A sírt, hol nemzet süllyed el… | Shakespeare: Hamlet / Örkény Színház

Posted on 2014. április 3. csütörtök Szerző:

0


Hamlet király és Hamlet királyfi (Gálffi László, Polgár Csaba)

Hamlet király és Hamlet királyfi (Gálffi László, Polgár Csaba)

Bedő J. István |

Ez a Hamlet előadás nem a tétovázó vagy cse­lek­véstől megrettenő dán királyfiról szól. De nem is a tettrekész bosszúállóról. Ez a Ham­let a társadalomról szól, vagyis rólunk: nem teg­nap­előtti, nem tegnapi, hanem mai.

Mellbevágóan indul az előadás: a lelátón ül min­denki, aki él és mozog, Dánia zászlószíneire festett arccal, piros-fehér ruhákban – és szurkol. Az új király, Claudius bejelenti a végtelen célsze­rűségből elkövetett házasságát a sógor­nőjével, Gertrud tehát nem özvegy, hanem változatlanul királyné.

A stadion lelátója lesz mindennek a helyszíne im­már. És Bagossy László rendezésében ez a sokkoló ötlet működik. Itt jelenik meg Hamlet király szel­le­me, itt szövődnek intrikák, itt történnek az áru­lá­sok. Ez a trónterem, ahol a színészek a leleplező darabot játsszák, itt kóborol gondterhelten Hamlet királyfi, s őrülten Ophelia.

De, ismétlem, ettől a helyszíntől az előadás hangsúlyai csak felerősödnek. Nádasdy Ádám korszerű fordítása hangzik a színről, és a (szükséges) húzások, rövidítések egyszeriben maivá, nagyon is érthetővé teszik azt, amire a régi fordításokból úgy emlékszünk: valami rothad az államgép(ezet)ben. Hát itt egyértelműen előjön, hogy Claudius Dániája – mint amúgy a reneszánsz kori államok többsége – át meg át volt itatva korrupcióval, árulással, az édesnek hitt hatalom megszerzésének arcátlan technikáival. Ennél több gyalá­za­tos­ságot csupán a megszerzett hatalom megőrzéséért tesznek.

Ilyen egy király? (Znamenák István, Für Anikó)

Ilyen egy király? (Znamenák István, Für Anikó)

Az, hogy a királyfi iskolatársait Claudius besúgásra biztatja, Polonius meg Opheliát ösztönzi, hogy udvarlójáról jelentsen, egyszerre jelzi a félelmet, hogy valami kiderülhet, aminek mélyre temetve kellene lennie. Dánia ura fél a norvégok közeledő seregeitől, fél Fortinbras hercegtől, de legfőképp a tömegektől fél. Még ha körül is veszik őt, s a lelátóról a legvadabb B-közép stílusú norvégellenes szitkok hangzanak fel. Azokból pedig még minden lehet. Lesz is. Az utolsó jelenet párbaját csontváz alakok nézik végig, és amikor a többszörös mérgezések után a dán uralkodóháznak írmagja sem maradt, e csontvázak borítják a lelátó előtti küzdőteret.

Claudiust egy kihízott öltönyű járási jegyző kvalitásait felmutató, középszerű akarnoknak mutatja Znamenák István, akiről még az sem állítható biztosan, hogy a trón vagy Gertrud szép szeme ösztönözte a testvérgyilkosságra (habár elhangzik róla, hogy az ágyban már aligha vitézkedik). Für Anikó Gertrud királynéja teljesen alárendelt figurává válik, megszólalásaiból az süt, ugyanúgy nem érzi biztonságban magát újra-királynéként (queen reloaded), mint rövid özvegysége alatt.

Polgár Csaba királyfija a búskomorságtól a szenvedélyes gyűlöletig és a színlelt bolondságig minden érzelmet magas hőfokon mutat fel. Nagyon nagy támaszték számára az újrafordított Nádasdy-szöveg, amely mai köznyelven szólal meg, és a néző figyelme nem gabalyodik bele a végtelennek tűnő mondatfolyondárokba. Minden érthető és logikus.

