A megfúrt jövendő | Kőrössi P. József: A magyar kártya

Kibédi Varga Sándor

Ez az interjúkötet nem lesz bestseller még azok körében sem, akiket érdekel a politika és a határon túli magyarság sorsa. Ugyanis Markó Béla, a kábé negyven kötetes, József Attila-díjas költő, aki tizenhét éven át a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke volt, és két periódusban a román kormány miniszterelnök-helyettese is, nem árul el sem magánéleti, sem egyéb titkokat, nem tett botrányos kijelentéseket. Így az átlagos – bár csak feltételezni lehet, milyen az átlagos – olvasó nem „ájul el” a szövegtől, és nemigen fogja másoknak is ajánlani. Pedig jó lenne, kellene, mert A magyar kártya akár zsigerekbe ivódott előítéleteket rombolhatna. Például azt, hogy ha az erdélyi magyar nacionalistának mondja magát, az nem a világ vége…

Markó Béla 1951-ben született a színtiszta magyar kisvárosban, Kézdivásárhelyen. Agrármérnök apja a helyi mezőgazdasági szakiskolában tanított, ahol nem volt könnyű dolga, mert az anyagot románul kellett leadnia a magyar gyerekeknek. M. B. a gimnáziumot is a szülővárosában végezte. Vakációit Erdővidék falvaiban, a nagyszüleinél töltötte. A vidék mindig is nagyon szegény volt, ezért sokan vándoroltak ki Amerikába, Magyarországra vagy mentek a román fővárosba dolgozni. A megélhetés nehézségeit tetézte az 1920 utáni „megszálló” hatalom arroganciája. Mindent összevetve, olyan környezetben nőtt fel, amely „már-már vadromantikus nacionalizmusra nevelte az embert”. A székely városok és falvak lakói sokáig abban a tévhitben éltek, hogy Székelyföldnek, sőt Erdélynek mindenképpen vissza kell kerülnie Magyarországhoz. De ez inkább csak ábránd volt: „Maradt az istenálddmeg, / bár inkább csak titokban, / s velünk maradt az Isten, / bár inkább csak szitokban.”

*

Verseket kisiskolás korától írt. Még gimnazista volt, amikor az Igaz Szó, az egyetlen romániai magyar irodalmi havilap közölte egyik költeményét. 1970 és 1974 között a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem magyar–francia szakán tanult. Az egyetem elvégzése után két évig tanár volt, majd a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztője lett.

A beszélgetés során több olyan személyekről is szó esett, akiket a kérdező, a Kossuth Kiadó egyik vezetője, a nagyváradi Kőrössi P. József költő is jól ismert, ám de kívülük valószínűleg nem sokan. Bizonyára el kellett dönteniük, hogy esetükben az érintőleges vagy részletes kifejtést választják. A döntés néha jól sikerült, néha nem annyira… Az erdélyi irodalmi ügyekben kevésbé tájékozott olvasó így nem értheti, miért rúgták ki Ágoston Vilmost az egyetemről, miért kellett Pethő Lászlónak nyolc hónapot börtönben ülnie stb. – a már megszelídültnek gondolt diktatúrában. Számomra persze érdekes, hogy milyen volt az Igaz Szó szerkesztőjének lenni, együtt dolgozni a kitűnő drámaíró Székely Jánossal, a szenvedélyes irodalomszervező Gálfalvi Györggyel, és a mindenkori román rendszert kiszolgáló, renegáttá vált Hajdu Győző főszerkesztővel. Csak remélni merem, hogy másnak is tetszik Székely János hosszan fejtegetett „panaszkultúrája”.

*

Az 1989-es politikai fordulat után, az 1990-es nagy marosvásárhelyi magyar–román összecsapás idején vált politikussá Markó Béla. Bár 1989 és 2005 között még az Igaz Szóból átalakult Látó folyóirat főszerkesztője is volt, de 1990-ben szenátornak, 1993-tól 2011-ig az RMDSZ elnökének választották. Jelenleg ismét a román parlament szenátora.

A beszélgetők tisztázni akarták, milyen eszmei irányultsága van az RMDSZ-nek. Mert nem kevés azok száma, akik ellentmondást látnak. Az erdélyi magyarokat en bloc jobboldalinak vélik az anyaországiak. De ha így van, miért tart életben egy „balliberális pártot” az erdélyi konzervatív többség? Markó elmagyarázza, hogy igen, az RMDSZ jobboldali, mert a nemzeti kérdés számára a legfontosabb. Mellesleg az RMDSZ hamarabb lett az Európai Néppárt tagja, mint a Fidesz. És igen, az erdélyi szövetség baloldali, ha szociálpolitikáról van szó.

Markó Béla fontosnak találta kiemelni, hogy az erdélyi magyar identitás ápolása és a magyarországi jobboldali szélsőségesek fellépése köszönő viszonyban nincs egymással. Erdélyben a „magyar vagyok” vállalása tisztességes törekvés, Magyarországon a „magyar vagyok” erőltetése sokszor indokolatlan, erkölcstelen, káros.

