Prímszámok és hatványok | A kutya különös esete az éjszakában / Centrál Színház

Sándor Erzsi |

A Centrál Színház március 8-án mutatja be Mark Haddon és Simon Stephens darabját. A kutya különös esete az éjszakában tavaly az összes londoni színházi díjat besöpörte, és most is csak hónapokkal előre lehet jegyet szerezni rá. A londoni Nemzeti Színház stúdió előadása nemcsak szakmai, hanem közönségsiker is. Vajon a budapesti nézők is sikerre ítélnek-e egy olyan színdarabot, amelyben a pszicho-thrilleres részletek együtt járnak a szociális érzékenységgel?

Anglia gazdag ország, ahol nem mindegy, hogy mi történik a leszakadókkal, a szegényekkel, a fogyatékosokkal, a hátrányos helyzetűekkel. A többségi társadalom ott átéli a saját felelősségét irántuk. Itthon erről szó sincs, vagy csak alig. Aki ma nálunk a négymillió szegény közé születik, az ott is marad. Nincs útja semerre.

A Centrál Színház azért vette repertoárra a színművet, mert a budapesti nézőknek is fontos, hogy megértsenek élethelyzeteket, amilyeneket nem ismernek, amilyenekkel nem feltétlenül találkoznak. De ezek attól még léteznek, és nem megoldás, hogy elfordítják tekintetüket, mert megijednek a problémától. Jó lenne, ha a darab hatására – akárcsak Londonban – Budapesten is trendivé válna az érzékenység

Mark Haddon könyve a 2000-es évek elején világsiker volt. Úgy beszélte el egy Asperger-szindrómás kis srác nyomozását és történetét, hogy az egész könyvben egyetlen egyszer sem írta le az autista vagy Asperger szót.

* * *

Különös detektívtörténet A kutya különös esete…, és egyben a felnőtté válás története is. A 15 éves Christopher egy brutális gyilkosság nyomára bukkan, és úgy dönt, nyomozásba kezd. A szálak egyre messzebbre vezetnek, és a kamasz srác egész világa lassan átalakul, semmi sem az, aminek látszik. A nyomozást egyszerre könnyíti és nehezíti, hogy Christopher különleges, zárt világban él, és az ő számára mást jelentenek a világból érkező jelek, másképpen értékeli őket, mint a kortársai, vagy akár a családja.

A matematika és a fizika bűvöletében élő matekzseni űrhajós akar lenni, mert odafönt kevés az ember, és érzelmileg legerősebben fehér patkányához kötődik. A prímszámok és négyzetes hatványok világából lassan előkeveredik az a kamasz, akinek terveznie kell, döntenie és önállósodnia.
Innentől kezdve Christopher története egybecseng a világ összes tinédzserének történetével. Nincs különbség, mindenkinek elő kell bújnia a védelemből és elindulnia a felnőtté válás útján. Christophert ezen az úton olyan felnőttek kísérik, akik már régen megérkezhettek volna, de elkéstek, így aztán a színdarab végére érve lesznek kénytelenek elvállalni a saját életüket.
Chirstopher világa ugyan szokatlan és ismeretlen, de a mindannyiunkra leselkedő világ is az. Még sincsen annyi különbség közöttünk, mint gondolnánk.

Mark Haddon–Simon Stephens:
A kutya különös esete az éjszakában
Fordító, dramaturg: Baráthy György
Rendező: Puskás Tamás

Szereplők
Christopher Boon – Kovács Krisztián
Ed Boon – Scherer Péter
Judy – Pokorny Lia
Sarah  – Szilágyi Csenge
Mrs. Alexander – Borbás Gabi
Roger – Schmied Zoltán
Mrs Shears – Botos Éva
Punk lány – Ágoston Katalin
Peters tiszteletes – Papp János

Díszlet: Takács Lilla
Jelmez: Zelenka Nóra
Szcenikus: Barkovics Zoltán

Bemutató: 2014. március 8. (szombat, 19.00)
Centrál Színház (1065 Budapest, Révai utca 18.)

Két történet a »Kamaszkorom legszebb/legrondább…« sorozatból

Pokorny Lia Dunakanyarja

A legnagyobb kamaszkori lázadásom történetét most fogják megtudni a szüleim, ha ezt elolvassák. Sosem meséltem el nekik. Már nem is tudom miért. Sokáig titkoltam, aztán továbbszaladt már ezen az élet. Így alakult.

A Dunakanyarban laktunk, Dömösön. Többnyire nagyon megfeleltem a szüleimnek, nem is mertem ellentmondani nekik. Tizenhét éves koromban édesapám még annyira szigorúan fogott, hogy ha az utcánkban, a három házzal odébb lakó barátnőméknél héttől éjfélig tartó házibuli volt, nekem nyolcra otthon kellett mennem. Nem volt mese.

A barátaim nagyon nehezen viselték ezt, szerintem még nehezebben, mint én.

Történt pedig, hogy egy énekkari táborba készültünk, amiről a szüleim tudtak, el is engedtek. Csakhogy a barátaim feladtak egy táviratot, amiben az állt, hogy a tábor egy nappal hamarabb kezdődik. Ez akceptálható volt, végül is van ilyen.