Opheliát már elhagyta józan esze (Kókai Tünde, Polgár Csaba)

Opheliát már elhagyta józan esze (Kókai Tünde, Polgár Csaba)

Hamlet királyt (vagyis az apa szellemét) Gálffi László adja: egyszerűen, mindenfajta túlzástól mentesen (még csak az kéne…!), és egy mai áldozat hangján szólít fel bosszúra. Gálffi még két alakot hoz a színre: előbb a színészkirályt, aki a királyfi a Pyrrhus szövegével „vizsgáztat”. A nagy truváj azonban, amikor (első) sírásóként – a szintén remek Pogány Judit társaságában – úgy visel­ke­dik, ahogy egy valóságos, piás kubikos: trágár nó­ták­kal és némi nyakolajjal végzi Yorick ki­han­tolását. A szöveg is ala­­posan rátesz erre – ezek a nem-tragikus pilla­natok elraga­dóak .

Említettem, hogy nagyon mai az egész, hát ebbe még az is belefér, hogy Hamlet pisztollyal mászkál, azzal öli meg a hallgatózó Poloniust – Csuja Imre a kisszerűség és szolgalelkűség derék robotosát hozza. Ami újabb váratlanság a fegyverhasználatban: a párbaj teljesen stilizált, Hamlet és Laertes összecsapásait csak a kommentárokból tudjuk meg, ők maguk ülnek a lelátó alján, előre nyújtott fegyverekkel.

A sírásó-Gálffi és a herceg

A sírásó-Gálffi és a herceg

Ophelia/Ofélia alakját Kókai Tünde színiakadémista (egyetemi hallgató) eleveníti meg, meglepően. Mint a királyfi esetleges menyasszonya visszafogott és alig észrevehető. De hogy ez szándékos rendezői fogás, akkor derül ki, amikor az őrülési jelenetben nem a szokott melankolikus figurát kapjuk, hanem egy vad klinikai esetet, mozgásgörcsökkel, trágárkodásokkal (az Aranyketrecből ismerős jelekkel).

Az egyszerűségében is lehengerlő lelátó Bagossy Levente díszlete. A jelmezekben (Ignjatovic Kristina) látszólag semmi különös nincs, hiszen lezser, focimeccsre való cuccok, hétköznapi öltönyök, női ruhák – csupán a megholt király kapott tábornoki vállrózsás szürkeséget –, csak éppen összhatásuk szorul rá a néző homlokára, mint a vaspánt.

A holnap embere: Fortinbras (Dóra Béla eh.), makulátlan fehérben, lábánál Dánia

A holnap embere: Fortinbras (Dóra Béla eh.), makulátlan fehérben, lábánál Dánia

Bagossy (és a dramaturg Gáspár Ildikó) ötlete lehet, hogy Fortinbras számára norvég szinkrontolmács (Neudold Júlia) fordítja az elhangzottakat, és ez még irritálóbban maivá tesz mindent. És amikor végül már csak a hullahegyek maradnak a színen, és a dán nemzet elsüllyed, akkor érezzük át, hogy ebben a rothadó államgépezetben minden a stadion lelátóján dőlt és dől el. Amíg az is majd szét nem rohad.

Fotók: Gordon Eszter

William Shakespeare: Hamlet

Fordította: Nádasdy Ádám
Rendező: Bagossy László

Szereplők
Claudius: Znamenák István
Gertrud királyné: Für Anikó
Hamlet, Dánia hercege: Polgár Csaba
Hamlet apjának szelleme: Gálffi László
Polonius, állami főtanácsos: Csuja Imre
Laertes, a fia: Patkós Márton eh.
Ophelia, a lánya: Kókai Tünde eh.
Horatio, Hamlet barátja: Novkov Máté eh.
Rosencrantz, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa: Vajda Milán
Guildenstern, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa: Ficza István
Sírásó: Gálffi László
A Sírásó Cimborája: Pogány Judit
Fortinbras, Norvégia hercege, az előző norvég király fia: Dóra Béla eh.
Első Színész, a betétdarabban Király: Gálffi László
Második Színész, a betétdarabban Királyné: Pogány Judit

Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Ignjatovic Kristina