Kivel élt együtt Darius Kopp? | Terézia Mora: A szörnyeteg

Posted on 2014. szeptember 10. szerda Szerző:

0


Mora_a_szornyeteg-HU-bor180

Terézia Mora szeptember 16-án mutatja be legújabb regényét a Goethe Intézetben. A számos díjjal elismert, magyar származású író és fordító legújabb könyve tavaly jelent meg németül Das Ungeheuer címmel, és elnyerte a 2013-as Német Könyvdíjat. A regényt itthon a Magvető Kiadó gondozta, a magyar változat címe A szörnyeteg. A megjelenés alkalomból rendezett író-olvasó találkozót Terézia Mora könyveinek fordítója, Nádori Lídia moderálja.
Ebből az alkalomból adjuk közre az egyik németországi kritikát.

Hans-Peter Kunisch |

A szörnyeteg című regényével Terézia Mora joggal nyerte el a 2013-as Német Könyvdíjat: ritka a német irodalomban a nyelvi erő és a tartalmi aktualitás efféle együttállása – időszerűség, mely messze túlszárnyal mindenféle napi aktualitást.

Terézia Mora már 2009-ben, Az egyetlen ember a kontinensen című regényében a szakma ellentmondásos képviselőjeként ábrázolta Darius Koppot, a berlini IT-tanácsadót. Az IT-szakma ugyanis – mondta Mora a könyv kapcsán adott egyik interjújában – mindig magabiztosan tekint a jövőbe, és közben elszalasztja a jelent. Pontosan ilyen ember Kopp. Csakhogy a Fidelis nevű amerikai IT-cég egy szép napon „megváltoztatta addigi céljait”, lemondott az egyszerű, ugyanakkor ravasz Kopp további szolgálatairól, így aztán Kopp magyar feleségére, Florára hárult a feladat, hogy megkeresse a mindennapi betevőt.

Mora, aki 1971-ben született Sopronban, de már tizenkilenc esztendős korában Berlinbe költözött, hogy ott kezdje meg felsőfokú tanulmányait, az internet-buborék első, 2001-es kipukkadására reagált Az egyetlen ember a kontinensen című regényével. A regény önéletrajzi hátteréhez tartozik, hogy akkor veszítette el állását Mora férje is.

A szörnyeteg című regényben újra fölbukkan ugyanez a Darius Kopp – öt évvel később, az elbeszélés jelenidejében. Az olvasónak azonban nem kell feltétlenül ismernie az előző regényt ahhoz, hogy élvezettel olvashassa a másodikat. Itt ugyanis Kopp lényének egy másik részéről esik szó: a magánéletéről, jóllehet az előző regényben még úgy tűnt, erre nem terjed ki a gazdasági szféra hatása. Csakhogy időközben elveszítette az állását Flora is, majd visszavonult a Berlin környéki erdők magányába, és néhány hónap elteltével fölakasztotta magát az egyik fára. Minderre csupán visszatekint A szörnyeteg elbeszélője, mégis kiderül, hogy ez volt Darius Kopp életének sorsdöntő eseménye.

Kopp még jobban kétségbe esik, amikor megtalálja Flora laptopján a halott felesége naplóját, és magyarról németre fordíttatja a szöveget, ugyanis egy számára merőben ismeretlen nő arcképe bontakozik ki a feljegyzésekből. Egy kemény és depresszív nőé, aki már egyetemista korában elveszítette minden illúzióját, kíméletlenné vált, lefeküdt bárkivel, és már csak a tabletták tartották életben.

Kopp képtelen megemészteni a szöveget, Flora átváltozását és egyben kegyetlen búcsúját. Egyre lejjebb csúszik, pizzán és sörön él, mígnem egyik barátjának végre sikerül kirángatnia a gyászból. Ekkor aztán elindul Magyarországra, hogy megismerje azt a világot, ahonnan Flora származott. Meg akarja érteni, mi történt a feleségével.

