A Tavaszi áldozat és a Tűzmadár című balettekkel vendégszerepel Budapesten Moszkvai Klasszikus Balett Színház társulata. A június 27-i szabadtéri előadásokat a Bolsoj két egykori sztárja, Natalija Kaszatkina és Vlagyimir Vasziljov koreografálta.
A 20. század elején Sztravinszkij a párizsi emigrációban alkotó Gyagilev megrendelésére három művet írt, melyekkel nemzetközi hírnévre tett szert. A Tavaszi áldozatot 1913-ban mutatta be az Orosz Balett Nizsinszkij koreográfiájával. Ez a modern balett alapjaiban változtatta meg a zene és a tánc ritmusszerkezetéről alkotott képet.
Az 1910-ben, Mihail Fokin koreográfiájával bemutatott Tűzmadár az egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott balettzene, amely a kezdetektől számos komponista munkájára volt hatással. A klasszikus európai és orosz népmesei elemeket és népzenei motívumokat felhasználó mű az örök ellentét, a jó és a rossz harcáról szól.
A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Moszkvai Klasszikus Balett hagyományos előadásában kerül színre a két balettdarab. A társulat a Bolsoj két egykori sztárja, Natalija Kaszatkina és Vlagyimir Vasziljov autentikus, a néptánc elemeit is ötvöző koreográfiájával mutatkozik be.
Orosz balett a világ körül
A Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett Színház – rövidebb és közismertebb nevén a Moszkvai Klasszikus Balett – több mint negyven éves múltra tekint vissza. A színház első művészeti igazgatója, Igor Mojszejev, a neves táncos és koreográfus volt. Kaszatkina és Vasziljov 1977-ben kerültek az intézmény élére, és fokozatosan átalakították annak profilját. Több mint húsz balettelőadást és számos operát állítottak színpadra, többek között Csajkovszkij-, Prokofjev-, Minkus-, Sztravinszkij-, Bartók- és Hacsaturján-darabokat. Olyan műveket tartanak repertoáron, melyekben a darab története és koreográfiája egyformán izgalmas és erős.
Korszakváltó zene
A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat egy trilógia első és utolsó részei, a – most nem játszott – középső a Petruska címet viseli. Ez a három mű hozta meg szerzőjük számára a világhírt. Sztravinszkij igazi világfi volt: Párizsban élt és alkotott, francia állampolgárságot kapott, majd – feleségének, lányának és édesanyjának halála (1938–39) után – Amerikába utazott, és hamarosan ott is megkapta az állampolgárságot. Jó kapcsolatot ápolt Picassóval, aki portrét is készített róla.
A zenéről megfogalmazott gondolatait a Zene költészete című könyvében foglalta össze. Ott írta le az azóta szállóigévé vált mondatát: „a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni”. Komoly megpróbáltatást jelentett számára, hogy bármilyen népszerűségre is tett szert a világban, a Szovjetunióban minden műve tiltólistán volt. Csak 1962-ben rehabilitálták, és sok évtizedes távollét után látogathatott újra szülőföldjére.
Tűzmadár
A Tűzmadár zenéje pontos lenyomata Sztravinszkij első alkotói periódusának. Ekkor még mesterének, Rimszkij-Korszakovnak a hangszerelési technikáját követi, de már érezhetőek rajta a francia impresszionista zeneszerzők hatásai is. Jelentős szerepet kapnak a darabban az orosz népzenei hagyományok. E három elemtől válik a Tűzmadár igazán különlegessé, egyedi mesterművé.
Tavaszi áldozat
Sztravinszkij képzeletét már a Tűzmadár megírása után foglalkoztatta egy orosz, pogány kori szertartásra épülő mű gondolata, melyben a tavasz csak akkor köszönthet be, ha a közösség feláldoz egy fiatal emberi lényt. A mű megvalósítását azonban késleltette a Petruska komponálása.
A Tavaszi áldozatot 1913-ban mutatta be Párizsban az Orosz Balett. A várt siker azonban elmaradt. Óriási botrányba fulladt volt az előadás, a közönség végig kiabált, fütyült, a korabeli tudósítások szerint jószerével alig lehetett hallani a zenét. A nemtetszés fő oka az volt, hogy a közönség jelentős része kifejezetten barbárnak érezte a szimbolikus tartalmat, vagyis az emberáldozatot és a disszonáns zenét. A nem túl kedvező fogadtatás ellenére ezt a balett- és zeneművet szokás a modern balett megszületésének tekinteni.
Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 2014. június 27.
Ízelítő az előadásokból
Posted on 2014. június 25. szerda Szerző: olvassbele
0