Szépen összecsomagoltam, elbúcsúztam a szüleimtől, akik felraktak Dömösön a buszra, integettünk, és a barátaim vártak rám a következő faluban Pilismaróton. Boldogan leszálltam, egyből lementünk az öbölbe, ami egyrészt gyönyörű volt és imádtuk, másrészt beindult egy óriási buli, zene, tánc, tábortűz, kecskesütés! Hajnalig tartott és csodálatos volt. Azt éreztem, hogy ilyen az, amikor az ember tökéletesen szabad és fiatal. Erre vártam. Gitár, tábortűz, röhögés, éneklés, felkelő nap. Nem csak a háza, de valójában is, a Duna fölött.

Arra is emlékszem, hogy bicikli volt velem, ez csak azért fontos, mert így a buli után, hajnalban elkerekeztem szépen az énekkari táborba, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is aludtam volna. A tábor Tatán volt. Ma sem értem, hogy voltam képes erre a teljesítményre, de végül is életem első szabadságban töltött éjszakám után voltam. Nem ismertem lehetetlent.

Scherer Péter: Kolesz-buli-hanta

Egy nagy lázadásom volt, de az hosszan elhúzódó. A helyzet nagyjából úgy írható le, hogy a bátyám – aki négy évvel idősebb nálam –, Ajkán járt gimná­ziumba, a fateromnak – aki mérnök volt – meg mind­annyiunknál több esze volt.

A bátyámat állandóan korrepetálta matekból, fizikából, de az volt a durva, hogy az egyetemen is. Az apám 30 évvel az egyetem után, simán le tudott volna vizsgázni mechanikából, minden tanulás nél­kül. Pokoli!

Amikor hazamentem a suliból mindig azt láttam, hogy a tesóm magol, a fater meg tölti a fejébe az anyagot. Azt hiszem, ezért találtam ki, hogy olyan tagozatos gimnáziumba akarok menni, ami nincsen Ajkán. Először rábólintottak, kitalálták, hogy menjek Veszprémbe matek szakra, és lakjak a nagymamámnál. Akkor menekültem inkább a fizika szakra, mert az nem volt a környéken, így kerültem 14 évesen tökegyedül Szombathelyre, ráadásul kollégiumba.

Nagyon elszánt voltam, de anyám azt meséli, mégis sírtam, amikor ott hagytak egyedül a koleszban. Arra emlékszem, hogy állok az ablakban, nézek utánuk, és a könnyeimet látom a távolodó alakjuk helyett.

A kollégiumban 22 ágyas hálóteremben laktunk, vaságyon aludtunk. Napos ügyelet volt, mi takarítottunk, kötelezően reggeli tornáztunk hajnali 6-kor, és a negyedikesek ott szívattak minket, ahol tudtak. Pontosítok: fenyítettek. A kollégiumi avatáson gumipapuccsal vertek a seggünkre, és bagarollal kellett fényesre kennünk a lábszárunkat. Arról most ne beszéljünk, hogy egyszer aztán mi is lettünk negyedikesek, jó?

Összességében nem bánom, hogy így történt. Megedződtem. Az életképességemet megerősítette, és akármennyire is szar volt, mégis csak szabad voltam. A saját időmet én oszthattam be, és megtanulhattam, hogyan kell mindenféle szituációból megtalálni a kiskapus kijáratokat. Ha nem engedtek el este bulizni, lámpaoltás után felöltöztettem a seprűt, bedugtam az ágyba, betakargattam, jó éjszakát kívántam neki, aztán lemásztam az ereszcsatornán, és éjfélig buliztam.

Persze a szüleim nem tudtak semmit, utólag mesélgettem nekik. Viszonylag jól tanultam, és havonta egyszer, amikor hazaengedtek, mindenki örült nekem. Aztán harmadik félévben hármast adott fizikából egy szemét tanár, ami nagy baj volt, hiszen a Műszaki Egyetemre akartam jelentkezni. Még mindig van bennem indulat vele kapcsolatban, pedig már régen nem is él, szegény. A fater annyira kiakadt a hármastól, hogy nem írta alá azt a papírt, amivel korengedménnyel jogsit kaphattam volna. Persze pénzt sem adott. Tudtam, hogy negyedikben, a felvételi évében, erre nem lesz időm, összeszedtem hát a koleszban összebizniszelt pénzemet, odakanyarítottam a papírra a fater aláírását, és lett jogsim a harmadik év végére. Nagyon nem mellesleg kijavítottam a fizika hármasomat. Mondjuk, az tény, hogy be voltam szarva, de amikor kiderült, nem lett belőle botrány.

Azt hiszem, van olyan gyerek, akinek ez jót tesz, de jobban belegondolva, fel sem merült, hogy a 14 éves gyerekemet koleszba engedjem. Igaz, nem is akart menni.

Jó, jó, a koleszos bizniszeléseimet is elmesélem majd. Legközelebb, vagy egy kicsit távolabb. Vannak sötét foltok a múltamban.