A »kukoricás festő« villájában | Rippl-Rónai Emlékmúzeum a kaposvári Róma-hegyen

Hárságyi Margit |

A nyárutó és az aranyló kora ősz simogatóan szelíd, halk távoli világába csöppenünk, ha feljutunk a kaposvári Róma-villába, a Rippl-Rónai Emlék­házba. Kaposvár méltóképpen őrzi nagy szülötte hagyatékát, az ő nevét viseli a múzeum, az egyetem művészeti kara, az InterCity vonat, mely Budapesttel köti össze a somogyi megyeszékhelyet, de még a hegyre kapaszkodó busz oldalát is az ő arcképe borítja.

A gyógyszerészként indult Rippl-Rónai József az első modern magyar festő, iparművész. Korszakhatárt jelölt ki a magyar kultúrában, mint Ady Endre az irodalomban. Szellemi horizontjuk túllépett kortársaikon, ezért válhattak legendás barátokká. Rajzolni tanult Münchenben, majd az 1890-es években Párizsban élt, bekapcsolódott az „art nouveau” (szecesszió) stílus újításaiba. Tagja volt a Paul Gauguin tisztelőiből álló Nabi-festők (Próféták) csoportjának, miközben súlyos megélhetési gondokkal küzdött. A Nabi-kör jelöli ki Rippl-Rónai helyét és rangját az egyetemes művészettörténetben. Ma már Párizstól Chicagóig a modern múzeumokban szerepel festményeivel kortársai, Bonnard, Vuillard, Denis mezőnyében. Hazatérve volt mersze képviselni és terjeszteni modern felfogását az itthoni akadémizmussal szemben. Páratlan munkabírásának és ragyogó tehetségének köszönhetően 1906-ban már divatos, keresett művész lett. Tett is ezért sokat.

Boldog békeidők! 1908 őszén – kaposvári házát részletfizetésre Ödön öccsének átadva – a város fölött magasodó Róma-dombon álló kis sárga kastélyba költözött, ahol a vincellér házát műteremmé alakította át. Hódolt ezzel a kor szellemének, hiszen a Monarchia aranykorában a vidéki nemesi kúriákban szerveződött a művészeti élet, olyannyira jellemzően és egyedülállóan (mekkora szerencse volt ez akkoriban!) a magyar kulturális életre. A festőművész is sorra látogatta Tőketerebes, Körtvélyes, Bárdudvarnok, Somogytúr és Bogát kúriáit, mert az ezekben összesereglő arisztokratáktól remélte támogatását, és mert inspirálta őt a környezet. Ez volt a fő oka is annak, hogy nem kívánt Budapesten élni.

Időben vette meg a villát a Róma-hegyen, ahova vendégeit konflis szállította fel a vasútról, ő maga pedig gyakorta fogatta be a lovakat, hogy a belvárosba kocsikázzon, kedvenc kávéházában kvaterkázva a helybéliekkel. Petrovics Elek, a jó barát így emlékezik: a Róma-villa „…egy messzenyúló kert végében kandikál ki a fák lombjai közül… Körülötte holdakra terjedő kert, amelyben öreg diófák állnak őrt virág, vetemény, gyümölcs felett. Nem rátartós úri park, nem is stílusos, de tele dús lombú fákkal, barátságos zugokkal és kilátókkal, kedvesebb a magasabb kerti kultúra sok büszkeségénél.”

Hangulatos kis kastélyépület, műterem, színpompás park legelésző állatokkal – ez lett a modern művészet egyik központja. Rippl-Rónai személye vonzotta a szellemi rokonságot tartó Nyugat folyóirat íróit és a fiatal kortárs festőket, szobrászokat. Gyakori vendégei között voltak Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Medgyessy Ferenc, Márffy Ödön, Galimberti Sándor. A művész francia felesége, Lazarine Baudrion kitűnő konyhát vezetett. A Róma-villához tartozó birtokon állatokat tenyésztettek: volt ott borjú, bárány, sertés, lúd, pulyka. A szőlőben saját bort termelt a festő vincellére.

A Róma-villa Rippl-Rónai szabadtéri műterme volt. Lazarin a park napsütéses részeit teleültette virágokkal. Élénk vörös, sárga, fehér színük megjelenik a festő palettáin. A helyszín varázsa nyomán kísérletezte ki Rippl-Rónai a harmadik festői korszakát, a mozaikos hatású „kukoricás” stílusát. A magas fákkal körülzárt parkban aktokat is festett. Ottani modellje volt egy angol dalénekesnő, Fenella Lowell.

