A jég hátán is | Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége

Posted on 2013. február 4. hétfő Szerző:

0


chabon_jiddis rendőrök-borÍrta: paddington

Sokan mondják, a zsidók a jég hátán is megélnek. Michael Chabon magyarul most megjelent sokszorosan díjazott regényének alternatív valóságában egészen pontosan ez történik. A Jiddis Rendőrök Szövetsége ugyanis Alaszkában, egy autonóm zsidó enklávéban játszódik. Ahhoz pedig, hogy igazán kiélvezhessük, egy jeges üdítőhöz vagy édességhez hasonlóan csak lassan szürcsölgetni érdemes.

A regény főhőse, Landsman, akár egy skandináv krimi főhőse vagy Dashiell Hammett egy nyomozója is lehetne: elvált, depressziós, lecsúszott rendőr, cigarettán és vodkán él egy lepukkant szállodában. Amiben különbözik mindenki mástól, az zsidósága és az őt körülvevő zsidó környezet. Most engedje meg a tisztelt olvasó, hogy a könyvajánló megálljon egy pillanatra és felhívja a figyelmet: ebben a cikkben sokszor fog még szerepelni a zsidó szó. A kiadó már a fülszövegben emlékeztet arra, hogy nehezen kategorizálható regényről van szó. Számomra a legfontosabb jellemzője épp az a szeretetteljes és megértő, de ugyanakkor szarkasztikus humor, amivel a szerző a zsidóságot mint attribútumot vizsgálja. A nehezen kibogozhatóan bonyolult családi kötelékek erőssége, a valláshoz való sokféle viszony, az összeesküvés elméletek hívei által oly gyakran megidézett zsidó maffia, vagy a jól ismert önsorsrontási képesség egyaránt jelen vannak a regényben. A Jiddis Rendőrök Szövetsége akár Woody Allen kísérlete is lehetne a noir műfajában.

A történet hagyományosan – mondhatni kiszámíthatóan – kezdődik: Landsman szállodájában egy magát Emanuel Laskernek nevező drogos meghal, a műfaj szabályai szerint pedig nyomozónk gyanúja, miszerint gyilkosság történt, természetesen megalapozottnak bizonyul. Természetesen főhősünknek társa is van, és az is magától értetődő, hogy felettesei közvetlen utasítása ellenére is nyomozni kezdenek, hogy felderítsék a bűntény hátterét.

A megszokott, kötelező elemek azonban egészen szokatlanok ebben a történetben. A kötelező társ igen különös figura, egy félig indián, félig zsidó óriás, aki Landsman ellenpontja abban a tekintetben is, hogy két és fél gyermekes boldog családapa, akit ráadásul családi kötelék fűz a főhőshöz. A meggyilkolt férfiról kiderül, hogy – szintén meglehetősen közhelyesen -, hogy bizonyos értelemben felsőbb körökből származó, hatalmasat zuhant és a neki szánt sors elől menekülő figura. A felsőbb körök azonban ebben az esetben egy igen vallásos csoport, egyfajta szekta, a verboviak. A fiatalember a csoportot vezető rabbi egyetlen fia, ráadásul családja és a szekta tagjai szerint még az is lehetséges, hogy ő lehetne a zsidók által a mai napig várt messiás (a legendák szerint minden generációban születik valaki, akiben megvan a lehetőség a messiássá válásra). Még a közvetlen felettes esetében is van egy komoly csavar, mivel Landsman volt feleségét nevezik ki főnökének, kettősükről pedig azt is hamar megtudjuk, valószínűleg ők is egy olyan pár, akiket egymásnak teremtettek. Ez a köztük lévő kapcsolatot sokkal összetettebbé teszi, mint amilyen a hétköznapibb elvált házastársak viszonya.

Michael Chabon

Michael Chabon

A regény egyik legfőbb erőssége a sokszínű és ironikusan, de szeretettel leírt karakterek sora, akiknek Chabon sajátos környezetet is teremt. Ez a kettő együtt pedig hihetővé, elfogadhatóvá teszi a teljesen képtelen helyzetet is. A karakterek egy része, miközben aránylag sokat megtudunk róluk, tulajdonképpen csak hangulatfestő. Másnál, egy másik könyvben lehetne függöny vagy tapéta a falon. Chabon mindenki felé szeretettel fordul. Lehetnek ők bármilyenek vagy bárkik: az ortodox család tagjai, a férfiakkal csak fátyol mögé bújva beszélgető, a családot a háttérből mégis vaskézzel irányító rebecen (rabbiné) vagy a zárt, hosszú ujjú ruhát viselő lányai. De hasonló érzelemmel telt leírást kap a néhány, imainget és szakállt viselő őrző-védő ruhásszekrény és a törpe növésű indián nyomkereső-nyomozó is. A sok szereplő révén a maga egészében elevenedik meg előttünk ez a kitalált közösség, valamennyi mellékszereplő egy-egy szín a palettán, ami Landsman szürke világát körülveszi.

A Chabon által kreált alternatív valóság elemei egészen mellékesen, apró cseppekben adagolva jutnak az olvasó tudomására. Egy törvény értelmében a történet helyszínét, Sitkát az amerikai törvényhozás 60 évre adta autonóm területként a zsidóknak, aminek köszönhetően kevesebben haltak meg a holokauszt idején Európában. Mellékesen megtudjuk azt is, abban a világban az első atombomba Berlinre hullott. A háború után az arab túlerő azonban felszámolta a születőben lévő zsidó államot. A hatvan év is heteken belül letelik, és a zsidók számára ismét nem lesz olyan hely a földön, ahol szívesen látják őket. Ez azonban szinte teljesen mellékesnek tűnik, ha a következő feladatot teljesítettük, majd az azután következőt, és így tovább.

Ez ugyanis a túlélés kulcsa, főleg, ha mindezt az ember humorral tudja végrehajtani. Ezzel a hozzáállással pedig az eredmény nem lehet kétséges: megtalálódik a gyilkos, győz az igazság és talán a szerelem, az élet pedig folytatódik. Mert a zsidók a jég hátán is…

A fordítás M. Nagy Miklós értő munkája.

Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége
Cartaphilus Kiadó, 2012

»Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége – megvásárolható a polc.hu webáruházban«