Miben hisznek a hívők? | Csányi Vilmos: A tökéletesség illata

Posted on 2013. július 2. kedd Szerző:

0


CsányiV_A-tökéletesség-bor180Írta: Nádudvari Anna

Mit is tehetett a XVI. században egy fiatal lány, aki nem éppen a háziasszony, a családanya szerepében képzelte el a jövőjét, hanem másra vágyott? Csakis egyet választhatott: beáll apácának. Ebben a hivatásban sem számíthatott különösebb karrierre, mert ugye Pál apostol, a nagy hittérítő, a kezdet, az I. század őskeresztény közösségeinek létrehozója kimondta, írásba adta: a nőknek mindössze a hallgatás lehet az osztályrésze az egyház kebelében. Nem hirdethetnek igét, nem nyilváníthatnak véleményt a hit kérdéseiben. Később ezért a legtöbb volt, amit elérhettek, hogy főnöknői rangot nyertek egy zárt kolostorban.

Bezártság. De hiszen ez ellen lázadt Teréz, az 1515-ben a spanyolországi Avilában jómódú családba született lány. És módját ejtette, hogy kitörjön. Elérte, hogy az apácazárda számára ne az elevenen eltemetkezés, hanem a lehetőségek háza legyen. Megreformálta a kármeliták – akik közé belépett – őt követő tagjainak életét. Nem, dehogyis az addiginál lazább szabályzatot vezetett be, ellenkezőleg, szigorúbbat. Élete 67 éve alatt 32 új kolostort alapított, ahol az általa megszabott napirendet, szokásrendet követték a nővérek. A sok kolostoralapítás persze rengeteg utazással járt Spanyolhon-szerte, s ez nem kevés rosszallást váltott ki a kortársakból. „Teréz egyike azoknak a nyughatatlan szerzetesnőknek, akik nem tudnak megülni egy helyben, pedig jobban tennék, ha otthon imádkoznának és fonnának” – jelentette ki a salamancai egyetem egyik tekintélyes teológiaprofesszora. Ám személyesen is megismerve Terézt, megváltoztatta a véleményét: „Uraim, a múltkor néhány meggondolatlan szót mondtam egy szerzetesnőről, aki sarutlan kármelita női zárdákat alapít. Állításomat ezennel visszavonom.”

Mondhatnánk: Teréz mindenkit az ujja köré csavart. Kikerült minden csapdát, noha még az inkvizíció előtt is meg kellett jelennie, megvizsgálták, nem leledzik-e az eretnekség undorító bűnében, ám természetesen ott is felmentést nyert. Nem riadt vissza tőle, sőt kereste az alkalmat, hogy eszmét cseréljen kora leginkább mérvadó hittudósaival, nem annyira legyőzni szándékozván őket a maga gondolataival, inkább gazdagodni a tanaik által. Mi a hit? Ki Isten? Vajon ő, Teréz a helyes úton jár-e?

Csányi Vilmost leginkább etológusként jelölik meg, és legtöbben talán a kutyák viselkedésével foglalkozó könyveit olvasták. Kutatja azonban általában az agyműködést, a biológiai és kulturális evolúciót, az emberi viselkedést is. Nem lepődhetünk meg rajta, hogy érdeklődését nem kerülte el az emberré válás olyan lényeges eleme sem, mint az istenhit, a vallás kialakulása. A tökéletesség illata című regénye főhősének egy szentet választott, a különös avilai lány, Teréz sorsát követi. Egy szentté avatott vonzó nő alakján, életén, munkásságán keresztül közelítette meg, tanulmányozta, mit jelenthet a hit az ember életében, mit tehet hozzá – ha józanul, éles ésszel, őszinte kíváncsisággal közelíti meg – a személyiségéhez. Csányi a tőle megszokott közvetlenséggel, játékosan, szeretettel, s így érdekfeszítően ír e témáról is. Megismeri és ismerteti Teréz családi hátterét, leírja, hogyan találkozott a szerelemmel, hogyan döntött úgy, hogy a szökést is vállalja, csak apáca lehessen.

Bernini: Avilai Szent Teréz extázisa

Bernini: Avilai Szent Teréz extázisa

Szentéletű volt? Már életében elterjedt róla, hogy csodákra képes. Ám ő ezt mindig is tagadta, elhárította az ilyetén hírveréseket. Önteltség helyett kutatott, a keresztény élet lényegét kereste, az istenhit mélyére kívánt hatolni. Volt tudós, aki azt fejtegette neki: az ember istenhite a többi emberrel való kapcsolatából származik. Az egyéni tapasztalatok közösségi tapasztalattá olvadnak össze.

Más így fogalmazott: „a bízó hit nem puszta hiszékenység vagy hiedelem, tehát irracionális aktus. Aki igazán hisz, tudja, miben, illetve kiben hisz.” Világossá tették a számára, hogy az emberi társadalom, egy emberi közösség a legkülönbözőbb szellemi dolgokat konstruálja. S hogy ilyesfajta konstrukcióra egyedül az ember képes, az istenhitet is megalapozza, mely hit pedig a magunkhoz és az embertársainkhoz való viszonyt szabályozza.

Avilai Teréz maga is könyveket írt a hit témájáról. A tökéletesség útja, valamint A belső várkastély címet viselik a fő művei. Halála után a boldoggá, majd a szentté avatása nem sokáig váratott magára, az előbbi 1614-ben, az utóbbi 1622-ben történt meg. 1626-ban pedig a „Spanyolország Patrónája” címet adományozták neki.

Az első nő volt, akit egyháztanítóvá, a teológia doktorává nyilvánítottak – de ez már jóval később történt, a sok mindent megváltoztató II. vatikáni zsinatot követően, 1967-ben.

Csányi Vilmos: A tökéletesség illata
Libri Könyvkiadó, 2013
216 oldal
ISBN 978 963 310 2145

* * *  * * *

Csányi Vilmos

Csányi Vilmos

A könyv kiadói fülszövege

Csányi Vilmos regénye játékos szeretettel állítja elénk a XVI. századi Spanyolország egyik legkarizmatikusabb alakjának példás életét. Egyfelől hagyja szabadon beszélni Terézt, aki kora vallásháborúi és eretneküldözései miatt nem engedhette meg magának, hogy műveiben egyértelműen kifejthesse újító gondolatait és mélyen emberi kétségeit. Másfelől a vallomást közreadó Könyv képében kommentálja is a szent megkapóan őszinte monológját.

Egy nő élete, aki ha komolyan vette volna Szent Pál intelmét az asszonyok alacsonyabb rendűségéről, sosem taníthatott vagy prédikálhatott volna, és Istent sem gondolhatta volna el a maga bájosan esendő módján. Egy nő élete, akinek lépten-nyomon akadályoztatott munkája végül az egyház újbóli felemelkedéséhez vezetett az ellenreformáció idején. Akit végül, négyszáz évvel később VI. Pál pápa első nőként az egyháztanítók sorába emelt. Egy nő, aki egyszerre volt törékeny hívő, látnok, ügyes politikus és ellenállhatatlan gyönyörűség.