Portré a túlélés művészéről | Bánó András: Észbontó élet

Posted on 2013. június 24. hétfő Szerző:

0


Bánó_Észbontó-élet-bor180Írta: Cserhalmi Imre

Az a fajta könyv, amelyiket nehéz letenni. Egy való­szí­nű­leg kevesek által ismert, 90 évesnél is idősebb ember életútja. Szokványos annyiban, hogy a 20. század szinte minden (élet)­veszélye megtalálta, és különleges annyi­ban, hogy mindet túlélte. Szokványos annyiban, hogy a származása miatt az élete tele volt üldöztetéssel, szenvedéssel, különleges annyiban, hogy vitalitása révén mindig talált mene­külő utat, újrakezdő erőt. Kövesdy Pál az elpusztít­hatat­lanok fajtájából való, s erre az adottságra, amelyet később már tudatosan fejleszt is, nagy szükség van ezen a tájon. Persze, mint ebből a könyvből is kiderül, nem csak ezen a tájon.

Hogyan állt a talpán a legnehezebb helyzetekben, hogyan viselte el a fizikai bántal­mazá­sokat, a szinte a fél életét betöltő rettegést, hogyan tudta a legkiszolgáltatottabb pilla­natokban is racionálisan mérlegelni a lehetőségeit, milyen kapcsolatrendszer, üzleti érzék, emberismeret volt a segítségére olyankor is, amikor alig akadt ember, akiben megbízhatott, hogyan válhatott énekesből műkereskedővé? Az élete a válasz ezekre a kérdésekre, persze anélkül, hogy az olvasó úgy érezné: receptkönyvet tart a kezében. Ugyanis a kézenfekvő tanulságokat nem kívánja didaktikus sulykolással magyarázgatni, a következtetések levonását a könyv a gondolkodó olvasóra bízza.

Kövesdy Pál Tihanyi képei között

Kövesdy Pál Tihanyi Lajos képei között

Szinte sodródunk a megszámlálhatatlanul sok sztorival, vagyis kellemes olvasmány­él­mény­hez jutunk. Meghaladná ennek az írásnak a lehetőségeit, hogy akár csak vázlatosan is végigkísérjük Kövesdy küzdelmes, de végül sikerre vezető életútját a budapesti zsidó­üldözéstől a munkaszolgálaton, az ukrajnai kényszermunkán át (sok kacskaringóval) New Yorkig. Az mindenesetre különösen figyelemreméltó, hogy néhány éve, a végleges haza­utazása előtt a New York-i magyar konzul búcsúfogadást adott a tiszteletére, itthon pedig „teljes érdek­telenségről” kell panaszkodnia. Ebben talán az a legszomorúbb, hogy nem is meglepő.

Bánó András 21 kazettán rögzítette Kövesdy emlékezéseit, majd úgy döntött, hogy az anyagát nem interjúként, hanem monológként szerkeszti könyvvé. A főként a televíziózásban járatos, kiváló szakember döntése azonban nem okvetlenül szerencsés. Több okból is.

Bánó András

Bánó András

A mesélőnek ugyan csorbíthatatlan joga a szemé­lyesség, de interjú formában azért ez talán árnyal­tabban érvényesülhet. Így – közbekérdezés, tagoltság, rákérdezés nélkül – olykor indokolatlanul fogalmaz meg sommás ítéleteket. Ez azokban az esetekben, ame­lyek­ben az ítélkezéshez megkérdő­jelez­hető a kompe­tenciája, nem lehet meggyőző. Természe­tesen szíve joga gyűlölni Tóth Aladárt, az Operaház évtizedeken át volt igaz­gatóját, hiszen ehhez elegendő az a személyes indoka, ha úgy érzi, ő vágta el a rangosabb énekesi pályától. De Mikó Andrást, az ugyancsak sok éven át regnáló operaházi főrendezőt – utálatát kifejezendő – „kövér, gusztustalan” jelzővel illetni, ez nem méltó az emlékezőhöz. Amint az sem, amikor Lendvay Andornak utcát követelve azt állítja, hogy Budapesten bezzeg „nímand énekeseknek emléket állítottak”. Márpedig Kövesdy néhány feleslegesnek is ható kisiklástól eltekintve önmagáról igen rokonszenves portrét kerekítő, sokfelé elágazó monológot produkál másfélszáz oldalon, s az a gyanúm, hogy ezektől a döccenőktől Bánó megkímélhette volna. Erre szoktuk mondani, hogy a jó interjúkészítő az alanyát önmagától is megvédi.

És bár az alábbiak ízlésbeli szempontnak minősülnek, felmerülhet egy dilemma. A könyv végig Kövesdy fejezetekre tagolt monológja, amelyben Bánónak az előszón kívül egyetlen szava sincs. Ezek után Bánót jelölni meg a könyvön szerzőnek, úgy gondolom, legalábbis vitatható. Nyilvánvaló, hogy Bánó neve üzletileg húzónév, Kövesdyé meg nem az, s az anyag megformálásának, feldolgozásának módjában szakmailag nincs, nem is lehet kivetni való. De a könyvet nem Bánó írta, a szöveget nem is az övéként teszik közzé: ő lejegyezte, felvette, megformálta, szerkesztette. A munkáját pontosan lehetett volna megjelölni a könyvön (ahogy hasonló esetekben szokásos), semmivel sem csökkentve így az érdemét, hogy felfedezett egy érdekes és tanulságos életet. És hogy jó olvasmányként tálalta.

Bánó András: Észbontó élet
Scolar Kiadó, 2013

»Bánó András: Észbontó élet – megvásárolható a polc.hu webáruházban«