Olyan, mint az élet | Bruck András: New Yorkba zárva

Posted on 2016. augusztus 24. szerda Szerző:

0


BruckA_New Yorkba zarva-bor240Kleyer Éva |

Az emberi ego olyan állat, amelyik mindig másra vágyik, mint ami megadatott neki. Képtelen azt élvezni, ami pedig megadatott, így aztán mindig alkalmas alanya a nagy boldogtalanságnak. Amikor itt van, elvágyódik, aztán amikor odaérkezik, ahová vágyott, ott álmodik boldogtalanul a hazájáról. Vagy annak szimbólumaként egy nőről.

András – írója, főszereplője (hogy itt ki azonos kivel; nehezen eldönthető – vagy nem is az? nem tudni) a könyvnek – tényleg be van zárva az amerikai nagyvárosba. Annak is egy kevésbé ismert szeletébe, a Borough Park nevű zsidónegyedbe. Testvéröccsével meg annak feleségével bérel lakást ebben a furcsa, nagyon is zárt, magától megnyílni semmiképp sem akaró világban. Már a főbérlő sem akárki, aki a lakást kiadja. Egy koporsókészítő zsidó kisiparos. Így hát a történet során megismerjük a szakrális zsidó koporsó készítésének fogásait, sajátosságait,az anyagbeszerzés nehézségeit, továbbá a mester feleségét. Az ő agyában egyetlen gondolat jár motorként: neki csupán az marad meg, amit az öreg megtermel. A frissen érkezett, de más zsidó világot ismerő fiatalok számára érdekes megtapasztalni az ortodoxiát, ez a zárt, azonban egymás felé, a környező közösségre nyitott világot. Az itteni mindennapi élet olajozottan zajlik, benne fegyelmezetten, bevésődött hagyományok szerint masíroznak a kisemberek – minden közösség élete kisemberek élete –, akik nem, vagy csak nagyon ritkán és kivételesen súlyos esetben hagyják el megszokott környezetüket. Úgy figyelik őket, mint egy laboratóriumi kísérlet alanyait.

Innen kellene kitörni, és valahogy beilleszkedni a fehér amerikai társadalomba. Tesznek is kísérleteket, beadják a bevándorlási papírokat, de mintha az egész nem tűnne túl fontosnak. Andrást nem lelkesíti a munka világa, sem a beilleszkedés lehetősége a munkahely révén. Mintha ott is valamiféle megfigyelőként szemlélné a körülötte zajló eseménytelenséget. Élményanyagot gyűjt a megírandó könyvhöz? Legalábbis ezt mondja, de még ez is inkább kifogásnak tűnik.

A zsidó múlt közbeékelt könyvként jelenik meg a történetben. Az ürügy, amely először Amerikába hozza a főszereplőt, Ms Lung története. Holokauszt-történet, különleges és mégsem egyedi – de elszenvedője számára fontos, hogy a kollektív emlékezet részévé váljon.

András már a holokauszt utáni nemzedék gyermeke, megérinti a történet, de nem rázza meg annyira, hogy nekirugaszkodjon és megírja élete nagy regényét. Hazahívja a jelen, a szerelem, ám az sem jelent akkora vonzerőt, hogy teljesen itthon, Magyarországon tartaná. Újból elindul, kevéssel a rendszerváltás előtt, egy korlátok közé már kevésbé zárt világból a remélt szabadságba. Ott azonban a remélt szabadság zártságát és a be nem fogadás attitűdjét tapasztalja meg. Abban a világban a felszínesség mosolygó arca merev elutasítást takar. Ahhoz, hogy valaki elnyerje az óhajtott befogadást, az önbecsülésből és büszkeségből sokat és sokszor kell feladni.

Főszereplőnk talán emiatt sem tud beilleszkedni. Talán nem is akar igazán részévé válni a nagy össznépi képmutatásnak. Végzete az, hogy ott már nem, itt még nem találja önmagát.

„Teltek a hónapok. New York egyre inkább azzá vált nekem, ami másoknak Párizs. Nem ezért jöttem, mégis írni tanultam, anélkül, hogy egyetlen sort is leírtam volna. Párizsban kötelező írni, festeni, a New York-iak is oda mennek, ha eszükbe jut valami, New York más, nem kedvez az írásnak. Engem viszont, mint egy életveszélyes szerelem, állandóan izgalomban tartott. »Kagyló, amelyben nincs semmi« zokogta Helga, a német lány, és utána egy hétig nem volt hajlandó szeretkezni. Nem vetkőzött le, azt mondta, ez a kőszívű város minden erejét kiszívta.”

New York olyan mint egy őskori fosszília: minden bele van zárva, ott minden látható, elérhető, megélhető. „Hát nem éppen olyan, mint az élet? Nem vezet sehova, és még véget is ér.”

Ez a kivándorló-bevándorló napló ma időszerűbb, mint valaha. Most, amikor oly sok ember vállalkozik egy új életre, és boldog reménnyel vág neki az ismeretlennek. Soha nem láttunk még (irodalmi) beszámolót az idegenben lét lelki viharairól, a se-itt-se-ott, a vágyódás depressziójáról.

Örömteli, hogy két évtized után ismét megjelent a New Yorkba zárva. Csak kívánni lehet, hogy a kevésbé kalandvágyók, az elindulás előtt hosszabban vívódók kezébe ez a könyv még a döntés előtt kerüljön.

Bruck András

Bruck András

Bruck András: New Yorkba zárva
Scolar Kiadó, Budapest, 2016
368 oldal, teljes bolti ár 3750 Ft,
kedvezményes internetes ár 3000 Ft
ISBN 978-963-244-629-5

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A New Yorkba zárva húsz éve, 1996-ban jelent meg először. Azóta sokan olvasták, szerették és keresték, de hiába. Témája az emigráció és az idegenség – egyszerűbben szólva, milyen új életet kezdeni egyedül, az otthontól távol.

Egy mindentől és mindenkitől eltávolodó, magányos figura beszéli el a múltját és újrakezdett életét, mindezt New York kiismerhetetlen, ijesztő forgatagában, a magyarországi rendszerváltás környékén. Szerelem és kiégés, álmok és céltalanság, sodródás és megkapaszkodás – mindennek delejes és megrázó elegye kavarog előttünk a regény lapjain. A New Yorkba zárva problematikája – tekintettel arra, hogy az elmúlt években csaknem félmillió honfitársunk vándorolt ki – 2016-ban még aktuálisabb, mint a regény első megjelenésekor volt.