Finy Petra: Folyékony tekintet (részletek)

A koporsó és a harkály

Hiába furcsállotta a pap is
Hogy a sírt nem a temetőben ássák
Az öregember ragaszkodott hozzá
Itt esett össze az asszonya
Ez alatt a tölgyfa alatt nyugszik
Hát csak nem fogják máshová temetni őt sem

A lapát akadozott
Ezen a helyen a föld veszedelmesen meszes
A sírásó izzadsággyöngyei egyenletes ütemben
Doboltak az ásón
Túlharsogták a temetést

Szeretett volna mindenki túl lenni ezen
A kínos szertartáson
Egyedül a tölgyfa felső ágán ülő harkály
Várt volna még a temetéssel
Hogy megnézze közelebbről
Milyen fából is készült az a koporsó

A félig kiivott

Tényleg nem panaszkodni akarok
De megláttam szemedben a rémületet
Vagy hogy is mondjam undort
Vagy mindkettőt így ebben a sorrendben
Mintha tekinteteddel tapintanád a lágy bőrt
S emelnéd meg finoman
Már kevesebb benne a keménység
Nemsokára már csak lóg engedelmesen
Akár egy élig kiivott zacskós kakaó
Aminek kamaszként mindig kiharaptuk a sarkát
És aztán köpködtük
A nejlonmorzsákat mindenfelé
Még a lányok is
(Akkoriban minden feszesebb volt
Csak a nemek közti határok tűntek rugalmasnak)

Előbb vagy utóbb ilyen lesz a mellem
Akkor már nem nézhetsz rám meztelenül
De nem is érhetsz hozzám
Hiszen a kezeddel is látsz
Csak fekszünk majd az ágyban
Közénk épül a paplan fala
És én abban reménykedem majd
Nem akarod elbontani
Mert azzal minden leomlana
De leginkább a büszkeségem

A büszkeségem
Ami a testem többi részének még tartást ad

Finy Petra: Folyékony tekintet
Libri Kiadó, 2013

• Recenziónk: Mesél az erdő