Ismerethiány? Tudáshiány!

Posted on 2016. június 21. kedd Szerző:

0


Gandhi2-logoBogdán Péter |

A Gandhi Gimnázium jelenéről és jövőjéről folytatott beszélgetés sokféle kérdést nem érintett, nyitva hagyott. A szerkesztőség felkérésére Bogdán Péter oktatáskutató fűzte észrevételeit az interjúhoz.

A hazai oktatási rendszer rendkívül sok sebből vérzik. Egyrészt elvárja minden roma és nem roma diákjától, hogy értelmiségi háttérrel (képzett szülővel, könyvtárral, infotechnikai berendezésekkel) rendelkezzen. Másrészt olyan tanítási módszereket alkalmaz (frontális oktatás: elöl a tanár, szemben az osztály), amely versenyhelyzetbe kényszeríti a halmozottan hátrányos helyzetű – többségükben roma – tanulókat a jobb (szerencsésebb) sorsú – többségükben nem roma – társaikkal. S végül a pedagógusjelölteket az egyetemeken, főiskolákon nem vértezi fel cigányságtudományi, szociológiai, szociálpolitikai és kulturális antropológiai ismeretekkel.

Az értelmiségi háttér feltételéből óhatatlanul az következik, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma gyermekek – nem roma társaikkal ellentétben – nagyobb arányban lesznek sikertelenek az általános és középiskolai tanulmányaik során. Az említett osztálytermi versenyhelyzetek pedig csak tovább rontják esélyeiket. A hazai pedagógus társadalom előnyben részesíti a versengést, pedig mellette és helyette léteznek csoportos együttműködésre, hierarchiakezelésre építő tanítási módszerek. Ezek garantálhatnák a szegényebb (roma) és jobb sorsú (nem roma) diákok együttes és sikeres előrehaladását, anélkül, hogy a roma tanulók visszahúzó erőt jelentenének. De ezen eljárásokat – a szegényes módszertani felkészültségből eredően – nemigen akarják alkalmazni.

Nyílt nap a gimnáziumban

Nyílt nap a gimnáziumban

A roma tanulók aránya tapasztalható növekedést mutat. Ebben a helyzetben különösen problémás, hogy a felsőoktatásból úgy kerülnek ki nem roma pedagógusjelöltek, hogy ők nincsenek tisztában a roma történelemmel, roma képzőművészettel, roma zenei műveltséggel, roma gasztronómiával, a szokásokkal és a hiedelemvilággal, épp úgy, ahogyan a romák szociológiai, szociálpolitikai és kulturális antropológiai jellemzőivel sem. Ezen ismeretek hiányából adódóan – a nem roma pedagógusok – nem látják át, hogy a szegénység hogyan etnicizálódott (vagyis vált egy etnikum jellemzőjévé) évszázadok alatt a cigányság esetében. Ennek következtében nem tudnak különbséget tenni – a romákat tekintve – a szociális és a kulturális problémák között sem.

Ez az ismeret- vagy tudáshiány azonban – a nem roma pedagógustársadalmon kívül – jellemzi a hazai nem roma lakosságot is. Éppen ezért jogosan lehet leszögezni, hogy a hazai nem roma pedagógus társadalom egy rétegét ugyanaz a sztereotipizáló, előítéletes megközelítés jellemzi a romák viszonylatában, mint az egyébként képzetlen nem roma társadalmat.

A Gandhi növendékei Szlovéniában

A Gandhi növendékei szlovéniai kiránduláson

A problématenger viszont nem ennyire egyszerű. A hazai oktatási rendszer – például a szegregált oktatási formák fenntartásával, a roma és nem roma diákok együttműködésének mesterséges meghiúsításával, kizárásával – leképezi és újratermeli a roma és nem roma kölcsönös elszigetelődést. Ebből adódóan a hazai cigányság ugyanúgy nem talál utat a nem cigányokhoz, mint fordítva. Hiányoznak az együttműködés és információcsere lehetőségei – ebből következően kölcsönösen működnek az előítéletek, vagyis a romák egy rétegének is vannak fenntartásai a nem romákkal szemben.

A kölcsönös előítéleteket, távolságtartásokat fel lehet oldani, csakhogy ahhoz nagyon sok feltételnek kell teljesülnie. Ha a romákkal szemben megszüntetnék a munkaerő-piaci diszkriminációt, ha romák és nem romák fenntartások nélkül dolgozhatnának megint együtt. Ha megszűnne az egészségügyben, a lakhatással kapcsolatos területeken a hátrányos megkülönböztetés. S ha nem utolsósorban: ha felszámolnák a közoktatás cigányellenes irányultságát, akkor sokkal előrébb jutnánk.  Mert hogyan lehetne másként jellemezni azt a közoktatási rendszert, amely hemzseg a szegregált osztályoktól, és amely származási alapon nevezi a roma gyermekeket sajátos nevelési igényűnek. Vagy ahol nem tartják magától értetődőnek, hogy egy roma tanulókkal foglalkozó pedagógusnak ugyanannyit kell tudnia a romák kulturális és szociális (szociológiai) problémáiról, mint egy roma értelmiséginek.

Posted in: Kitekintő