Louis Ferrante: Maffialeckék (részlet)

Posted on 2013. június 11. kedd Szerző:

0


Ferrante_Maffialeckék-bor180| Bevezetés |

A maffia a történelem egyik legrégebben fennálló vállalata. Amikor más cégeknek jól megy, akkor a maffia virágzik, amikor pedig beüt a gazdasági krach, egyenesen kivirul. Akár pang a tőzsde, akár szárnyal, a maffiát ez hidegen hagyja.

Az Al Capone által üzemeltetett szeretetkonyhák emberek ezrein segítettek a nagy gazdasági világválság idején. De vajon Alnak hogyan sikerült nap mint nap ennyi szájat etetni? Hogyan tudott Bugsy Siegel és Meyer Lansky egy sok milliárd dolláros, Las Vegasnak nevezett álmot maga elé képzelni ott, ahol törvénytisztelő honfitársaik csupán egy álmos, poros sivatagi kisvárost láttak? Mi az oka, hogy a jelenlegi bizony­talan gazdasági helyzetben virágzik a maffia, és sorban vásá­rol­ja fel az ingatlanokat az egész országban, miközben milliók harcolnak a kilakoltatás ellen?

Az igazság az, hogy a maffia hiába lett hírhedt – teljes joggal – erőszakos eszközei miatt, legsikeresebb tagjai mindig kitűnő üzletembereknek bizonyultak, akik képesek voltak szokatlan, de éleslátásról tanúskodó üzleti ötletekkel előállni, miközben rendületlenül ragaszkodtak egyedülálló hátterükből fakadó értékrendjükhöz.

– – –

Mr. Persico… ön a legintelligensebb ember, akivel valaha is találkoztam.

John F. Keenan bíró megjegyzése Don Carmine Persico teljesítménye láttán, aki a tárgyalóteremben saját magát védte

– – –

Ezek az emberek bármely általuk választott területen sikeresek lettek volna, és nem egy esetben meg is történt, hogy a szervezett bűnözés világától távol eső vállalkozásokban vitték sokra. Az utcán megszerzett tapasztalataikat kamatoztatva legális üzletekbe fogtak, és milliókat kerestek.

– – –

Intelligenciájának és személyiségének törvényes vállalkozásokban is jó hasznát vette volna.

Joanna Seybert bírónő megjegyzése, amikor kihirdette az ítéletet Don Alphonse „Allie Boy” Persico, Don Carmine Persico fiának és utódának tárgyalásán

– – –

Az elsőbbségért folytatott mindennapos harcban megedződött maffiózók felkészültek arra, hogy bármilyen területen és bármilyen körülmények közepette győzelmet arassanak. Azok a bűnözők, akik sikeres vállalkozást indítottak a törvényes világban, általában nem vetkőzték le agresszív természetüket, de annyira azért visszafogták magukat, hogy ne riasszák el teljesen a leendő kuncsaftokat. Megszokott kötekedő és harcias stílusukat sziklaszilárd rendíthetetlenségre cserélték, és ezt karizmatikus meggyőző képességükkel egészítették ki. Röviden: a pisztolyt és a kést elrejtették, s helyette más, az evolúcióban hasznos tulajdonságokat húztak elő a köpönyegük alól.

– – –

A maffiacsaládokat különleges anyagból gyúrták: sok tagjukban rendkívül erős agresszív ragadozó ösztönöket fedezhetünk fel.

Pino Arlacchi: Mafia Business (A maffia vállalkozásai)

– – –

I

smertem maffiózókat, akik szintén törvényes vállalkozásba fogtak, de elég hosszú időbe telt levetkőzniük régi szokásaikat. Kezdetben megfélemlítették és elriasztották versenytársaikat, és erővel vették rá őket, hogy üzletet kössenek velük. A háttérben mindig ott volt a kimondatlan fenyegetés. Nehéz túllépni a berögzöttségeken. A törvényesen elért siker azonban még esetükben is elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy teljesen hátat fordítottak múltjuknak. Miért kockáztatnák a börtönt, amikor ilyen hatalmas vagyon a tét? Miért kellene gazemberként viselkedni, ha nem muszáj? Miért építenének fel egy birodalmat, ha aztán egy csalás miatt az egész összedőlhet?

