»A tökéletes musical« | Higgins és Eliza a Margitszigeten

Posted on 2014. július 17. csütörtök Szerző:

0


A professzor és a virágáruslány (Hirtling István, Radnay Csilla)

A professzor és a virágáruslány (Hirtling István, Radnay Csilla)

Bakai Anna |

„A tökéletes musicalt” – ahogy a kritika Ber­nard Shaw Pygmalionja alapján írt művet nevezte – a székesfehérvári Vörösmarty Szín­ház előadásában tekintheti meg a kö­zön­ség július 18-án tartják a felújított a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Fan­tasz­tikus zene, re­mek karakterek, örökzöld mondanivaló. A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy musical bemutatójáról, a My Fair Lady-ről a két fő­szereplővel, Hirtling István­nal és Radnay Csillával beszélgettünk.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a My Fair Lady az első bemutatója óta a világ egyik leg­sikeresebb musicalje. Mi a darab tit­ka?
Hirtling István:
Elsősorban az alapmű, Bernard Shaw Pygmalionja, melynek végét a musical szerzői megváltoztatták. Másrészt pedig a szen­zációs zene. 1964-ben mutatták be a filmet, de a zene olyan motívumokat tartalmaz, amelyek ma is meglepik és elvarázsolják az embert. Nagy szerencsénk, hogy Kerényi Gábor – az előadás zenei vezetője és kar­mestere – rugalmasan és rendkívül leleményesen a mai beszédtempóhoz igazította a zene ritmusát. Hiszen a hatvan évvel ezelőtti metrum nem egyezik a mai játéktempóval. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy megfelelő hatást tudnánk elérni, ha egy intenzív prózai jelenet végén fele tempóban szólalna meg a zene. Gáborral ezt sikerült úgy megoldani, hogy ne sérüljön a szerző eredeti szándéka, amely munkában a zenekar is nagy élvezettel vett részt.

Milyen karakter Henry Higgins fonetikaprofesszor, akiről azonnal az jut az ember eszébe, hogy kellemetlen modorú? Milyen őt játszani?
Hirtling István:
Nagyon jó. Rendkívül élvezem. Azt szokták mondani, ha My Fair Lady és Henry Higgins, akkor Hirtling, hiszen ő olyan angolforma, arisztokratikus kiállású színész. El kell árulnom: ez a két tulajdonság érdekelt legkevésbé a karakterben. Sokkal jobban izgatott, hogy mik azok a motivációk, melyek ezt az embert bonyolultabbá, árnyaltabbá teszik, és a megszállott beszédtanár karakterénél többet mutatnak meg belőle. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Higgins egy unalmas figura, ha nem én játszom, csak úgy éreztem, hogy ebben a figurában ennél sokkal több van. Ez az ember például rendetlen. De miért az? Mert nem érdekli, vagy mert nincs körülötte nő? Az ilyen típusú kérdéseknek a végén mindig ott vannak azok a „bizonyos” válaszok, amelyek érdekessé teszik a karaktert. Ezek egyébként az eredeti darabba is bele vannak írva, csak nem hangsúlyozzák őket. Általában beérik a zene bódító hatásával, a szereplők elbűvölő bájával, és kész. Mi ennél többet akartunk kifejezni a nő-férfi viszonyról. Például elmesélni azt, hogy ebből a senkire nem figyelő pacákból hogyan lesz a történet végére egy teljesen másik ember.

Radnay Csilla

Radnay Csilla

Milyen Eliza karaktere? Nehéz a beszéd­mód­ját elsajátítani?
Radnay Csilla: A rendezőre és a színészre van bízva, hogy mit talál ki a karakternek, így a ma­gyar verzió nem volt annyira kötött, mint az angol eredeti, ahol egy létező dialektusban beszél Eliza. Nem nehéz a beszéd megtanulása, inkább egy élvezetes játék annak a kitalálása, hogy az ember milyen irányba billentse el a beszédmodort a szép beszédtől. A próbák folyamán kialakult egy sajátos, „énféle” keverék.

Sokan játszották már Elizát, de mind közül az Audrey Hepburn-féle alakítás a leg­is­mer­tebb.
Radnay Csilla:
Láttam a filmet, de régen. Most ugyan elkezdtem nézni, de menet közben ki­kapcsoltam. Nem szokásom – nem is tudom, hogy mi ütött belém –, mert szeretem tiszta fejjel elkezdeni a szerepeket, és ha frissen megnéztem volna, biztosan ott lebegett volna a szemem előtt Audrey Hepburn, és annak azért elég nehéz lett volna megfelelni.

2014 februárjában mutatták be a darabot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Mi­lyen volt a fogadtatása?
Hirtling István:
Nagyon nagy siker, szereti a közönség, ami talán éppen a karakter­árnyalásnak köszönhető. Ezt a darabot nem lehet modernizálni, rengeteg olyan momentuma van, amit nem is szabad. Hiszen a történet, amiről szó van – hogy valaki ki akar törni abból a közegből, amibe született, és ezért hajlandó óriási erőfeszítéseket tenni – a mai világban is átélhető. És az, hogy talál egy partnert, aki felfedezi az ő küzdelmében a saját kihívását, szintén örök érvényű.

Minek tulajdonítható a My Fair Lady évtizedek óta tartó hatalmas sikere?
Radnay Csilla: Egyrészt nyilván a zenének köszönhető, hiszen a darab minden egyes dala ismert sláger. Nem nagyon van olyan ember, aki legalább néhány sort ne ismerne belőlük. Másrészt a történet miatt, amely egy csodálatos átváltozás története. Szeretünk hinni abban, mennyi minden lehetne belőlünk.

Higgins, Eliza és Pickering ezredes (Egyed Attila)

Higgins, Eliza és Pickering ezredes (Egyed Attila)

Július 18-án és 20-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adják elő a darabot. Szükséges bármiféle plusz előkészület a szabad tér miatt?
Hirtling István:
Ez egy sokkal nagyobb nézőtér, mint a székesfehérvári Vörösmarty Színházé, így építészeti kiegészítésre és a statisztéria létszámának növelésére mindenképpen szükség lesz. A színészi játékban bizonyos gesztusokat hangsúlyosabbá kell tennünk a nagy távolság miatt. Nagy kihívás egy ilyen hatalmas színpadon eljátszani egy olyan előadást, amely az alaptörténetet tekintve kamaradarab, de biztos vagyok benne, hogy a margitszigeti közönség is szeretni fogja.

Fotók: Medvigy Gábor

A Budapesti Nyári Fesztivál oldalán megjelent interjúk egybeszerkesztett szövege

My Fair Lady – G. B. Shaw Pygmalion című színműve és Gabriel Pascal filmje alapján
Szövegét és verseit írta: Alan Jay Lerner | Zenéjét szerezte: Frederick Loewe
Fordította: Ungvári Tamás | Versek: G. Dénes György
Rendező: Szikora János

A szereposztásból
Henry Higgins – Hirtling István
Eliza Doolittle – Radnay Csilla
Mrs. Higgins – Almási Éva m.v.
Pickering ezredes – Egyed Attila
Mrs. Pierce – Sztárek Andrea m.v.
Alfred P. Doolittle – Kozáry Ferenc

Díszlet: Csík György
Jelmez: Zeke Edit
Koreográfus: Zachár Lóránd

A székesfehérvári Vörösmarty Színház produkciója