Arról is szót ejtett a volt szövetségi elnök, hogy miként ítéli meg a kettős állampolgárság bevezetését, a magyar állampolgárság könnyített felvételét. Megtörténhet, hogy az Orbán-kormány ezzel megfúrta az erdélyi magyarság jövőjét. »Nehezen elképzelhető, hogy a területi autonómiába beleegyezik valamely állam, egy olyan régióban, ahol az állampolgárok nagy többsége például magyar állampolgár.« Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magyarországi baloldal nem válik az erdélyiek számára rokonszenvessé, ha mást sem tud, mint a magyar állampolgárság felvétele ellen agitálni, a megadott szavazati jog hatásait eltúlozni. Hogy milyen „veszélyeket” tartogat a jövő évi magyarországi választás, arról a könyvben semmit nem olvashatunk. Mégis, bizonyára Markó Béla is egyetértene azzal, amit Bächer Iván írt a Népszabadság 2013. augusztus 3-i számában: „A választásokat alighanem a külhoni magyarság dönti majd el. Végül is nem tragédia ez sem: egy józanabb, higgadtabb, kulturáltabb népség dönt a mi sorsunkról is.”

*

„Trianon szörnyen igazságtalan volt, nincs mit óvatoskodni” szögezi le Markó. Vagyis „A székelyek illúzión alapuló, mindentől elrugaszkodott nacionalizmusa érthető.” Érthető, de vajon mire mennek vele? „Azt gondolom, hogy ezelőtt ötven vagy száz esztendővel lehetségesek voltak még olyan megoldások, amelyek ma már nem lehetségesek, mert Erdély etnikai összetétele radikálisan megváltozott.” „Erdélyben ma 20-22 százalék körül van a magyarok aránya.”

„Az igazi megoldás Erdély külön státusza lenne, és ezen belül a magyarság külön státusza, beleértve a magyar többségi régiók külön autonómiáját is.” Az autonómián túlmutató ún. radikalizmusnak nincs valós alapja, olvashattuk. Markó nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az európai integrációnak sokat köszönhet az erdélyi magyarság. Mert, például, az anyanyelvi oktatás kiterjesztése nem sikerülhetett volna, ha nincs az Európai Unió.

*

Két fontos kérdésre adott lényegi választ emelek még ki a kötetből. Az első: megismétlődhet-e még egyszer az, ami 1990 márciusában volt Marosvásárhelyen?, kérdezte Kőrössi P. Vagyis az, hogy a nemzetiségi ellentétek tömeges összecsapáshoz, halottakhoz, sebesültekhez, kivándorláshoz vezessenek. A felelet: „Én abban nem hiszek, hogy úgy megszelídítettük egymást, hogy nincs veszély.” Vagyis a helyzet még mindig olyan, hogy az indulatok bármikor újra előtörhetnek. Viszont az RMDSZ radikalizmusa sosem lesz olyan, mint amilyen a kurdoké, csecseneké, koszovói albánoké. A második: van-e valamilyen hasonlóság a romániai kisebbség sorsa és a magyarországi kisebbség helyzete között?

A felelet: „Az antiszemitizmus ebben a pillanatban szörnyű problémája Magyarországnak, ami kettévágja a magyar kultúrát, kettévágja a magyar közéletet, kettévágja a magyar társadalmat.” Érdekes, a románoknak nincs ilyen gondjuk, mert ott az lehet román, aki annak vallja magát, és persze vállalja a román nacionalizmus bizonyos formáit. Például Petre Roman apja zsidó ember volt, anyja spanyol, ő pedig – a rendszerváltás után – román miniszterelnök lett. Nem zsidózták le. Egyébként az antiszemitizmus – Markó szerint – pont annyira zsidóellenes, amennyire magyarellenes.

A könyv nem könnyű olvasmány, ám aki átrágja magát rajta, azt mondja majd: megérte. És ez nem kevés.

Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával
Kossuth Kiadó, 2013

• Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

2012 végén, majd ez év januárjában öt alkalommal ültünk mikrofon elé Markó Bélával. Olyan könyvet készültem írni, amelynek hősét mind a ketten szeretjük, mert akkor mások is megszerethetik. Olyan könyvek akartam írni, amelyből kiderül, milyen út vezetett oda, ahol most éppen van, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, aki lett olyan költő, akit nem képes elnyomni, meghamisítani a politikus, és olyan politikus, akit élni hagy a költő, és lemondatja, amikor – elég. Költő hallgat a politikusra, a politikus meghallgatja a költőt.

Nagyszülők, szülők – székely atyafiság. Család. Amerikás magyarok. Magyarság, erdélyiség, nacionalizmus és kirekesztés. Trianon, és nacionálkommunizmus. Autonómia: igen, nem, szeret, nem szeret.

Hogyan lehet Romániában, intoleráns románok és türelmetlen magyarok között magyarnak, székelynek és európainak maradni. És hogyan lehet egyszerre mindezt íróként, családapaként, és egy kisebbségi sorsra ítélt nemzeti közösség vezetőjeként megélni.

Hogyan lehet egyszerre vállalni és lemondani, történelmi vállalásokkal és lemondásokkal együtt élni.

Ha nem is mindenre ad konkrét választ ez a könyv, a válaszadáshoz bizonyára hozzásegíti az olvasót.

Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával
Kossuth Kiadó, 2013
272 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 963 097 5209