Sokan ennek ellenére úgy vélik, hogy hiába tartózkodik az erőszaktól egy maffiózó az üzleti világban, attól még a korábbi élete miatt mindvégig érzik a fenyegetettséget a partnerek. Éppen ezért nem kell túl sokat mondania vagy tennie ahhoz, hogy egy adott környéken megvethesse a lábát, megszerezzen egy szerződést vagy megkössön egy előnyös üzletet. Való igaz, hogy néhány maffiózó hasznot húz korábbi hírnevéből. De legalább ennyien vannak azok, akik igen jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy korábbi alvilági pedigréjük ne kerüljön napvilágra.

Húsz éven át környékünkön, a New York-i Queens negyedbeli Flushingban senki nem tudta, hogy a helyi Key Food szupermarket egy nagymenő gengszter tulajdonában van, míg az újságok nagydobra nem verték a sztorit. A Gambino család capója, Patsy Conte is több áruházat birtokolt, és tagja volt a Key Food szupermarketlánc igazgatóságának is. De Conte soha nem mondta, hogy „Nálam vegyétek meg, ami kell, vagy számoljatok a következményekkel!” Ehelyett csendben üldögélt az irodájában és azon elmélkedett, hogy kit kellene kinevezni a vezetőségbe, milyen árukat kínáljanak a vevőknek, és hol lehetne a legjobb áron beszerezni a legfrissebb húst és zöldségeket. Conte emberek százainak, ha nem ezreinek adott munkát. Egy maffiózótól ez egészen szép teljesítmény, nem igaz?

Fejből fel tudnék sorolni vagy egy tucat olyan sikeres nagyvállalatot, amelyeknek tulajdonosai vagy vezetői között ma is aktív vagy egykori maffiózókat találni. És ezek a cégek, minden látszat ellenére, törvényesen működnek, egyik sem veszi igénybe a maffia eszköztárát, ugyanakkor virágzásukat az agyafúrt, kifinomult és a becsületes életvitelhez igazított, a gengszterlétben megedződött gondolkodásmódnak köszönhetik.

Egyes maffiózóknak mindössze erős és szerethető személyiségüket kellett latba vetniük azért, hogy egészen meglepő helyekre is beférkőzzenek.

– – –

Néhányan közülük – leszámítva persze életük bűnös részét – egészen kedves emberek.

Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere

– – –

A maffia a Vatikán falai mögé ugyan nem tudott bejutni, de 1971-től ők felügyelték a katolikus egyház pénzügyeit. Igencsak nagy hasznot hajtó tevékenységüknek csak 1978-ban szakadt vége, amikor I. János Pál pápa gyanús körülmények között elhunyt.

Louis Ferrante

Louis Ferrante

Jimmy Carter elnök is óvatlanul járt el, amikor a munkaügyi minisztérium élére többek között a Gambino család hírhedt capóját, Anthony Scottót is jelölte. Ronald Reagan munkaügyi miniszterét, Ray Donovant pedig egy olyan perben mentették fel, amelyben a New York-i Genovese családhoz fűződő kapcsolatai kerültek terítékre. Reagan talán nem is volt tudatában annak, hogy csaknem valóra vált az a korábbi kijelentése, hogy „napjainkban a szervezett bűnözés társadalmunk minden apró szegletébe befér­kőzött”.

Mégis, hogyan képes arra egy maffiózó – egy csiricsáré öltönybe bújt, kölnitől bűzlő utcai csirkefogó –, hogy bejusson a Vatikán vagy a Fehér Ház falai mögé, vagy hogyan tud beépülni egy szupermarketlánc igazgató­tanácsába?

Ha levetkőzzük előítéleteinket, rájövünk, hogy a nagymenő gengszterek nem sokban különböznek a legsikeresebb üzletemberektől vagy politikusoktól. A maffia hatalmi-szervezeti felépítése nem tér el a kormányétól, és mindkét szervezetben hasonló agyafúrtságra van szüksége annak, aki a csúcsra akar jutni. Számtalan kulcsfontosságú kormányzati pozíciót az üzleti életben már sikeres menedzserek töltenek be; a kormányzati szférába való belépésük pontosan azért lehetett olyan zökkenőmentes, mert az ehhez szükséges alapvető jellemvonások bármely területen beválnak, amint az ember tisztába jön velük és megszerzi őket.

