások könyve
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017
628 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes webshop ár 3599 Ft,
e-könyv változat 2890 Ft
ISBN 978 963 676 6009

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tompa Andrea új regénye négy ember összefonódó és szétváló sorsát követi végig. Egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi szólal meg a könyvben. Miközben kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló történelmi korszakkal, egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak.

Az ötvenes évek Kolozsvárján a város lakói a mind fojtogatóbb diktatúra kiszámíthatatlan fordulatainak kiszolgáltatva élik hétköznapjaikat. Van, akit magas pozícióba juttat a párt, van, akit börtönbe, az átmeneti enyhülés hónapjainak pedig egy csapásra véget vet az ’56-os magyar forradalom.

Milyen életút választható ebben a félelemtől terhes történelmi korszakban? S mi történik a belső értékekkel, a vágyakkal? – Tompa Andrea monumentális regényének talált hősei akarva-akaratlanul megütköznek ezekkel a szorongató kérdésekkel.