Lazarine félárva unokahúgát, Anettet 1910-ben hozta magával Franciaországból a Rippl-házaspár, hogy gyermekükként felneveljék. Közismert becenevét, az Anellát, az 1911-ben Kaposvárra látogató Fenella Lowellre emlékezve kapta. Erősek Rippl-Rónai családi kötődései is, így került a házhoz Rónai János (1832–1915), a festő édesapjának unokatestvére. A rokon, aki bognár mesterséggel érkezett, kiváló társalgóként sok örömöt szerzett, és sorra készítette a hordókat, melyekben a helyben termelt bort tárolták, s gyakran elajándékozták azokat. Anellának az 1911-et idéző Emlékezéseiben így ír: „Ekkor már a Róma-villa lakói száma eggyel szaporodott, ti. Rippl bácsi a szüret után leköltözött az Ivánfai hegyen lévő szőlőjéből hozzánk. Az öregurat mindenki szerette a házban, jó kedélyével kellemes és sokszor mulatságos órákat szerzett nekünk a hosszú estéken.”

Rippl-Rónai érzelmi életét a párizsi évektől meghatározta Lazarine Baudrion, későbbi felesége. Múzsája és alkotótársa is volt, gobelinterveit is ő hímezte ki. A francia lány nagyon nehéz, küzdelmes életet osztott meg a művésszel, aki hazavitte őt Kaposvárra, és csak a siker csúcsán, 1906-ban vette feleségül. Nem volt kifejezetten monogám természet, és ezért feleségnek lenni sem volt könnyű mellette. A festő úgy vélte, az egyre újabb női modellek nélkülözhetetlenek munkájához, hiszen őt a női szépség felmagasztalójának kiáltották ki. Lazarine szemet hunyt Rippl-Rónai rövid fellángolásai fölött, egy kivétellel. Az elviselhetetlen helyzetet egy pesti lány, Bányai Zorka okozta. Rippl-Rónai fiatal modelljét színi iskolába járatta, öltöztette, utaztatta, Pesten lakást vásárolt számára, 1916-tól 1925-ig alig járt haza, a Róma-villába. A magyar művészettörténet viszont nyert ezzel a kalanddal, mert megszületett a pasztell arcképek korszaka, benne a Zorka-ciklussal.

Külső megjelenésében a művész fürkész tekintetű, joviális, vonzó, nyugalmat árasztó, kissé vidékies jelenség volt. A környezete érezhette szellemi nyitottságát, mely folytonos érdeklődésében és aktivitásában, már-már megszállott munkatempójában nyilvánult meg. Ha társaságban járt, mindig volt papír, ceruza a keze ügyében. Állandó kísérletezőként gyűjtötte az emberi karaktereket, kereste a motívumokat, s ebből építkeznek egyéni kézjegyét őrző korszakai.

A Róma-villa 1978-ban nyílt meg emlékmúzeumként. Berendezésekor a 100 évvel azelőtti állapot hiteles visszaállítása volt a cél Horváth János (Németh Lajos-díjas) művészettörténész, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum képzőművészeti osztályvezetője számára. A nevelt fiúkként a villában élt Martyn fivérek segítettek egyes részletek kialakításában. Dr. Martyn Róbert orvos örökölte meg Lazarine hagyatékaként az összes bútort és a megmaradt képeket. A bútorokat odaajándékozta a múzeumnak, a képeket letétbe helyezte. Martyn Ferenc festőművész a műterem-berendezést és a szobák falainak színét állította be. A megnyitás után, a nyolc szobában kiállított festménygyűjtemény folyamatos fejlesztése is Horváth János feladata volt, aki sok értékes képet vásárolt meg a múzeum számára aukción és magántulajdonból. 2012-ben a Látogatóközpont uniós keretből történő kialakításakor indította el az Andrássy-ebédlő rekonstrukcióját.

Rippl-Rónai iparművészeti munkássága az életmű „fehér foltja”. Ezen igyekezett változtatni a művészettörténész. 2013-ban készült el a park, a Róma-villa felújításával vált teljessé a múzeumegyüttes, amely elnyerte a 2013-as „Év kiállítása” díjat.

Riplinek (ahogy az őt tisztelő művészek is emlegetik) összesen körülbelül 3800 műve ismert: olaj-, pasztellkréta festmények, toll- és ceruzarajzok, rézkarcok, litográfiák, iparművészeti tárgyak. Ezek közül hozzávetőleg ezer darab található magyarországi és külföldi múzeumokban. A többi híres magángyűjteményeket gazdagít, de elég sok lappang ismeretlen helyeken. Az utóbbiak közé sorolhatók azok a kalandos utat bejárt példányok, amelyeket magántulajdonból raboltak el az oroszok hadisarcként 1945-ben. Legalább ötven-hatvan Rippl-Rónai kép juthatott erre a sorsra.

Fotók: Gerner András (GA),  Géger Melinda (GM)