Mivel az emberi természet állandó, aki szert tett bizonyos diplomatikus vezetői képességekre és másokat is tud motiválni, az bármilyen szervezet keretein belül sikert arathat, legyen szó a kormányról, egy cégről vagy a maffiáról. Ha valaki politikusnak vagy menedzsernek készül, vagy csak éppen mohón vágyik a sikerre, akkor nem árt, ha e hatalmi trió fekete bárányát, azaz a maffiát is tanulmányozza.

– – –

Ezeknek a bűnbandáknak olyan hatalom van a kezükben, hogy már állammá váltak az államon belül.

A szervezett bűnözéssel foglalkozó Kefauver bizottság meghallgatásán hangzott el, 1950–51.

– – –

A Colombo család capója, Thomas Petrizzo 16 évesen bukott ki az iskolából. 40 éves koráig minden vállalkozása befuccsolt. De addigra már annyi ravasz fogást szedett fel az utcán, hogy végül bármilyen üzletbe fogott, sikerrel járt: jelentősebb építkezések acélszállítójaként évi több mint 50 millió dollárt keresett. Amikor Petrizzót zsarolásért vád alá helyezték, kollégái teljesen megdöbbentek. Az ország egyik legnagyobb acélipari cégének egyik vezetője például ezt mondta: „[Petrizzo] volt az egyik legkomolyabb és legbecsületesebb ember, akivel ebben az iparágban valaha is találkoztam; szolgálatai és a szava aranyat ért.”

„Aranyat ér a szava.” Maffiakörökben ez az egyik kulcsmondat, amikor valakiért szavatosságot vállalnak vagy nagy vonalakban felvázolják az életrajzát. Aki megszerzi ezt az ötcsillagos minősítést, az előtt akadálytalan az út, amely a jóléthez vezet.

– – –

A szavam többet ér, mint bármi, amit fel tudok ajánlani.

Salvatore Profaci capo, a később Colombo családként ismertté vált szervezet alapítójának, Joe Profacinak a fia

– – –

Petrizzo tevékeny szerepet játszott néhány hatalmas New York-i építkezés kivitelezésében: elég csak a World Financial Centert, az IBM-központot, a South Street Seaport turista- és bevásárlóközpontot és a Battery Park City lakóparkot említeni.

Ráadásul valamennyi New York-i építkezési hullámban élenjáró szerep jutott a maffia cégeinek. Manhattan égbe nyúló felhőkarcolói is sokkal lassabban nőttek vol­na ki a földből, ha nincsenek a maffiához tartozó al­vállalkozók, a hatalmas földmennyiséget megmoz­ga­tó gépezet és az együttműködő szakszervezeti vezetés. Az 1980-as években New York állam Szervezett Bűnözés Elleni Akciócsoportja (New York State’s Organized Crime Task Force) tanulmányt készített, amelynek végkövetkeztetése az volt, hogy az ország legerősebb ingatlanfejlesztői szívesebben üzleteltek a maffiával, mint a törvényes, de akadékoskodó szakszervezeti vezetőkkel.

– – –

A maffia sikere nagyrészt azon múlik, hogy az általa nyújtott szolgáltatások mennyire kiválóak: …[és] persze mennyire elégedett a több millió ügyfél.

Nicholas Pileggi, The Saturday Evening Post

– – –

Minden egyes New York-i építkezésen rengeteg apró korrupciós ügylet zajlik a törmelékből emelt dombok rejtekében, és mindegyik megérdemelné, hogy címlapra kerüljön. Mindeközben a suttogások és a gazdát cserélő borítékok felett egy újabb felhőkarcolót húznak fel Manhattanben. A világ fővárosa, az ENSZ székhelye, a Szabadság-szobor díszletéül szolgáló város jórészt a keményen küszködő bevándorlók verítékével épült meg – ezeket a munkásokat pedig a Cosa Nostra titkos vezetése irányította.

Fordította: Bojtár Péter

Louis Ferrante: Maffialeckék. Amit az alvilágtól tanulhatunk az üzleti életben
HVG Könyvek, 2013