Írta: Jeges-Varga Ferenc
Az Átkelésnek – a Határvidék-trilógia második részének – főszereplője, ahogyan John Grady Cole a Vad lovakban, az ismeretlen messzeség megismerésére vágyik. Cormac McCarthy a kiégett, kopár vidéken szabadságukat kereső magányos marhapásztorok (cowboyok, vaquerók) útját követi, a hanyatlásnak indult Vadnyugat mítoszának állít emléket.
Hőseinek a kóborlás a szenvedélyük. „Semmihez sem fűzi őket tulajdonosi viszony.” A Parham család Grant megyéből vándorolt Új-Mexikóba, elhagyva mindent, ami a régi élethez kötötte őket, tanyát, temetőt, halottakat. Az új ranch körül azonban idővel farkasok bukkannak fel, és csordáikat veszélyeztetik. Valakinek el kell pusztítani. A tizenhat éves nagyobbik fiú, Billy indul az éjjeli vadász nyomában, pedig minden helybéli tudja: ember azt ki nem ismerheti.
Az Átkelésben nyoma sincs a Vadnyugat romantikájának. McCarthy két kézzel szórja a pofonokat koravén hősére, aki útja során a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mekkora árat kell fizetnie a szabadságért. Vállalkozásai általában tragikusan végződnek, még a hadseregnek sem kell. Egyetlen lehetőség marad számára: „a világnak való nekidőlés”. Lóháton léptet bele a vörösen izzó horizontba, hogy aztán sziluettje egy szemvillanás alatt szertefoszoljék, mint egy gyorsan múló, s talán sosem létezett világ utolsó emlékképe.
Ugyanis a világ a ’29-30-as válságot követően megváltozott. Roosevelt elnök meghirdette a New Dealt, az északi nagyvárosokban hamar megindult a gazdasági fellendülés. De a déli, határ menti területeken mintha megdermedt volna az idő. „Egészen Mexikóig el lehetett lovagolni anélkül hogy az embert akár csak egyetlen kerítés megállította volna.”
Billy legnagyobbrészt egyedül rója ezt a kegyetlen tájat. Nincs hely, ami maradásra bírná, nincs ember, akihez igazán kötődhetne. Belegázol a gyors sodrású folyóba, felkaptat a meredek sziklák közé, a fakó síkságon lépked. Letáborozik, tüzet rak. Lecsutakolja a lovat, tortillát eszik (az asszonyok szeretik nézni, ahogyan a fiú elmajszolja a neki készített ételt). Éjjel szinte mindig úton van, körülöleli a mindenség. Ha elfárad, a csillagok alatt alszik. Mikor újra útra kész, nyergel, s léptet tovább.
McCarthy néha puritán módon fogalmaz, máskor barokkosan hosszúra nyújtja a mondatokat. Bár elhagyja a vesszőket, az olvasó könnyedén rátalál a szöveg hangsúlyaira, lomha ritmusára. Néha olyan, mintha mantrát ismételgetnénk.A tömör párbeszédek, a fordítás nélkül hagyott spanyol nyelvű szövegrészek, a költői tájleírások lélegzetelállító, távoli látomássá formálják a prózát. Ugyanakkor ez a technika szárnyalni engedi az olvasó képzeletét, aki maga is átélheti a magányos ember szüntelen küzdelmét a vad vidékkel.
McCarthy nem kalandregényt írt, de még csak nem is Billy fejlődéstörténetét olvassuk. Nincsenek pörgő akciók, az erőszak is csak néha szabadul el a könyvben. Az Átkelés vaskos kötetében a főszereplővel sok minden megesik, de a történetnek nincsen pontosan lehatárolható kezdete és vége. Az eseményeknél sokkalta fontosabb maga az utazás, és hangsúlyos szerepe van azoknak a hiedelmeknek, mondáknak, corridóknak [balladáknak], amelyeket Billy az út során ismer meg.
Bölcs indiánok, földrengésben elpusztult város romjai közt élő remeték, lezuhant repülőgép kibelezett vázát cipelő cigányok, tenyérjósok, sokat megélt rancherek példabeszédszerű mesékben számolnak be Billynek az évek során felhalmozott tapasztalásaikról. A rendről, az életről, az igazság megismerhetetlenségéről filozofálnak. De a világ valódi természetéről sokat tanul azoktól a poroszlóktól, a könyörtelen földbirtokosoktól, a rablóktól is, akiknek dühe olykor kíméletlenül lesújt rá.
A második világháború idején játszódó történetben Billy összesen háromszor kel át az amerikai–mexikói határon. Először a sebesült nőstényfarkas szűkölése indítja el. Később apja elrabolt lovait akarja felkutatni, végül Mexikóban ragadt öccse nyomába ered. Mindháromszor visszatér, de csak a legutolsó alkalommal sikerül megszereznie azt, amiért voltaképpen útnak indult. Azért viszont a fene sem akart volna lóra ülni.
Cormac McCarthy
McCarthy műveit szinte lehetetlen összemérni egymással. Mindig ugyanarról ír, a megfogalmazhatatlant beszéli el. „Merthogy csak egyetlen elmondható történet létezik.” Valamennyi magyarul megjelent regénye komoly, nagy ívű munka. Az Átkelés mégis felülmúlja a Véres délkörök pokolbéli alászállását, Az út poszt-apokaliptikus elveszettségét, a Vad lovak kijózanító utazását és a Nem vénnek való vidék rafinált izgalmait.
Az Átkelés a hetedik regénye, amely a Magvető szerzői sorozatában ötödikként került az olvasók elé, Totth Benedek gyönyörű fordításában. Kevesen tudnak egyszerre annyi kiábrándító förtelmet és oly sok fénnyel teli szépséget szavakba önteni a világról, mint a McCarthy. Szinte nincs mondata, ami meg ne érintené az embert.
McCarthy nem árulja el, hogy Billy eléri-e valaha végcélját. Eddig az út volt az otthona. Csak a legszükségesebb tárgyakat hordta magával. Még ő maga sem tudja, mikor áll készen arra, hogy újra emberek között éljen. Talán még ezernyi hegyet kell megmásznia, újabb völgybe kell leereszkednie ahhoz, hogy belássa: a világot csak úgy ismerheti meg, ahogyan az a szívében rejtezik.
De „minden utazás amely az úton veszi kezdetét be is fejeződik egyszer.”
Cormac McCarthy: Átkelés
Magvető Kiadó, 2012
»Cormac McCarthy: Átkelés – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«
Olvass bele 
Posted on 2013. január 8. kedd Szerző: olvassbele
0