Kutyavilág | Mundruczó Kornél: Fehér isten

Jeges-Varga Ferenc |

Mundruczó Kornél legújabb filmjében kutya­sereg tartja félelemben Budapestet. Isten os­toba teremtményei, a keverékeket ül­dö­ző, gyűlölködő emberek meg­fizetnek mindenért. Mégsem sajnáljuk őket. Ránk is átragad a ku­tyafalka indulata, leg­szívesebben mi is ro­han­­nánk, hogy porig romboljuk a várost, és kicsináljuk azokat, akik semmibe veszik em­beri méltóságunkat. De ugyanúgy fel­hábo­rodnánk, ha kutyák helyett embereket – szí­nes­­bőrűeket, homo­szexu­álisokat, zsidó­kat, cigá­nyokat, sapkásokat vagy sapka nél­küli­eket – szere­peltetne Mundruczó a film­jében?

Sokak szerint szájbarágós, túl didaktikus a Fehér isten üzenete. Igen, a film a társadalomban jelenlévő, a gyengéket kisemmiző ideológiával, a kiközösítéssel szemben fogalmaz meg kemény kritikát. Magunkra ismerhetünk a besúgó szomszédasszonyban, az érzéketlen apában, a rideg zenetanárban, az aljas hentesben, a kapzsi kutyakereskedőben vagy a korcsokat begyűjtő sintérekben. Mundruczó – kutyák segítségével megfogalmazott – víziója azonban ennél nagyobb szabású. Egyetemesen szólal fel a szeretetlenségben élő emberi faj ellen és annak érdekében. A Fehér isten apró részletekig végiggondolt, művészileg tökéletesen kibontott metafora és vizuális kiáltvány a megalázottakért, az elnyomottakért.

Aki ismeri Mundruczó és a Proton Színház közös munkáit, annak egyből beugrik J. M. Coetzee Szégyen című regényéből készült színházi előadás, amely az apartheid után újjászerveződő társadalmi közegben játszódik, s az egymás mellett élő feketék és fehérek között előtörő konfliktusokat másolja rá jelenünkre. A fehérek egykor vérebeket képeztek ki arra, hogy a feketékre vadásszanak. Miután az egykori urak eltakarodtak, négylábú szövetségeseiket (az „új feketéket”) az őslakosok egy kutyatelepen gyűjtötték össze. A menhely vezetőjét játszó Monori Lili szólít meg kérdésével: „Mi legyen Isten elhagyott teremtményeivel? Kapjon mindegyik egy halálos dózisú injekciót vagy valaki hajlandó is törődni velük?” A film alapötlete gyakorlatilag az e jelenetben megfogalmazott kérdésből bomlik ki (Monori Lili visszatér a vásznon is) – Mundruczónak a színházi munka során szerzett élménye hívta életre. „A menhelyeken járva rá kellett döbbennem arra, hogy mint ember én is részese vagyok egy bizonyos fajgyűlölő kirekesztésnek” – mondta egy vele készült interjúban.

A Fehér istenben Dél-Afrika helyett Magyarország, közelebbről Budapest a helyszín, de nincs hangsúlyos jelentősége a földrajzilag behatárolt helynek. A tizenhárom éves Lili és hűséges kutyája, Hagen ragaszkodnak egymáshoz, de egy korcsot („egy büdös dögöt”) senki sem tűr meg., még a lány apja sem. Miután szétválasztják őket, Mundruczó kamerája a gyermek és a kutya nyomába ered, párhuzamosan beszélve el viszontagságaikat. Lilit és Hagent is kirekeszti a környezete, egymás támogatása nélkül csak sodródnak. Lenézik, becsapják, kihasználják őket, persze a kutya jár rosszabbul, láncra verik, eladják, drogokkal tömik tele, élethalál harcra kényszerítik fajtársaival, bebörtönzik. Naná, hogy elege lesz az egészből.

