Vagy nagyon egyedi, vagy nagyon… | Egy pesti lány / Zsidó Nyári Fesztivál

Posted on 2014. szeptember 5. péntek Szerző:

0


Olasz Ági

Olasz Ági

Bedő J. István |

Jó könyv, jó színház abból lesz, ami vagy nagyon egyedi, vagy nagyon tipikus. A Förster Vera vissza­emlékezéseiből készült monodráma mind­két kritériumnak megfelel, de nem ettől lesz jó. A Fészek Klubban idén már néhányszor színre ke­rült előadás most a Goldmark Teremben kapott nagyobb nyilvánosságot.

Förster Vera két évvel ezelőtt megjelent önéletírása akár saját édesanyám története is lehetett volna. Hőse egy éles eszű kis-, majd kamaszlány, aki meglehetősen rossz­kor, meglehetősen rossz helyre születik (ahogy ezt már bevezetésként le is szögezi). Elárvul, rokonokhoz kerül, ők nevelik, lázad – keresi önmagát.

Ezt a történetet, amely nyomtatott változatban sem volt hatalmas terjedelmű, Szántó Erika formálta át színpadra és rendezte meg. A dramaturg munkája ilyenkor jobbára a húzás, hogy a néző figyelmét le tudja kötni. A színész kezébe már olyan anyag került, ami Förster Vera nagyon mozgalmas életének csak kezdetét vázolja föl.

Olasz Ági/Förster Vera úgy mesél, mintha családi körben sztorizna, kicsit nevetve is egykori önmagán. Az már a színészi talentum eredménye, ahogyan az író eredetileg kissé túl tárgyilagos szövegét megeleveníti. Elragadóan rajzolja meg a gyerekkort, a robbanó kitörést a kötöttségekből. A találkozást a közösséggel: az ifjúsági mozgalommal. A lángoló lelkesedés időszakát. Aztán a csalódást, a túllépést kommuna- és kommunisztikus illú­ziókon.

Később a zsidótörvények éveit, a kort, amelyben ezrek próbáltak bujkálni, a hamis papírok életeket mentettek, tehát Verának abban kellett segíteni. És a letartóztatást, a Gestapo által elfoglalt Majestic szálló megtapasztalását, immár börtönként – végül a halálutat Auschwitzig.

Olasz Ágiról fokozatosan tűnik el a sál, a derű, a kabát, a mosoly, a ruha – mígnem Förster Verából is csak az egyetlen célra, a túlélésre összpontosító élőlény marad. Elpusztuló, elfogyó szavaival, fehér rongyaiban, a kopaszságot jelképező fejfedőjével meztelenebb, mintha valóságosan mutatkozna pőrén.

egy-pestilány-2401-550

Olasz Ági/Förster Vera

Fájóan szép alakítás, ahogy Olasz Ági élőlényből visszaalakul emberré, ahogy örül egy falat kenyérnek, a levegőnek.

Förster Vera nem színezi át múltbeli gondolkodását, az oroszok érkezése a túlélők számára a szabadság ígérete volt. De itt egy sóhajtásnyi kitérő szükséges. A darabot Gerendás Péter dalai ölelik körül. Induláskor a szinte kopár színen a Lomtalanítás – emléktelenítés dal szövege kapcsolódik a néhány régről megmaradt tárgyhoz. Már ez a dal is nosztalgia nélküli, fájdalmas felsorolás, hiszen embereket idéz fel, akik már rég meghaltak. De ez szinte semmiség a zárásként vetített képsorokhoz képest: jobbszéli egyenruhások felvonulásait, díszszemléjét mutatják. És miközben ott remeg még a levegőben az utolsó mondat: „Szabadság?”, a legvégső képen kisiskolás kölyök képét látjuk, apuka fekete jövőt ígérő fekete egyenruhájában.

Mintha semmi nem változott volna Förster Vera kamaszkora óta.

Az írás részben azonos az Új Élet október 1-jei számában megjelenő cikkel.

Fotók: Vajda Tamás

Zsidó Nyári Fesztivál, 2014. szeptember 2.
Goldmark Terem

Förster Vera: Kapaszkodj… Egy pesti lány a XX. századból
Saxum Kiadó, Budapest, 2012
272 oldal, kiadói ár 2360 Ft
ISBN 978 963 716 8451

Posted in: NÉZŐ, Színház