MoraT_AszörnyetegDE-bor180Első pillantásra klasszikusnak tűnő elbeszélői helyzetet látunk tehát, csakhogy ez az elbeszélői helyzet egyszersmind magában rejti a szentimentalizmus klasszikus csapdáit is. Mora azonban, aki a Bachmann-díj elnyerése (1999) óta a német nyelvű irodalom legfontosabb elbeszélői közé tartozik, meglepő és meggyőző módon kerüli el ezeket a bizonyos csapdákat. Amikor Kopp megkezdi magyarországi utazását, amely végül Örményországban ér véget, Mora vízszintes vonallal osztja ketté a könyvoldalakat. Flora feljegyzései ettől fogva végigkísérik a szöveget a vonal alatt, és egyenrangú részét képezik a regénynek, mégpedig úgy, hogy metsző komolyságuk mindvégig ellenpontozza Kopp intenzív érzelmeket fölszabadító, némileg zavarodott kutatását.

Valóban jelentős irodalmi teljesítménnyé mégis az avatja a regényt, hogy Morának sikerült hiteles hangon megszólaltatnia magát Koppot is: olyan emberré változtatta az átélt sokk, aki nem akar hazudni többé sem magának, sem másoknak. Nem törődik bele abba sem, hogy egy terapeuta depressziónak nevezi a Flora halála kiváltotta megrendülését. Kopp ragaszkodik a gyászához, és nem engedi, hogy ezt a gyászt bárki is betegségnek tekintse.

A szörnyeteg című regényével Terézia Mora joggal nyerte el a 2013-as Német Könyvdíjat. Ritka a német irodalomban a nyelvi erő és a tartalmi aktualitás efféle együttállása. Terézia Mora egy ízben elmondta, hogy napi munkája kezdetén mindig meghallgatja a híreket, így emlékezteti magát arra, miféle korban él. A hírek hallgatásáról csakis akkor mond le, amikor a regény megtalálta már „a maga idejét”. És ezúttal csakugyan megtalálta. Az így létrejött irodalmi aktualitás pedig messze túlszárnyal mindenféle napi aktualitást.

Fordította: Kurdi Imre

Hans-Peter Kunisch Berlinben és Írországban él. Szabadfoglalkozású író, újságíró; írásai főként a Süddeutsche Zeitungban jelennek meg

A könyvkritika először a Litrix.de irodalmi portálon jelent meg [Copyright: Goethe-Institut e. V., © Litrix; 2014. június]

Terezia Mora

Terezia Mora

Terézia Mora: A szörnyeteg
Magvető Kiadó, Budapest, 2014
672 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 142 8025

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Darius Kopp és felesége, Flora régi ismerősünk Terézia Mora előző könyvéből (Az egyetlen ember a kontinensen). Az új regényben Flora öngyilkossága után Darius végképp egyetlen ember lesz nem csak Berlinben, hanem az összes földrészen. Szerelme azonban nem hagyja el: Flora magyarul írt naplójegyzeteit, gondolattöredékeit a férfi németre fordíttatja, és útra kel a szövegekkel és felesége hamvaival. Magyarországon, a volt jugoszláv tagállamokon és Albánián keresztül egészen Grúziáig utazik.

MoraT_AszörnyetegDE-illu

A Szörnyeteg kétszólamú regény, ezt a szövegkép is osztottságában érzékelteti. A lapok felső sávja Dariusé; bolyongásaiban és önkereséseiben egyszerre elevenedik meg Odüsszeusz és Orpheusz története. Az alsó fertályon pedig Flora feljegyzéseit olvashatjuk, egy személyiség széthullásának megrázóan pontos dokumentumait. Végeredményben azonban nincsen felső sor és alsó sor, csak közös sors van – ezt a letaglózóan szép és fullasztóan létünkbe hasító tapasztalatot sugározza Terézia Mora Német Könyvdíjat nyert nagyszerű regénye.

Fordította: Nádori Lídia