Van-e ma ára az erénynek? | Divinyi Réka Mandragóra-átirata

Posted on 2013. október 2. szerda Szerző:

0


Horváth Szabolcs

Horváth Szabolcs

Divinyi Réka olyasmiről beszélt egy interjúban, hogy Machiavelli eredeti Mandragóráját ma nem lehet színpadra vinni, és ebben teljesen igaza van. Ezért a fejedelmek bölcs tanítómestere nyomán, megírta a saját változatát, melyet a Spirit Színház társulata mutatott be az Átrium Film-színházban.

Divinyi jókezű komédiaszerző, saját nyersanyagaiból jó kis filmvígjátékok születtek, jó (elmondható) mondatokkal, példás replikákkal. Másfelől viszont – újraolvasva az eredeti Mandragórát – felmerül a kérdés, mennyit lehet alaphelyzetéből átmenteni. Az eredetiben ugyanis a szép és erényes Lukrécia asszonyt a Firenzébe látogató ifjú és gazdag nemes úrfi meghódítani igyekszik. Szolgája segítségével, továbbá egy korrupt pappal és az ifjú asszonynak az ügyletben érdekeltté tett anyjával összejátszva lóvá teszik a szépség gyermekáldásra vágyó (és roppantul tökfejű) férjét. A vágy virágba szökken, és a gyermek vélhetően megfogamzik – sőt a nemes úr komává lép elő, vagyis eztán gyakran ízlelgetheti az édes gyümölcsöt… Nem véletlen a Boccacciót idéző megfogalmazás, mert a Mandragóra sejtelmes, az erény megtépázását csak utólag mesélik el a szereplők. Ennyit azonban érdemes tudni az előzményekről.

A szűz, a sóher, a Mikulás meg a többiek – voltaképpen már a címével is átveri a nézőt. A napjainkban játszódó történetben egy kisvárosba vetődik egy közepesen jóképű fickó (Zöldi Ádám), mert lerobban a Jaguárja (vagyis gazdag). Míg a cserekocsit várva töketlenkedik a városban, a néptelen könyvesboltban meglátja álmai Valériáját, a polgármester feleségét, és szívében (azaz lejjebb) heves vágy lobban fel. Érzelmi viharát a sofőrjének, Szilárdnak vallja meg, aki – meleg fiú lévén – alapos szkepszissel fogadja a már sokszor látott fordulatot.

Innentől kezdve a történet elkanyarodik a forrástól, habár még emlékeztet rá. Egyenként megismerünk mindenkit. Valériát, aki semmihez sem elég okos, tehát hagyta, hogy anyja, a kiérdemesült (ámbár még aktív) prostituált összehozza a nagy partit az öregedő, sármtalan, de legalább féltékeny kisvárosi polgármesterrel (Rövid Viddel), aki roppant okosnak képzeli magát, pedig olyan ostoba, mint egy talicska gyaluforgács.

Bende Kinga, Szerémi Zoltán, a háttérben Fülöp Zsigmond

Bende Kinga, Szerémi Zoltán, a háttérben Fülöp Zsigmond

Valéria ismeri saját esze korlátait, tehát ő a hűség élő szobra – mert végül is ez az egy, amivel megajándékozhatja férjét. A gyerekcsináláshoz nincs tehetségük. Vagy csak Vidnek rövid. Szóval Valéria házas­sága „nincs elhálva”.

A városkának papja is van, aki az egyháznak címzett sok pénzért maga is beáll kerítőnek. De a fő attrakció Estván Lali, a folyamatosan részeg pedagógus, aki még kevés pénzzel is megvehető. Viszont az ő esze nagyon vág. Ő találja ki a fon­dor­latot. A szép Valéria hanyatt döntésének ügyében tehát mindenki megtesz minden tőle telhetőt.

Röpködnek az aktuálisnál is aktuálisabb poénok, egyértelmű, hogy talán még az utolsó napokban is beleírtak a darabba valami nagyon időszerűt – minden benne van, Nokiás doboztól és kenőpénztől pedagógusmizériáig. És minél inkább naprakész a Machiavellitől egyre jobban távolodó szöveg, annál elszomorítóbb az eredmény.

Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián

Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián

Mert ugye egyfelől machiavellista, pragmatikus korban élünk, amikor úgy tűnik, jobb térden állva élni, mint állva meghalni. Másfelől pedig ettől az aktualizálgatástól (amikor a valódit kapjuk, nem az igazat…) villámgyorsan avulóvá válik minden. A következő előadásokra cserélni kell a poénokat, mert ami ma hányingert kelt, egy hónap múlva elfelejtődik, hiszen újabb szenny ömlik ránk a közéletből.

Valéria az összjáték végén persze Ádámé lesz legalább egy fordulóra, az erény megszeplősíttetett, de egy csavarral a manipulátor csábító és az egész banda alaposan pofára esik.

