Vissza a jövőbe – 13 év után | Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe

Kovács Andrea* |

| Átvéve a Könyvjelző magazinból |

Négy barát, sok kérdés és még több történet. Az egyik legnagyszerűbb kortárs író! – lelkendeztek egy francia lapban közel két évvel ezelőtt, amikor megjelent Kundera kisregénye. De vajon joggal?

„A jelentéktelenség, barátom, a létezés veleje. Mindenütt, mindenkor jelen van. Ott is, ahol senki nem kíváncsi rá: borzalmak, véres ütközetek, a legszörnyűbb bajok közepette. Nemegyszer bátorság kell ahhoz, hogy ennyire drámai körülmények között valaki ráismerjen és nevén nevezze. De ráismerni még kevés, szeretni kell a jelentéktelenséget, ránevelni magunkat a szeretetére” – mondja az egyik férfi a másiknak Kundera A jelentéktelenség ünnepe című könyvében. A 86 éves, cseh származású, de Franciaországban élő író regénye 2013-ban jelent meg, és most a magyar olvasók is a kezükbe vehetik.

2008-ban nem a szakmai sikerek miatt került be a hírekbe az író. Egy cseh kutató olyan iratokra akadt, melyek szerint 1950-ben, húszévesen, egyetemi diákként feljelentést tett egy kémgyanús ismerőse ellen, aki később letartóztattak és börtönbe is került. Többen, köztük Václav Havel is védelmükbe vették Kunderát, aki cáfolta a híreket.

Voltak azonban, akik ennek tükrében próbálták újraértelmezni korábbi írásait. De ha ezt nem tesszük, akkor is számos olyan idézetet találunk tőle, amelyekben arról beszél, miért fontos számára a regény, mire szolgál a történetmesélés, és hogyan alakítja az olvasói világlátását és így gyakorlatilag a világot is magunk körül. „Az író azt tanítja a regényeivel, hogy az olvasó kérdésekkel, kérdéseken keresztül értse meg a világot. Ez a hozzáállás bölcsességet és toleranciát szül. Azokban a világokban, amelyeket szent és sérthetetlen bizonyosságok határoznak meg, a regény halott. A totalitárius rendszerek, legyen szó Marxról, az iszlámról vagy bármi másról, a válaszok és nem a kérdések világai. Itt nincs helye a regénynek. Nekem most úgy tűnik, hogy az emberek világszerte inkább ítélkezni szeretnek, semmint megérteni, inkább válaszolnak, mint kérdeznek, így a regények hangja, mondanivalója kevéssé hallatszik az emberi bizonyosságok bolond zaján keresztül” – fogalmazott 1980-ban.

A jelentéktelenség ünnepe című műben – amely először Olaszországban jelent meg – négy barát életéről, múltjáról, beszélgetéseiből kapunk pillanatképeket, de a kisregényben előkerül Hruscsov, Sztálin és a humorérzék is. Az utóbbi kettőt közel 35 évvel ezelőtt is emlegette együtt:

„A sztálini terror ideje alatt tanultam meg a humor értékét. Húszéves voltam akkor. Arról lehetett felismerni, hogy valaki nem sztálinista, hogy nem kellett félni attól, ahogy mosolyog. A humorral megbízhatóan lehetett azonosítani az embereket. Azóta megrémít az olyan világ, ahol elvész a humorérzék” – mondta egy interjúban, amikor Philip Roth faggatta.

• Olvass bele!

De nem csak a szellemesség visszatérő eleme az írásainak. A szexualitás, a testiség, a férfi és ő közötti viszony – ahogy sok más írásában – A jelentéktelenség ünnepében is előkerül. Philip Roth már idézett interjújában ezzel kapcsolatban azt mondta: „Igazad van, nálam minden egy nagy erotikus jelenettel ér véget. Úgy érzem, hogy a fizikai együttlét leírása megvilágítja a karakterek lényegét és összegzi az élethelyzetüket”.

Vannak persze olyan dolgok, amelyekben ő is szigorú. „Húsz évvel ezelőtt Kundera megsértődött, nem egészen hétköznapi értelemben. Cseh kapcsolatait beszűkítette, francia íróvá képezte át magát. Elkezdte cenzúrázni csehül írt műveit, bizonyos írásokat sehol a világon nem enged kiadatni, mivel az a mániává fokozódott érzés hajtja, hogy ő maga szabja meg a külvilág vele kapcsolatos elképzeléseit. Amikor a kilencvenes években a zalaegerszegi színház be akarta mutatni egy régi, magyarul is olvasható drámáját, Kundera arra hivatkozva tagadta meg az engedélyt, hogy azt már nem ismeri el életműve részének. Külön ügynökséget tart fenn, amely ellenőrzi a fordításokat, melyek csak a francia, definitív kiadás szövegét vehetik alapul” – olvasható a Magyar Narancs, 2009-es, A Kundera-botrány és következményei című cikkében.

* Kovács Andrea teljes cikke a Könyvjelző magazin 2015 áprilisi számában olvasható

Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
128 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft
ISBN 978 963 405 0957

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szép nyári délelőtt Párizsban. Alain jár-kel, és a nők köldökét bámulja. Ilyen most a divat: csípőnadrág, haspóló. Tetszik ez Alainnek, de zavarja is. Mi lesz ebből? Hová vezet az, ha egy kultúrában már nem a női comb vagy mell, hanem a nők köldöke kerül a vágy centrumába?

Így kezdődik az immár három évtizede Franciaországban élő világhírű író, Milan Kundera vadonatúj regénye. Ez a nagyon is komolyan veendő komédia mintegy összefoglalja és megkoronázza a kunderai életművet. Alainék életének megtévesztő jelentéktelensége, a mindennapjaikat átható pitiáner hazugságok és ócska tréfák, mélységesen személyes, mégis egyetemes problémáik igencsak „kunderásan” szürreális, játékosan élvezetes sztálinizmus-szatírával párosulva jelenítődnek meg. És nincs mit csodálni, ha egyszer csak Sztálin hahotája visszhangzik már a Luxembourg-kertben.

Milan Kundera a világ talán legismertebb és legtöbbet fordított cseh szerzője. Első regénye, a Tréfa 1967-ben jelent meg, de jóval korábban elkezdett már írni. Első elbeszélését – melyben elmondása szerint rátalált önmagára, a hangnemére – 1958-ban írta, Én, a búbánatos Isten címmel. Az 1929-ben született író már 18 évesen belépett a kommunista pártba, de a Tréfa után – már másodszor – kizárták innen, egyetemi állását elvesztette, és könyve sem jelenhetett meg a boltokban. A folytatás is ennek szellemében alakult, aktívan részt vett a prágai tavasz eseményeiben 1968-ban, de természetesen ez sem maradt következmények nélkül. Eltiltották a tanítástól és a tiltott írók listájára került.

1975-ben Franciaországba emigrált, itt folytatta az írást és a tanítást is. Az 1978-ban megjelent, A nevetés és felejtés könyve című művéért megfosztották cseh állampolgárságától, de új hazára talált, 1981-ben felvette a francia állampolgárságot. Legismertebb regényét, A lét elviselhetetlen könnyűségét 1985-ben írta, ebből három évvel később film is készült. Utolsó, cseh nyelven írt regényét 1990-ben adták ki, azóta francia nyelven ír. Munkájáért több díjat is kapott, neki ítélték többek között a Jeruzsálem-díjat, a Herder-díjat, a Paul Morand-díjat, és a Francia Akadémia is elismerte a munkásságát.