Minden lehetőség megvolt a könyvsikerhez: egy sikeres humorista (a szerző), aki – mielőtt maga is politikai pályára tért volna – adott már poén-tanácsot mindenkinek, aki számít. Az íráskészsége is elég kellemes, olvasmányos munka szaladt ki a kezéből, többször fel is nevettem olvasás közben egy-egy vicces mondaton, ráadásul az alaphelyzet is érdekesnek ígérkezett.
A lényeget mondjam, vagy inkább írjam körül? Kimondom kereken: ilyen érdektelen könyvet már régen olvastam. Ebből hiányzott a varázspor.
Adott egy átlagos külsejű, teljesen hétköznapi pasi, aki egyszerre arra eszmél a metrón, hogy fogalma sincs semmiről. Sem arról, hová tart éppen, sem arról, hogy ki ő, mert egy csapásra elfelejtett mindent. Ún. pszichogén amnézia, más néven fuga állapot alakult ki nála, ami időlegesen kitörölt a fejéből minden emléket.
Kórházba kerül, majd egy baráti házaspárhoz (akik egyébként kifejezetten szórakoztatóak), hogy újra felépítse az életét. Megtudja, hogy házas és két gyereke is van, de egyúttal azt is, hogy éppen válnak. Megismeri az édesapját, akit hamarosan el is veszít. Komoly dilemmákat szül a sajátos pszichés állapot, sokkal több feldolgozni valóval, mint amit – felületesen belegondolva – sejthetnénk. Ez a komoly oldala a kötetnek – ami azonban súlytalanra sikerült. Magamra voltam hagyva közben, az író pedig annyira el volt foglalva a gondosan csiszolt poénok minél pontosabb elhelyezésével, hogy eszébe sem jutott: itt bizony egy olvasót kellene megszólítani.
John O’Farrell
Valahol a kétharmadánál fulladt érdektelenségbe a dolog, pedig végigolvastam, mert mindennel így teszek. Tudjuk: csak az ember olvas… Annyira vártam, hogy a szerző majd rávilágít édesen-búsan, hogy mennyire determinál minket a környezetünk, hogy a házastársunk, a családunk mennyire szerves részét adják a jellemünknek satöbbi. Így viszont szükségképpen csalódnom kellett, amikor a kézenfekvőnek tűnő, ám mégis hiányzó tartalom helyén csak az űr pangott a lapokon.
Kár érte. Sokkal többet vártam egy-két csattanós, tökéletesen időzített poénnál vagy gördülékeny mondatoknál. Tisztességesen van megírva, rosszat nem tudok róla mondani azon kívül, hogy rám egyszerűen nem hatott.
Az írás részben azonos a Booklány szereti… oldalon megjelent kritikával.
John O’Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét
Fordította: Bárány Ferenc
Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2014
Olvass bele 
Posted on 2014.10.26. Szerző: olvassbele
0