A rendező és állandó alkotótársa, Petrányi Viktória, valamint Wéber Kata forgatókönyve nem járul hozzá forradalmi ötletekkel a cselekményvezetéshez, de mivel kutya a főszereplő, a hatás egészen más. A Fehér isten legnagyobb vállalása, hogy kétszáznál több menhelyi kutyát szerepeltet. Bár betanítottak, de nem cirkusz ez. Valódi kutya színészeket látunk a vásznon. A legnagyobb felelősség a főszerepet alakító két kutyáé, Luke-é és Body-é. És persze ezzel együtt az elismerés is. Pofájukon tükröződik Hagen bánata, kétségbeesése, félelme, haragja. Az egész filmen érződik a kutyákat edző tréner, Halász Árpád és a Gödöllői Kutyasport Központ (GKSK), valamint az amerikai Teresa Miller (Luke és Body idomára) bonyolult és sok fáradsággal járó, összehangolt munkája. Segítségük nélkül létre sem jöhetett volna a film. És persze Rév Marcell operatőr figyelmes szemére is szükség volt.

Mundruczó ezúttal valóban közérthetőbb, megfoghatóbb nyelven szólítja meg nézőit, mint mondjuk a Delta természet­közeli, biblikus motívumokkal is átszőtt „mozgó­kép­fest­mé­nyé­ben” (© Novics János). Ugyanakkor a Fehér isten is rendkívüli szabadsággal meg­kom­ponált vizuális műalkotás. Sokat idézett intrója, a biciklis lány, trombitával a háti­táská­jában és a mögötte csaholó kutyasereg (ami egyébként a cselekmény vége felé vissza­köszön még egyszer) mélyen belénk vésődik. De azok a jelenetek, amikor a kamera csak a kutyákat követi, mind emlékezetessé válnak.

A Fehér isten legalább olyan keverék műfajú, mint nem fajtatiszta főhősei. Apa és lánya közötti családi konfliktussal kezd a film, ebből kutya és embergyermek kalandokkal teli sorsdrámája bontakozik ki, majd a történet a thriller, az akciófilm, a bosszúmozi elemeit is kölcsönvéve horrorba torkollik. De a legvége, ahol ember és kutya szimbolikusan és fizikailag is egy szemmagasságba kerül, megrendítő és megindító hatású drámai pillanat, ami után a világ már nem lehet ugyanaz, mint annak előtte volt.

A kutyákon kívül a kamasz Psotta Zsófia is jó választás volt a félénk, öntörvényű Lili szerepére, még ha időnként érződik is tapasztalansága. Zsótér Sándor ellentmondásos apa­figurája megint csak a Szégyent juttatja eszünkbe. A színpadi produkcióból Derzsi János, Tóth Orsi és Monori Lili is feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben. Nagy Ervin rövid megjelenésében könnyedén belesimul a Mundruczó-féle antiutópiába. Maga a rendező is látható, akcentussal beszélő kutyakereskedőként, feltűnése inkább vicces, kevésbé komolyan vehető. A legemlékezetesebb színészi pillanatok az ellenszenves zenetanárt alakító Gálffi Lászlóé, a másik Thuróczy Szabolcsé, akitől kiver a veríték, amint magához édesgeti Hagent, hogy aztán harci vérebbé formálja.

Kereshetném a hibákat a Fehér istenben, s biztosan találnék is néhány elcsépelt klisét, apró következetlenséget – de mindez semmit nem vesz el az értékéből. Mundruczó új mozija mélyre ható vizuális élmény, ami ritkán tapasztalható magyar film esetében. Legyünk büszkék rá.

Fehér isten – színes, magyar thriller, 2014
Rendező: Mundruczó Kornél
Forgatókönyvíró: Wéber Kata, Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória
Zeneszerző: Asher Goldschmidt
Operatőr: Rév Marcell

Mundruczó Kornél Cannes-ban, Psotta Zsófival és a Hagent alakító Bodyval

Szereplők:
Psotta Zsófia (Lili)
Zsótér Sándor (Dániel)
Monori Lili (Bev)
Thuróczy Szabolcs (öregember)
Gálffi László (zenetanár)
Nagy Ervin (hentes)
Mundruczó Kornél (Afghan)
Ascher Károly (Péter)
Horváth Lili (Elza)

Magyarországi bemutató: 2014. június 12.

A film a 67. Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Un Certain Regard (Egy bizonyos tekintet) szekció fődíját és a kutyás filmeknek járó Palm Dog elnevezésű kitüntetést.