Gyilkosok és áldozatok | Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Posted on 2014. augusztus 18. hétfő Szerző:

0


Adler-Olssen_A-64-es beteg-bor180Tóth Zsuzsanna |

Régen érdekelt annyira egy történet vége, mint most. És a végső csavart is izgalmasnak és tökéletesnek ta­lál­tam. A 64-es betegnapló már az elején elkapja az olvasó fi­gyelmét (legalábbis az enyémet), hiszen bot­rá­nyo­san erős a kezdés. Majd látszólag ettől függetlenül megtud­juk, hogy a megoldatlan, döglött bűnügyeket vizsgáló Q-ügyosztály élőnek ható, szövevényes ügybe botlik.

Az időben ugrándozó epizódok között eleinte nehéz összefüggést találni, de aztán mind egy irányba mutatnak. Az ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetét követhetjük végig, a nyomozó szereplőket a szerző korábbi regényeiből már ismerősként üdvözölhetjük.

Mitől olyan különleges ez a krimi? Talán a sztori izgalmas kuszasága, talán a több évtizedbe szétszórt eseménymorzsák miatt. A múlt rátelepszik a jelenre, az akkor elkövetett bűnök, az akkor elszenvedett bántalmazások meg- és feloldásra várnak. A történet szálai az 1950-es évekig nyúlnak vissza – a vége napjainkra esik. Önmagában sem a kezdet, sem a vég nem érdekes, de azzá válik egy kitüntetett időpont, 1987 tükrében, amikor is egymástól addig függetlennek tűnő életsorsok metszik egymást.

A halálos metszéspont voltaképpen Dánia egyik szigete, amely egyfajta börtönsziget volt. Világon és civilizáción kívüli szokásokkal, szabályokkal, erkölcsökkel és mércével. A társadalomból kitaszított – mert deviánsnak ítélt – emberek nyom nélkül eltűnhettek onnan. Csak úgy visszakerülni az életbe nem volt egyszerű. A regény középpontjává váló téma egyszerre általános és egyedi; fontos társadalmilag, ugyanakkor nagyon is emberi. Az erős lélektani háttér rákényszerít, hogy minden mozzanatot figyelemmel kísérjünk. És a történet szálai elágaznak, akár a bűnösök, akár az áldozatok szemszögéből nézzük.

A dán szerző, Jussi Adler-Olsen többek között orvosi tanulmányokat folytatott, s személyes tapasztalatait a lelki betegekről és intézményeikről feltehetően édesapja révén is mélyítette, hiszen gyermekkorának egy részét pszichiátriai intézetekben élve – az orvos fiaként – töltötte. Ennek tulajdonítható, hogy meglehetősen plasztikusan mutatja meg különféle megaláztatásoknak kiszolgáltatott szereplőit. Nyilván nem minden alakjáról van személyes emlékképe, hiszen a „fajvédő” új-Mengelékről közvetlen ismerete talán nem lehet, ám ábrázolásmódja ez esetben is árnyalt

Milyenek a történet szereplői? A fő vonulatban láttatott Nete tökéletesen hátrányos helyzetű, az élet perifériájára született, szeretethiányos ember. Önhibáján kívül kerül szörnyű szituációkba, mégis megtalálja a lehetőséget, hogy mindezt magába temetve találjon rá egy lehetséges helyes útra. Amint azonban újra szétrombolják nehezen felépített életét, áldozatból gyilkossá válik. Visszavágásával – annak minden antiszociális vonatkozását beleértve – maximálisan együtt tudunk érezni: jogosnak érezzük bosszúját. Adler-Olsen vastag szövetű háttér életeket rajzol minden szereplő mögé. Igazi történetet ír, amelyet a mesehallgatás izgalmával lehet követni.

Rendkívül vonzó a Q-ügyosztály nyomozási technikája is, amelyben természetesen a modern eszközök épp olyan hangsúlyosak, mint a megérzések. Eleve szimpatikus ez a néhány remek karakterből álló csapat, amelyben a bogaras titkárnőnek ugyanúgy fontos szerepe van, mint a vagány főnöknek és a titokzatos (idegen, vagyis bevándorolt) beosztottnak. Nem mellesleg az efféle csapatok manapság több évados tévés sikerszériák alapjául is szolgálnak. Ezt persze Adler-Olsen is tudja, nem véletlenül rakta őket össze így.

Nem lőném le a sztori izgalmas pontjait, de a nyomozás rendkívüli eseményeket hoz felszínre – s az egyik legkülönösebb gyilkossági módszert, amiről valaha is olvastam. Az összetett szövetű történetben néhány szál napjaink aktuális kérdései felé fordít – a bevándorlásra, a határokon átnyúló bűnszervezetekre gondolok –, de felbukkan olyan téma is, amelyik a kortárs politika palettájából következik. Valamennyi között az egyik legfájóbb: az újnáci ideológiák térnyerése, amely a Rossz működését motiválja a könyvben.

Somogyi Gyula fordítása erős feszültséget hordoz: egyszerre pontos és hétköznapi, sodró lendületű, dinamikus. Az izgalmas felépítésű regény nem várt csattanóval zárul. Addig pedig – nos, addig élvezet olvasni!

Jussi Adler-Olssen

Jussi Adler-Olsen

Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló.
– A Q-ügyosztály esetei
Animus Kiadó, Budapest, 2013
432 oldal, teljes bolti ár 3790 Ft
ISBN 978 963 324 1219

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A bántalmazás és az erőszak mindennaposnak számí­tott azon a félreeső dán szigeten, amely kényszerű lakhelye volt szellemi fogyatékosnak ítélt nőknek, de prostituáltaknak is. Amikor Rita Nielsen első ízben lépett a szigetre, egy olyan dráma részese lett, amely 55 évvel később a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetéhez veze­tett. A nyomtalanul eltűnt prostituált irattári anya­gát tüzetes vizsgálat alá veszik, így Carl, Rose és Assad hamarosan rájön, hogy a nő egykori eltűnése egy súlyosan törvénysértő ügy része, amely nyilvánvalóan azóta is folytatódik.

Amikor pedig mélyebbre kezdenek ásni, egy rendkívül hidegvérű ellenfél jelenik meg a színen.