Írta: Bedő J. István
Attól, hogy kétnyelvű, még nagyobb közönséget céloz meg a Budapest anno és most című minialbum – a mini nem a mennyiségre, hanem a formátumra vonatkozik. Hadd férjen bele egy szokványos táskába vagy a kofferbe is.
A születő Budapestet végigfotózta a nevezetes Klösz György és Erdélyi Mór az előző század fordulóján. Volt is mit dolgoznia, hiszen alig Budapest akkortájt szaladt neki a világvárossá válás kísérletének, épültek hidai, bérpalotái, sugárútja és körútjai, sok embernek adott munkát a város (a Pál utca is akkor épült…), és még több embert vonzott ilyen-olyan, de falvak, kisvárosok szolgáltatásait – mondjuk így: infrastruktúráját – meghaladó kényelmével.
Klöszt és Erdélyit említem, mint a leginkább közismert fotográfusokat, pedig többen is fotózták a várost, és ami még ennél is fontosabb, nagyon sok képnek az üvegnegatívja is megmaradt – vagyis újra lehetett nagyítást készíteni a főváros történetét őrző Kiscelli Múzeum anyagából.
A hetvenes években megjelent emlékező album csupán a Klösz-féle felvételeket reprodukálta – és komoly retusáláson estek át az óriási méretű nagyítások. Eltüntették az Andrássy úti házak tetejéről a tömérdek távíródrótot és -oszlopot, az utcáról a bemozdult targoncást, cselédet. De ez csak kevéssé fontos szakmai emlék. A város gyönyörűbb lett, mint a valóságban.
A Százszorkép kiadó (együtt az Alexandrával) más utat választott e páratlan értékű kép-emlék megmutatására. Klöszékhez hasonlóan szorgalmas fotósok járták a várost, megkeresve a régi kép eredeti nézőpontját, és újra kattintottak. Talán még hasonló optikával is sikerült dolgozniuk, hogy a kép rövidülései is hasonlók legyenek.
Az eredmény nyugodtan nevezhető bámulatosnak. Némelyik esetben – mint a borítón – a képek maradéktalanul összedolgozhatók: az úttest mai oldalán indulunk el és a 19. század végén lépünk a szemközti járdára. A fővárost alaposan ismerő polgár – legyen budai vagy pesti – is meglepődik, hogy a királyi vár a millennium évében még rémséges „kontyosház” kupoláját viselte, majd a hét évvel későbbi képen már egy túlcsicsázott, neobarokkos (a mai Vígszínház díszére emlékeztető), de legalább hangsúlyosan magas kupoladob és kupola látható. Persze abból sem maradt semmi.
Érdemes nagyítóval végigbogarászni a képeket. Megfigyelni legelőször például azt, hogy a Klotild paloták és az épülő Erzsébet híd képe (meg párja az Astoria felé tekintve) milyen magas gépállásból készült. Létráról? Állványzatról? A fotós az utca közepén állt, nem épületből dolgozott. Ma már kosaras kocsi kell hozzá.
Az emberek. Megállnak ők is, nézik, mit tesz az a sötét ruhás, kalapos úr, aki egy nagy fadoboz mögé bújik. Vajon mire készül vele? Az Országház utcai képen hűvös idő van, tavasz vagy ősz, magasan jár a délutáni nap (tessék nézni az árnyékokat és az utca tájolását), egy pelerines diáklány áll elöl, mögötte a kapuban két, városivá vált nő, talán cseléd és gazdasszony. Mindketten faluról jöttek, megőrizték a hosszú szoknyát, a sokgombos, hosszú ujjú inget (nem blúz az!). Ott hátrébb, a gázlámpa alatt, kicsi, hat-hétéves forma fiúcska néz gyanakodva a dobozos bácsira. Jó szabású, nem kevés pénzbe kerülő kabátkája van. És ez csak egyetlen kép…
Feltűnik még, hogy a város fásít. Alig készült el a Halászbástya, már sok-sok fa veszi körül. Építkeznek, de nem irtják a fákat. A Gizella (majdani Vörösmarty) tér kivétel, csakhogy akkor még nem alakult át szoborral ékes parkká.
Aztán az is feltűnő, hogy milyen sok a fekete épület (Andrássy út × Váczi [Bajcsy-Zsilinszky] körút). Ilyen volt az Operaház is. Ma már csak az Andrássy úton, a Jókai tér sarki épület mutatja teljes rondaságában a széntüzelés mocskát.
A mai kor fotósai méltatlanul említetlenek maradnak a címlapon, csupán az impresszum írja le, hogy 2009 és 2012 között Vancsó Zoltán, utána pedig a könyvet is tervező Almási Zétény készítette a fényképeket, alárendelve munkáját a korábbi fekete-fehér változatok kompozíciójának.
Budapest anno és most (fotóalbum)
Alexandra Kiadó, Százszorkép Kiadó, 2012
112 oldal
ISBN 978 963 896 8104
»Budapest anno és most – megvásárolható a polc.hu webáruházban«











Posted on 2013.05.15. Szerző: olvassbele
0