3PO-ból 3PO-ba | John Scalzi: Bezárt elmék

Tóth Gergely |

John Scalzi nem indult túl előkelő helyről nálam. Korábbi könyvei – egyre csak nyúló űropera-sorozatának darabjai – finoman szólva nem nyűgöztek le. Érezhetően túl nagy fa volt Scalzi fejszéjének: klisészerű szereplők, gyakran máshonnan ismerős szituációk, és egy nem is túl alaposan kidolgozott galaktikus civilizáció.

Viszont a Bezárt elmék sztorijával visszatért a Földre, méghozzá a beláthatóan közeli jövőbe, a maihoz nagyon hasonló társadalmi rendszerbe. Ez érezhetően jót tesz a könyvnek. Ismeri a világot, amiről ír, otthonosan mozog benne, és így otthonosan mozognak benne a szereplői is.

A könyv szerint a közeli jövőben egy vírusos fertőzés, a Haden-szindróma hatására az emberiség egy nagy százaléka elveszti a teste feletti irányítás képességét. A tudatuk minden más szempontból ép marad, és hogy kapcsolatba léphessenek a világgal, gépek segítségét kell igénye venniük.

A főszereplő, Chris Shane egy befolyásos család hadenes gyerekeként már kisgyerek korától a betegeket képviselte. A szenátornak készülő apját kíséri mindenhova egy, az agyába épített érzékelőkkel, neurális hálóval irányított emberszabású robot, a Csillagok háborúja szereplője után „szrípió” (C-3PO) bőrében.

Első napját kezdi az FBI-nál, amikor a kongresszus elfogadja a Haden-szindrómások támogatásait jelentősen csökkentő törvénycsomagot. Eddig az állam jelentős részt vállalt mind a biológiai testük ellátásából, mind a mechanikus túlélésük, és a virtuális valóságuk, közösségi helyük, az Agora fenntartásából. Most viszont szinte egyik napról a másikra magukra hagyja őket. Erre ők lehetőségeikhez mérten tüntetésekkel és sztrájkokkal reagálnak, majd hamarosan megtörténik az első terrorcselekmény is, felrobbantanak egy, a hadenesek gyógyításán is dolgozó gyógyszergyárat.

• Olvass bele!

Közben Shane egy furcsa gyilkosság ügyében kezd nyomozni a társával, Vann ügynökkel, aki korábban integrátorként dolgozott – ők azok az emberek, akik elkapták ugyan a Hadent, de nem záródtak be, viszont az agyuk módosult annyira, hogy egy neurális háló beültetése után kölcsön tudják adni a testüket egy bezáródott hadenesnek néhány órára. Az ügyről kiderül, hogy szintén hadenesek és integrátorok érintettek benne.

A szálak egy indián rezervátumon keresztül hamar a nagy gyógyszeripari és elektronikai cégek világába vezetnek. Ezek mind a hadenesek gyógyításán dolgoznak, illetve az őket segítő gépek gyártásával foglalkoznak. A cégek életében is hatalmas változást okoz az állami támogatás megvonása, és ez legalább akkora feszültséget kelt a vezetőik között, mint amekkorát az Agorán.

Scalzi érezhetően sok időt fordított e világ felépítésére, ügyesen indul ki a mai társadalomból, és vezeti be reagálását az új helyzetre való. Shane nyomozási módszerei – nincsen helyhez kötve, egyik szrípióból akkor ugorhat egy másikba, az ország bármelyik pontján, amikor akar – kifejezetten ötletesek. Valóságos a hadenesek reagálása, hitelesek a társadalom reakciói a világ megváltozására, ezek bármelyik kisebbséggel kapcsolatban előfordulnak nap mint nap.

Farkas Veronika fordítása megnyerő, az egyes szereplők eltérő gondolkodását és szóhasználatát jól tükröző nyelvezettel követi.

A regény mégis hagyott némi hiányérzetet. Egy részről a krimikben már megszoktam a személyes szál mélyebb kifejtését, azt, hogy a főszereplő a nyomozás ívével párhuzamosan a magánéletben is bejár egy ívet – még akkor is, ha a valóságban nagyon ritkán történik így. Meglehetősen keveset kapunk ebből a könyvben, de az éppen elég ahhoz, hogy folytatásra számítsunk. Másrészről – és ez jobban zavar – hiányzik belőle a váratlan csavar. Az a régóta megszokott trükk, amit mindig annyira élvez a krimiolvasó: „mégsem az volt, akire eddig gyanakodtunk, hanem valaki más”. Van benne ugyan egy efféle csíra, de meglehetősen gyorsan, a könyv felén éppen csak túljutva egyértelművé válik a gyilkos személye és a terrorcselekményekkel való kapcsolata. (Az olvasónak megvilágosul a módszer is, míg a nyomozók csak a végén jönnek rá.)

Bár az ötlet nem egészen eredeti – legutóbb a Bruce Willis főszereplésével készült Hasonmás című (egyébként felejthető) filmben láttam hasonlót –, Scalzi mégis élő, lélegző világot hoz létre belőle, hihető karakterekkel és szituációkkal. Egy pillanatig sem éreztem úgy olvasás közben, hogy nem tudja, miről ír, vagy hogy ez biztosan nem így történne. (Ellentétben az űroperájával.) Ha az említett csavart nem hagyta volna le a végéről, akár azt is mondanám, hogy jó krimit is írt. A lehetőség mindenesetre még megvan benne. Hiszen a világot nem zárta le, a szereplők élnek, a kalandok bármikor folytatódhatnak.

John Scalzi: Bezárt elmék
Agave Kiadó, Budapest, 2014
320 oldal, teljes bolti ár 3280 Ft
ISBN 978 615 546 8599

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.

Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.

Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek…