Muzulmán lett és eltűnt | Nicholas Kulish, Souad Mekhennet: Mindhalálig náci

Posted on 2015. július 29. szerda Szerző:

0


Kulish_Mindhalálig náci-bor200Bogárdi Iván |

Váltsunk témát, mondta a barátom, amikor megpróbáltam a náci doktorról szóló könyvről beszélni. Érthető. Ugyanakkor abból is kaptam ízelítőt, hogy mi gátolta a nácivadászok munkáját. A közvélemény nem akart ezzel foglalkozni, belefáradt. Már 1965-ben azt mondta ki egy német politikus: „húsz évvel a háború után ideje, hogy pontot tegyünk a nácitlanításra.” Simon Wiesenthal többször gondolkozott azon, hogy feladja a reménytelen harcot, amit nem csak az nehezített, hogy fogytak a tanúk, és egyre megbízhatatlanabbak voltak a tanúvallomások, hanem hogy a közvélemény sokszor közönyös, néha kifejezetten ellenséges volt vele szemben.

Nicholas Kulish és Souad Mekhennet könyve, a Mindhalálig náci dr. Aribert Heimről szól. A címlapon több, magyarázó alcím is van: Mauthausentől Kairóig. Fáradhatatlan hajsza az SS orvosa, dr. Aribert Heim után. Belül viszont hiányzik ez a fajta segítség. A történet szövevényes, csupán számozott fejezetek sem igazítanak el kellőképpen. Így aztán az olvasó még nehezebben követi nyomon Heim tetteit, háború utáni életét és bujkálását, de még a nácivadászat küzdelmes történetét is.

Mengele doktor neve és története nagyon ismert. Dr. Heimről lényegesen kevesebben és kevesebbet tudnak, pedig hasonló tevékenységet folytatott a mauthauseni megsemmisítő táborban, ahol dr. Halál néven emlegették.

Egy normális társadalomban Aribert Heim tiszteletre méltó karriert futhatott volna be. Hivatásos jégkorongozó volt már 17 évesen, mégpedig olyan tehetséges, hogy az osztrák válogatottba is meghívták. Mindenki felnézett rá, már csak közel kétméteres magassága miatt is. Orvosi diplomáját Bécsben szerezte. A berlini olimpián már nem játékosként, csak lelkes szurkolóként vett részt. Ausztria lerohanása, az Anschluss után, 1938-ban lépett be a Waffen-SS-be. 1941-ben kinevezték a mauthauseni megsemmisítő tábor orvosának, ahol azonban gyógyítás helyett megdöbbentően kegyetlen gyilkolással foglalkozott.

Heim (valószínűleg eredetileg is beteg) személyisége még erősebben eltorzult, amint orvosi hatalmat kapott a kezébe. Gyakran megmagyarázta áldozatainak, hogy ők olyan betegek, hogy a német állam nem vállalhatja eltartásukat, kénytelen kivégezni őket. A kivégzéseket szívbe fecskendezett benzinnel, fenollal vagy egyszerűen vízzel hajtotta végre. Végzett műtéteket érzéstelenítés nélkül, élő foglyokból operált ki szerveket.

Jellemző volt rá hobbija, hogy áldozatai koponyáját dísznek használta, és efféle dísztárgyakkal ajándékozta meg barátait is. Előfordult, hogy egy fogoly kezelést kért a lábán lévő sebre, de feltűnően ép fogsora megtetszett neki, tehát úgy intézte, hogy az illető az „operáció” következtében elhalálozzon. Ezután koponyáját kifőzte, majd levélnehezéknek használta az íróasztalán.

A háború után a náci háborús főbűnösök egy részét sikerült kézre keríteni. Aribert Heimet amerikai katonák fogták el 1945. március 15-én, és egy hadifogolytáborba internálták. Néhány év múlva aztán őt is átadták a német igazságszolgáltatásnak.

Három évvel később Heim a német Baden-Würtenberg tartományban, egy felszínes, kérdőívre alapuló bírósági tárgyaláson átcsúszott a nácitlanítási eljáráson. Az esküdtszék túl volt terhelve a nácik ügyeivel, és bár tudtak arról, hogy Mauthausen orvosa áll előttük, kis halnak tekintették, elengedték.

A kétméteres hátvéd ismét megtalálta régi hokicsapatát. Imponálóan jól játszott az amerikai Vörös Ördögök ellen. Viselkedésében csak az volt a furcsa, hogy semmilyen fotón nem akart látszani. Orvosként kapott állást. 1950-ben megnősült, de a felesége sem tudott semmit a múltjáról. A nyugatnémet hatóságok néhány tanúvallomás alapján azonosították, de az amerikai nyomozók már nem találták meg, mert állását felmondva Baden-Badenba költözött. A volt munkahelyén semmi nyoma nem maradt annak, hogy valaha is ott dolgozott. A nyomozást eredménytelenül zárták le.

A történet másik szála: Simon Wiesenthal még 1947-ben alapította meg a Zsidó Történeti Dokumentációs Központot. Őnála jelentkezett Alfred Aedtner rendőr és Wehrmacht-veterán. Saját tapasztalatai gyűlöltették meg vele a nácizmust, és ezért szentelte életét a nácik üldözésének, elsősorban Heim felkutatásának. Aedtner sok fontos, hiteles tanút talált, akik azonban el akarták magukban temetni a sötét múltat.