A műsorfüzet nagy kérdéseket tesz föl, mintha a darab vetné fel őket: „Vajon van-e ára a szerelemnek? És a hűségnek? És a tisztességnek?”

A néző azonban egészen más kérdéseket tesz fel. Elbírja-e a mai kor a 16. század etikai példáját. Konkrétan: valódi figura tud-e lenni az öregedő polgármesternek a hűségét ajándékozó ifjú leány. (Mondjuk ötvenes a férfi, és huszonöt a leány.) Itt kezdődnek a néző problémái. Divinyi Réka 110 százalékosan mai, sőt holnapi, mulatságos dialógusai levetik magukról a megóvandó vagy áruba bocsátható erényt.

Mert a dolog nem képtelenség ugyan, de a hús-vér alak nem Valéria, hanem a kedves Brigitta mama, az idős kurva. Tisztességes üzletasszony, tudja mit ad, mit kér érte. Tudja, mit várnak tőle a férfiak, és Lázár Kati bővérűen tálalja elénk, a reneszánsz komédia hangerejét összekombinálva egy kortárs ősribanc gyakorlatiasságával. Kérdezhetitek, honnan jött ez a vaskos Brigitta, mert hogy Niccoló mesternél éppen csak kerít egy kicsinkét, aztán szinte el is tűnik.

Hát ez az. Othelló helyett Jágóé a főszerep, Brigitta néni a maga módján hitelesebb, mint a színen bárki. Nem véletlenül tupírozta fel alakját Divinyi, meg a dramaturg Lőrincz Ágnes. A kuplerosné „képviseli Machiavelli filozófiáját az erkölcsiségről – hangzik el a Színház.hu-beli interjúban – Túl sokat várunk el az emberektől az erkölcs nevében, olyasmiket, amelyekre alapvetően nem képesek. Egy kicsit lejjebb kellene vinnünk az elvárásainkat, és akkor máris sokkal könnyebb lenne mindenkinek.”

Szerémi Zoltán gyönge férfierejű polgármestere pont olyan tökkelütött, amilyennek még Machiavelli rajzolta meg a saját vénecske hősét, de gond nélkül beugorhatna az öltönyébe jó néhány aktív politikus, aki ostobaságát és korruptságát az életben már bizonyította… Tamás atyaként Fülöp Zsigmondnak csak illusztrálnia kell a tényt, hogy nincs szilárd erkölcsű egyház, csak kevés pénz. Az ő papja sem sokáig habozik meginogni a rossz cél érdekében.

Bende Kinga, Lázár Kati

Bende Kinga, Lázár Kati

A főhősnek kikiáltott Zöldi Ádámot Horváth Szabolcs alakította, de nem ő tehetett róla, hogy egy kabarétréfa és egy reneszánsz moráljáték között ingadozva lett hiteltelen. A lenyűgöző szépségű, eszes és erényes Valéria asszonyt Bende Kingának kellett megeleveníteni a színpadon. Valódi katarzissal, összeomlást mutatva, amikor anyja, gyóntatója, férje is kiárusítja. Erre a szerepre azonban még nem érett meg.

Borsányi Dániel határozatlan identitású sofőr-mindenese kedves alak, de a régi darabból csak azért került át, hogy kontrasztot teremtsen az üresfejű nőcsábász Ádámnak.

A fiatal színészek közül Rózsa Krisztián (az alkoholista tanító szerepében) kap nagy lehetőséget. Igaz, hogy szinte mindig szeszgőzös ez a Lali, de ő a vérbeli manipulátor. A sok trükkös csábítás, átverés mind az ő fejében születik meg. Nem kell neki Katz tábori lelkész eszköztára, mégis plasztikus figurát teremt.

Visszatérve tehát a kérdésre: lehet-e napjainkban Machiavellit játszani, vagy csak átiratban van helye a színpadon, legszívesebben azt mondanám – még azt sem lehet tudni, hogy érdemes-e átírni. A hűség természetesen létezik, de a most látott műforma nem tudta összeragasztani a mai hangütést és az ódon erényt. Mindkettő lerúgja magáról a másikat.

És ezen még Magács László rendezése és a kevés eszközt jól használó színpad sem tud igazán segíteni.

Fotók: Jókúti György

Divinyi Réka: A szűz, a sóher, a Mikulás, és a többiek
Machiavelli Mandragóra című vígjátéka nyomán – komédia 2 részben
Rendező – Magács László

Szereplők

Zöldi Ádám – Horváth Szabolcs
Takács Szilárd – Borsányi Dániel
Rövid Vid – Szerémi Zoltán
Estván Lali –Rózsa Krisztián
Brigitta asszony – Lázár Kati
Zsuzsanna – Nagyváradi Erzsébet
Rövid Valéria – Bende Kinga
Tamás atya – Fülöp Zsigmond

Díszlet és jelmez – Árva Nóra