Inkább költemény az Égre írt könyv, mint regény. Ha Király Levente korábban megjelent hat kötetét tekintem: három verskötet, egy paródiák, egy meg novellák gyűjteménye, egy pedig regény. De a címben ez utóbbinál is ott az „ének” szó, a teljes cím Énekek éneke.
Prózában íródott az Égre írt könyv, s három szereplő sorsát követhetjük benne nyomon. Montanusét, az apáét, Mikhaelét, a fiúét és Meritét, a család rabszolgájáét. A Római Birodalom területén vagyunk, az egyik provinciában. Mikor? Amikor még nagy hatalommal bírt a római császár. Talán az első században. Talán a másodikban. A provinciáról nem derül ki, hol is található, mely szegletében a birodalomnak. Egyszer megemlítődik a Koponyahegy, ami Júdeában volt híres-hírhedt kivégzőhely.
De a körülmények, a hely, ahová a cselekményt követve – mert van cselekmény, még ha inkább a hangulatok, a gondolatok, a töprenkedések, az emlékek uralják is a szöveget – jutunk, csöppet sem idézi fel azt, amit Júdeáról tudunk vagy tudni vélünk. Sivatagokkal váltakozó füves puszták helyett sűrű erdők, dús kertek burjánzanak körülöttünk. Mintha még a fákról lehulló vízcseppek hűvösét is éreznénk. Britanniában járunk? A rejtélyes, eltitkolt vallás, amiről mégiscsak kiviláglik valamennyi, a keltáké lenne? Marcus, a remete, akivel Montanus találkozik az erdőben, s aki egyre-másra testvérnek szólítja őt, kelta pap, druida? Vagy az a druida, akiről beszél, akit a Tűz Főpásztorának emleget, s egy csoportnak a lelki vezetője?
Némelykor mintha a kereszténység tanítására ismerhetnénk: mindenki egyenlő, nincs különbség úr és szolga között. Vízbe merítve tisztítanak meg, avatnak fel valakit, ez is utalhatna a kereszténységre. De aztán nem bukkan fel olyasmi, amiből bizonyosságot szerezhetnénk, hogy igen, a keresztény tanok óvatos, rejtőzködő terjesztése zajlik.
Madarak, melyek olyan ragaszkodók, olyan megértők, hogy akár lehetnek az emberek elhunyt szerettei madártestben visszatérve, repülés, lebegés, szellemalakok feltűnése és eltűnése – ez az egyik vonulat a könyvben. A durva valóság, halálra korbácsolt rabszolgák, kihasznált, meggyalázott ágyasok, az, ahogyan aztán az ő felnőtt gyermekeik bosszút állnak – ez a másik.
Király Levente
Túl kevéssé érthető a könyv mondanivalója? De éppen ez, ez a sejtelmesség lehet akár a szép benne. Izgalmat, cselekményességet kedvelőknek nem ajánlanám. Akik filozofikus tartalmat keresnek egy könyvben, azok pedig nem tudom, nem találhatják-e – ha mindent egybevetnek – sekélyesnek?
Király Levente: Égre írt könyv
L’Harmattan Kiadó, 2013
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Mi a szabadság és hogyan nyerhetjük el? Milyen utak vezetnek hozzá, és mi történik, ha elveszítjük? Többek között ez az Égre írt könyv legfontosabb témája.
A történet a Római Birodalom egy meg nem nevezett, periferikus provinciájában, egy képzeletbeli, Clum nevű városban és környékén játszódik, vélhetően a Krisztus utáni első-második évszázadban. A három főszereplő, Gaius Julius Montanus, visszavonult légióparancsnok, a fia, Mikhael, és szolgájuk, Merit számára a könyvbéli délelőtt sorsfordító pillanatokat tartogat.
Mind a hárman arra kényszerülnek, hogy más-más módon ugyan, de meghozzák életük legfontosabb döntését.
Király Levente: Égre írt könyv
L’Harmattan Kiadó, 2013
234 oldal
ISBN 978 963 236 6876
Posted on 2013. szeptember 28. szombat Szerző: olvassbele
0