A nácivadászatnak is voltak a mélypontjai. Az ötvenes évek közepén Wiesenthal már a hivatala felszámolásán töprengett. Csak Adolf Eichmann aktáját tartotta meg, és fáradhatatlanul kereste a nyomait szerte a világban. Ez a vadászat aztán akkor vezetett a leglátványosabb eredményhez, amikor 1960-ban izraeli titkos ügynökök Argentínából sikeresen elrabolták Eichmannt, Izraelbe csempészték, és ott a bíróság mindent feltáró tárgyalás után halálra ítélhette.

Ez idő alatt Heim nőgyógyászként dolgozott Baden-Badenben. 1962-ben megsejtette, hogy szorul a hurok, és eltűnt otthonából. Ha ő is Argentínában keresett volna búvóhelyet, mint a legtöbb régi náci, akkor Aedtner a nyomára akadt volna. Heim azonban ráérzett arra, hogy Egyiptomban Nasszer különös vendégszeretetet tanúsít a németek iránt. Ezért itt telepedett le. Aedtner nyomozásából kiderült az is, hogy miből tartotta fenn magát. A tulajdonában maradt egy 32 lakásos berlini lakóépület. Az ebből származó lakbért rendszeresen megkapta Aribert Heim húga, Herta, aki (bizonyára) továbbküldte a bátyjának, az – általa is ismeretlen – tartózkodási helyére.

Heim egyszerű és visszavonult életet élt Egyiptomban, egy külvárosi szállodában. Az a néhány ember, akivel kapcsolatot tartott, szeretettel fogadta be. Ő is jól érezte magát, annyira, hogy áttért az iszlám hitre, és nevet váltott: Tarik Husszein Farid. Tarik bácsi teniszezni tanította a szállodatulajdonos fiát a ház lapos tetején, egyébként meg főleg olvasással töltötte idejét. Fia, Rüdiger többször is meglátogatta itt, akkor is vele volt, amikor meghalt.

Eichmann kivégzése után Heim abban a kétes megtiszteltetésben részesült, hogy – legkeresettebb háborús bűnösként – a Simon Wiesenthal Központ körözési listájának élére került.

Hogy valójában mikor halt meg, csak utólag derült ki a német hatóságok számára. A könyv társszerzőjét, a marokkói származású német újságírónőt, Souad Mekhennetet névtelen telefonáló hívta fel. Találkozójukon átadott neki egy aktatáskát, benne Heim aktáival, számláival. Rüdiger Heim pedig beismerte az újságíróknak, hogy az apja Kairóban húzta meg magát.

2009 februárjában a New York Times és a német ZDF tévécsatorna arról számolt be, hogy a Wiesenthal Központ körözési listának élén álló háborús bűnös, Aribert Heim Egyiptomban élt, áttért az iszlám hitre, és ott is halt meg 1992-ben.

Leginkább az érdekelt ebben a szövevényes felépítésű könyvben, hogy miképpen befolyásolta a nácivadászatot a közvélemény alakulása. Mert e kevésbé ismert – és sikertelenül végződött – nyomozást ez kapcsolja a politika és a történelem jól ismert eseményeihez.

Alfred Aedtner egy vele készült interjúban azt mondta: „Az ember teljes értetlenséggel szemléli ezt a mély szakadékot. Egy emberi lény bármilyen lehet, de kifelé ismét az az ember tud lenni, akiről senki sem hiszi el, hogy bárkinek is ártani tudna, hogy védtelen öregembereket, nőket, de még csecsemőket is képes halomra lőni.”

Heim egykori bérházától néhány saroknyira, a berlini Levetzowstrassén, a lerombolt zsinagóga helyén most a megsemmisítő táborokba elhurcoltakra emlékeztető, 1988-ban felállított kompozíció áll.

Nem tudom, az egyébként pontos fordító, Sziklai István elírása-e, vagy az angol eredeti is így adja, hogy néhol „embervadász” szerepel a nácivadász helyett. Ez némileg félrevezető, még ha a szövegkörnyezet egyértelművé is teszi.

Nicholas Kulish, Souad Mekhennet

Nicholas Kulish,                          Souad Mekhennet

Nicholas Kulish, Souad Mekhennet: Mindhalálig náci.
Hajsza Mauthausentől Kairóig
az SS orvosa után
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2014
296 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 3975

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mindhalálig náciban Nicholas Kulish és Souad Mekhennet első alkalommal rántja le a leplet arról, hogyan úszta meg Aribert Heim, hogy elfogják, hogyan élt Kairó egyik munkáskerületében, hogyan vált egy arab család szinte teljes értékű tagjává, és tért át az iszlám hitre, miközben keresése az évszázad egyik legnagyobb, őt magát is túlélő embervadászatává vált.

Heim mindhalálig náci maradt. Ügye megmutatja, hogyan változott meg Németország hozzáállása a múlt bűneihez, míg végül bármit megtettek volna azért, hogy megtalálják az igazságot.