Mi mindenre csodálkozunk rá | Gordon István: Gurulunk, repülünk

Posted on 2014. december 20. szombat Szerző:

0


Gordon_Gurulunk-bor180Fazekas András |

Szép kiállítású, puha kötésű könyvvel állt elő a Corvina Kiadó. A Svédországban élő Gordon István olyan komoly, és sokszor mulatságos összefoglalót állított össze, amelyben helyet kapott a gépkocsi-közlekedés, a repülés meg az űrrepülés néhány érdekes, sőt eddig csak kevéssé ismert oldala is.

A ma már csak inkább a műszaki múzeumokban látható, vagy elhivatott autórajongók által rendbe hozott és büszkén üzemeltetett Skoda, vagy Warszawa, Pobeda, vagy Volga vagy éppen Moszkvics típusokról szóló, bőséges leírás igen érdekes – nem is beszélve a Trabantról, amelyet a szerző komoly dicséretben részesített. Megemlíti a csehszlovák világutazó páros, Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund világ körüli utazását is, amelynek során a kiváló, ugyancsak csehszlovák gyártmányú, csillogó ezüstszínű (léghűtéses) Tatra 87 típusú kocsi szolgálta őket, világszerte feltűnést keltve. A két cseh utazó három évtized alatt bejárta a világot, sőt, egyik útjukon még a csendes-óceáni szigetvilágba is eljutottak.

Másik érdekességről is olvashatunk, mégpedig olyanról, amiről az átlagolvasónak fogalma sincs: a pápák járműveiről. Eleinte hordszéken vitték őket, amikor kiruccantak a Vatikán vagy akár Róma városa területére, de később díszes hintóba, ám még később, már a múlt század első évtizedétől kezdve gépkocsiba ültették a Szentatyát. És micsoda kocsikba! Először természetesen egy Itala szolgálta a pápát, majd természetesen a FIAT gyártotta a legkülönfélébb, de egyre pompázatosabb kocsikat, az 519-es, majd az 520-as típust.

Később a ma már csak a szakemberek és a rajongók által ismert Isotta, máskor meg a Citroen gyár termékei, később a Mercedes csodajárgányai hordozták a pápákat. És akkor még szót sem ejtettünk a különféle speciális „pápamobilokról”, amelyeket az egyházfő az idegen országok látogatásakor használ. További érdekesség, hogy a pápai gépkocsi mindig az SVC-1 rendszámot hordozza. Ez az olasz Stato della Cittá del Vaticano – vagy a latin Status Civitatis Vaticanae (Vatikáni Városállam) – kifejezések kezdőbetűiből jön össze. Ám a csípősebb nyelvűek inkább másra gyanakszanak. Szerintük a rövidítés feloldása: Si Christus Vidisset, vagyis Ha Krisztus ezt látná – utalva a Vatikán nem túl kedvezőtlen anyagi helyzetére. Gordon István mélyen belekukkant a sebességi rekordok világába is. Gondolná-e bárki, hogy már 1904 januárjában egy korabeli autó elérte az óránként majdnem 150 kilométeres sebességet? A fejlődés azóta sem állt le. Egyes kísérleti gépkocsik sebessége már meghaladja a repülőgépekét, és sokszor legalább olyan komoly fejlesztésen mennek keresztül, mint a légijárművek. A könyv alaposan körbejárja a kísérleti kocsik fejlődését és számtalan érdekességgel ismertet meg.

Ám Gordon nem ragad le a gépkocsik történelmének ismertetésénél. Tág teret szentel a repülés, közelebbről a polgári repülés bemutatásának is. Megtudhatjuk, hogy a polgári utasszállítást első nekifutásra léghajókkal akarták volna megoldani – egy időben sikereket is elértek -, majd használatba vették a vízi repülőgépeket is. Hinné-e bárki, hogy ezeken a repülőcsónakokon olyan elképesztő luxusban és kényelemben utazhattak (azok a kevesek, akik meg tudták fizetni), mint talán csak a tengerjáró hajókon? Erre szükség is volt, mert egy-egy Atlanti-óceán feletti utazás eltarthatott vagy három napig is, ha éppen viharos volt a tenger, vagy kedvezőtlen időt jeleztek az óceán felett.

Végül azért csak győzött a szárazföldi reptérről induló repülőgép. Az amerikai Douglas cég gyártmánya, a már teljesen fémépítésű DC-1, majd ennek továbbfejlesztett változata, a DC-2 és DC-3 típus vitte el a pálmát – és az első légi utasokat. Európában eközben a holland Fokker és a német Junkers vállalatok készítettek egyre korszerűbb, egyre több utast befogadó gépeket. A harmincas-negyvenes évekre a DC-3 és kisebb mértékben a hárommotoros JU-52 vált végül a polgári repülés két meghatározó repülőgépévé; az előbbi annyira sikeres lett, hogy a japánok és a szovjetek is megvásárolták a gyártási jogot. Ugyan a Szovjetunió egy rubelt sem fizetett Amerikának, viszont LI-2 típusjelzéssel legalább tízezer példányt gyártott belőle, LI-2 jelzéssel. És éppen Magyarország rendelkezik az egyetlen repülőképes példánnyal!

Voltaképpen eddig a fejezetig a bárki számára elérhető gyors haladás volt a témája a könyvnek – innentől kezdve a vágyálmok világába lépünk át. Igaz, az űrbe eljuthat olyan ember is (nemétől függetlenül), aki vagy valamilyen szakterületén kiváló, vagy pilóta – vagy igen-igen gazdag. De az űrrepülés viszonylagos elérhetetlensége eltűnni látszik. Gyerekeink generációja valószínűleg rácsodálkozik arra, hogy létezett idő, amikor még nem volt mindennapi az űrrepülés.

Gordon István könyv érdekes, stílusa olvasmányos – éppen jó lesz a karácsonyfa alá a műszaki érdeklődésűeknek, vagy olyanoknak, akik szépirodalom helyett némi technika- és tudománytörténetet választanak.

Gordon István: Gurulunk, repülünk
Corvina Kiadó, Budapest, 2014
288 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 136 2435

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gordon István tudomány- és technikatörténeti kalandozásra hívja az olvasót. Az időnként nosztalgikus írások megidézik a tudomány nagy alakjait, akiknek életéből olyan epizódokat is megismerhetünk, amelyekről eddig még nem vagy csak keveset hallhattunk. De kirándulást tehetünk az autók birodalmába is, amely során megelevenedik előttünk a kétütemű kocsik világa, a szocialista korszak néhány autócsodájának története, választ kaphatunk arra, milyen járgányon utazott – utazik – a pápa, és nyomon követhetjük az autós sebességi rekordok alakulását is. Majd a levegőbe emelkedünk, és legendás repülőgépek históriájából kapunk ízelítőt.

A szerző a világűrbe is elkalandozik, többek között olyan témákkal foglalkozva, mint a Marson lévő esetleges vízkészlet kérdése, vagy a Föld mágneses terének problematikája. Végül a kötet néhány írása a történelem és tudomány viszonyát érinti, kitérve a gőzgép megszületésének érdekes epizódjaira, vagy a 20. század kevésbé ismert, a történelem menetét is befolyásoló technika- és tudománytörténeti eseményeire.